Bevezető

Állítólag már négy évvel ezelőtt elkezdték fejleszteni a szeptember 21-én világszerte szinte egyszerre bemutatott Nikon Egyes (1) sorozatot. Ha ebből az állításból indulunk ki, akkor nagyon jól sikerült titokban tartani a rendszert (bár akik figyelték a bejelentett és bejegyzett szabadalmakat, tudhatták, hogy valami készül), és érdekes módon pont olyan fejlesztések, szolgáltatások és funkciók kaptak különösen nagy figyelmet a tervezés során, melyeket (vagy hiányukat) korábban más gyártók MILC masináinál kifogásolt a szaksajtó és a vásárlóközönség.

A Nikon rajongótábora és azok a fotósok, akik máshol nem azt kapták, amire vágytak, évek óta epekedve várták a J1 és a V1, azaz pontosabban a „Nikon MILC” bejelentését. Különféle pletykaoldalakon már hónapokkal ezelőtt kiemelten foglalkoztak a témával, a részben vélt és részben valós műszaki tartalommal, mint például a szenzormérettel. Internetszerte futótűzként terjedt a hír, hogy a Nikon bizony „apró” képérzékelőt tesz majd gépeibe. A 2,7-szeres cropfaktorra akkor derült fény, amikor szemfülesek elkezdték a szabadalmi hivatalok bejegyzéseit fürkészni, s nem egy olyan a Nikon által jegyzett szellemi termékre bukkantak, ahol valamilyen módon erre az értékre utaltak a műszaki paraméterek.

Ismerve az emberek „the bigger the better” (minél nagyobb, annál jobb) hozzáállását, senkit sem ért meglepetésként, hogy emiatt a még be sem jelentett fényképezőgépe(ke)t máris rengeteg kritika érte. Gondoljunk bele, ilyen negatív „hátszéllel” milyen nehéz, s lehangoló dolga lehetett a Nikon mérnökeinek, de főleg marketingeseinek, akiknek most minden elérhető cselt és trükköt be kellett vetniük a hatásos, meggyőző kampány érdekében. Végül csak eljött a nagy nap: a Nikon szeptember 21-én végre bejelentette új MILC rendszerét, az 1-et (Egy). A sajtóeseményen szerkesztőnk is jelen volt, beszámolónk erről itt olvasható.

A szakfórumokban számtalan technokrata, fotós és kütyüimádó nyilatkozott rosszallóan a Nikon Egyes gépei kapcsán (többnyire úgy, hogy életükben még csak nem is látták vagy fogták kézbe az újdonságokat) – mégis ki fogja akkor megvenni ezeket a masinákat? Kinek szánja a gyártó fényképezőinek eme új kategóriáját? A válasz pedig valahol kézenfekvő, de a Nikon maga is kifejtette, hogy a J1 és a V1 a csúcskompaktokról továbblépni kívánó átlagfelhasználónak lehet komoly alternatíva. Mik az elvárásai ennek a célcsoportnak? A gyártó saját felmérései alapján Átlag „csúcskompakttal fotózom, de már kicsit komolyabb gép kéne” Péter továbbra sem szeretne fölöslegesen nagy méretű és tömegű gépeket cipelni, szeretne viszont jobb képminőséget (alacsonyabb zajszinttel az élen – mert ez a legfontosabb ám...), nem akar lemondani az egyszerű kezelhetőségről, de a teljesen manuális használatról sem, gyors működést (bekapcsolás, zárkéslekedés, automatikus élességállítás stb.) akar, nehogy lemaradjon házi kedvencének egyetlen mozdulatáról is, és szeretné, ha nem korlátozná fotós igényeinek kibontakozását a fix optika. Tehát egyszerű dolga volt a Nikonnak, nem kellett mást csinálnia, mint egy D3s-t keresztezni mondjuk egy Coolpix P300-zal.

Adatlap

Nikon 1	J1	V1
Érzékelő típusa, mérete	Nikon CX (13,2 x 8,8 mm)
Effektív felbontás	10 MP
Optika	cserélhető
Bajonettrendszer	1 (CX)
Optika kezdő fényereje (W-T)	optikától függ
Képstabilizátor	optikától függ
Képstabilizátor jellege	optikai (ha a felcsavart objektív támogatja)
Képstabilizátor hatásfoka	változó
Pormentesítő rendszer	van, "Dust Shield Glass" (porvédő üveg)	képérzékelő-tisztító rendszer
Záridő	1/16 000-30 mp	1/4000-30 mp mechanikus zárral, 1/16 000-30 mp elektronikus zárral
LCD	TFT LCD 3" 460 000 képpontos felbontással	TFT LCD 3" 921 000 képponttal
Kereső	nincs	van, elektronikus; 11 x 9 mm méret, 1,44 millió képponttal, 100%-os képfedéssel
Belső memória	nincs
Támogatott memóriakártyák	SD/SDHC/SDXC
AF típusa	kontraszt- és fázisérzékelő AF rendszer
AF módok	AF-S, AF-C, AF-A, AF-F (egymezős: 135 fókuszmező; automatikus választás: 41 mező)
ISO érzékenységtartomány	auto, 100-3200 között (ISO 6400 kibővített módban érhető el)
Fénymérés módja	TTL mérés a képérzékelővel (mátrix; középre súlyozott 4,5 mm-es kör alapján; szpot 2 mm-es kör alapján)
Fehéregyensúly	auto, izzófény, fluoreszcens, napfény, vaku, borús, árnyékos, manuális, finomhangolásos
Vaku	van beépített; külső vakuszinkron 1/60 mp	nincs beépített vaku; külső vakuszinkron mechanikus zárral 1/250 mp; i-TTL vakuvezérlés a képérzékelő segítségével
Vakuüzemmódok	derítő, lassú szink., vörösszem-csökkentés, lassú szink. vörösszem-csökkentéssel, hátsó redőnyre szink., hátsó redőnyre lassú szinkronnal
Exponálás	egy kép, sorozatfelvétel (10, 30, 60 kép/mp), önkioldó (2, 5, 10 mp)
Üzemmódok	állókép (P, A, S, M), intelligens képválasztó, filmfelvétel, mozgó pillanatkép
Scene üzemmódok	intelligens sémaválasztás
Felbontás	3872x2592, 2896x1944, 1936x1296, 3840x2160, 1920x1080, 1280x720, 3840x2160
Nyers (RAW) fájl	van, NEF
Effektek	standard, semleges, élénk, monokróm, portré, tájkép
Videofelvétel	van, H.264/MPEG-4
Videó minősége	1920x1080 @ 60i, 30p; 1280x720 @ 60p; 640x240 @ 400 kép/mp; 320x120 @ 1200 kép/mp; mozgó pillanatkép: 1920x1080 @ 60p
Videó maximális hossza	FullHD @ 60i: 20 perc; FullHD @ 30p: 20 perc; HD @ 60p: 29 perc
Extrák	elektronikus zár, 400 és 1200 fps filmfelvétel, mozgó pillanatkép, hibrid AF rendszer
I/O interfész	USB 2.0, HDMI
Áramellátás	EN-EL 20 Li-ion akku	EN-EL15 Li-ion akku
Méret	106 x 61 x 29,8 mm	113 x 76 x 43,5 mm
Tömeg	277 gramm akkuval és memóriakártyával	383 gramm akkuval és memóriakártyával
Váz anyaga	alumínium váz, rajta műanyag részek	magnéziumötvözet váz
Bruttó fogyasztói ár	J1 + 10-30 mm kitoptika 165 000 Ft	V1 + 10-30 mm kitoptika 250 000 Ft
Garancia	3 év

Egy kis elmélkedés

Bármilyen meglepő – persze kicsit átvitt értelemben – ez valahol sikerült is a mérnököknek, hiszen a fenti kívánságlistának minden elemét megvalósították, az igényeket géptestbe öntötték. De akkor miért nem örülnek az újdonságoknak ezek a fentebb említett fórumozók? Erre is egyszerű a válasz: mert nem ők a célcsoport. A célcsoport tagjai nem fórumoznak, nem azzal töltik idejük 98,6%-át (becsült érték), hogy a szaksajtó anyagait fürkészve minden egyes tizedestörtnyi számot bemagolva azonnal elemezni kezdjenek, majd végül a zajszint mellett kikötve arra a következtetésre jussanak, hogy ez a gép ezért vagy azért nem felel meg nekik. A célcsoport tagjait nem érdeklik a műszaki részletek. Őket az érdekli, hogy gyors a gép működése, hogy csekély a helyigénye, hogy nem húzza nagyon a kabátzsebet, hogy anyucinak is oda lehet bátran adni, hogy nyugodtan le lehet tenni az étteremben, kocsmában az asztalra, mert mutatós, de nem hivalkodó. Őket az érdekli, hogy egyszerű használni, de ha kell, akkor a képalkotás teljes menetét maguk paraméterezhetik.

Mi indokolja ezt a képérzékelő-méretet? Nos, a gyártó olyan fényképezőt szeretett volna letenni az asztalra, ami nem sokkal nagyobb, mint egy csúcskompakt masina. Ennek a célnak a megvalósításához nem elég a megfelelő méretű váz (egy Coolpix P300-ban is simán elfér a „CX” szenzor), hanem az objektívek terjedelmét is kordában kell tartani. Ugyanis minél nagyobb felülete van egy lapkának, annál nagyobb átmérőjű lencsékre van szükség ahhoz, hogy azok a teljes felületet kirajzolják (persze, a bázistávolsággal is lehet szűk határokon belül játszani, de az szintén a kis méret rovására mehet). Tehát nagyobb szenzor = nagyobb optika = nagyobb rendszerméret.

De a Nikon nem csak a méretek miatt döntött a „CX” (a DX és az FX analógiájára lett ez a neve az új rendszernek) mellett, hanem a sebesség és a fogyasztás is rendkívül fontos szempontok voltak. Az nyilvánvaló, hogy egy kisebb lapka kiolvasása gyorsabban történik, mint egy nagyobbé, sőt a fogyasztása is alacsonyabb szinten tartható azonos technológia mellett. A zajtermelés oldaláról pedig kritikus részletkérdés volt a szenzor hőtermelése: itt is a kisebb méret által érhető el kedvezőbb eredmény.

Hogy akkor miért nem a m4/3 rendszerből merített a Nikon? Mert az újfajta AF rendszerük teljesen új főszenzort igényelt, ezért az alapoktól kellett újra megtervezniük a lapkát. Ráadásul egy új Expeed processzort is hadba állítottak, ezért ehhez is igazodniuk kellett a mérnököknek. A képérzékelő maga ráadásul kettős AF rendszerrel is fel lett szerelve: képes a fáziskülönbség és a kontrasztérzékeléses elvek felváltott használatára (fényviszonyoktól függően automatikus módon történik a váltás, a felhasználónak nincsen beavatkozási lehetősége a folyamatba). A fázisérzékelős rész összesen 73 szenzorral rendelkezik, míg a kontrasztérzékelés jóval több helyen és nagyobb felületen történik.

Első ránézésre

A két váz mellett négy objektívet, egy F-bajonett konvertert, egy vakut és egy GPS egységet is bemutatott a gyártó (ezekről részletesebben a sajtótájékoztatóról szóló hírünkben lehet olvasni), melyek közül tesztünkhöz (a gépeken kívül) a 10 mm-es palacsintát, a 30-110 mm telezoomot és a 10-30 mm-es kitoptikát kaptuk. Az F-bajonett átalakító egyelőre nincs tesztelhető állapotban, ezért arról csak képeket készítettünk, hogy látni lehessen az arányokat.

Az adatlap szerint a Nikon J1 vázteste alumíniumból készült, a V1-é pedig magnéziumötvözetből, ez első kézbevételkor érződik is: a gépek felépítése nagyon masszív és minőségi. A gyártó már a szerkezeti összetevőkkel is érzékeltetni akarja, hogy nem játékszerekről van szó, hanem komoly, igényes és érett fényképezőgépekről, amelyek lazán bírják a mindennapos nyúzást, igénybevételt.

A kisebb, valamivel egyszerűbb gép a J1, amelynek formavilága szerkesztőinket valahol a Leica X1-re emlékeztette. Például abban különbözik nagyobbik testvérétől, a V1-től, hogy kijelzője kisebb felbontású és nincs beépített elektronikus keresője, sem tartozék csatlakozója. Kicsit mélyebbre ásva kiderül, hogy hiányzik róla a mikrofonaljzat, de nincs mechanikus zárja sem, csak elektronikus. Cserébe viszont van jó magasra felugró beépített villanója, ami a célközönséget tekintve igen magas kihasználtságú lesz. A J1 akkuja is jóval kisebb, hiszen a V1-ben ugyanaz az EN-EL15 dolgozik, ami megtalálható például a Nikon D7000 tükörreflexes masinájában is. Bármennyire is szerettük volna, ez az akku semmiképp sem fért volna bele a J1 kecsesebb testébe, amely kb. fél centivel vékonyabb, mint a V1-é.

Kellemes érzés megfogni a J1-et, főleg, ha a 10 mm-es palacsinta objektívet tettük rá előzőleg. Igazából ez a felállás ideális, hiszen méretben és súlyban nagyon jól illik az ekvivalens 27 mm-es optika a kis váztestre. A J1 ugyan nem rendelkezik külön markolattal (pontosabban létezik hozzá gyári opcionális nagy markolat, amit a Leica markolatokhoz hasonlóan alul tudunk rögzíteni az állványmenetnél), vagy olyan kiemelkedő támaszvonallal, mint a V1, fogása mégsem kényelmetlen. Ez köszönhető annak, hogy kellően vaskos a váz és nagyon jó támaszfelületet alakítottak ki a hátoldalon is a hüvelykujjnak. Nem utolsósorban pedig a gépet tartó kéz középső ujja az optika alá csúszik be, így az is plusz támasztékot nyújt.

A J1 és a V1 kezelőszervei tulajdonképpen megegyeznek; a hátoldalon találhatjuk a programozható „F”, mint funkció gombot, a többfunkciós billenőkapcsolót, a módválasztó tárcsát, a multifunkciós egységet és a többi nyomógombot. A J1 hátoldalának bal felső sarkában a vaku reteszszemölcse látható.

A váztest hátulról nézett jobb oldalában található a J1 USB és HDMI aljzata. Ezeket egy kis műanyag ajtó védi a koszolódástól.

A J1 tetején (balról jobbra haladva) következő elemek vannak elhelyezve: a szenzor síkját jelölő áthúzott kör, a beépített vaku, a hangszórónyílás, a visszajelző LED, a bekapcsológomb, a kioldó és a videófelvételt indító nyomógomb.

A J1 alján az akkut és a memóriakártyát rejtő ajtó, valamint a fémből készült, az optikai középvonal alatt elhelyezkedő állványmenet látható. Mivel elég kicsi a gép, ezért állványfejinzertre szerelve nem nyitható az akkufedél.

Külső megjelenés

A Nikon V1-en látszik, hogy kategórián belül is más szintet képvisel. Míg a J1-re nem, addig a V1-re simán fel mernénk rakni az F-bajonett átalakító segítségével egy akár közepes méretű Nikkort is. A V1 vázteste magasabb, de vaskosabb is, mint a csúcskompaktokkal versengő J1 teste. Kell is a plusz vastagság, hiszen a nagyobb akku csak így férhetett el benne. Óriási pluszpont jár a gyártónak azért, hogy nem talált ki egy újabb energiaforrást, hanem egy már meglévőt használhatunk a V1 működtetéséhez. Ha már van a családban például egy D7000 dSLR, akkor akár annak a telepe is használható a V1-ben, mert a kettő energiaforrás egy és ugyanaz.

A váz előlapján jól látszik az AF segédlámpa (a sztereó mikrofon mellett balra), az infravörös jel vevője (V1 felirat alatt), valamint a markolati domborulat, ami gyakorlatilag egy vastag vonal az egyes alatt. Az ember nem is gondolná, hogy mennyire jól érezhető ennek jótékony hatása a fogásbiztonságra (középső és gyűrűs ujjunk tud belekapaszkodni).

Ellenben a J1-gyel, itt a csatlakozóaljzatok a váztest bal oldalába kerültek. Az USB, a HDMI és a külső mikrofon csatlakozóját itt is egy kis műanyag ajtó védi.

A Nikon 1 V1 hátlapja ugyanazt a képet mutatja vezérlők szempontjából, mint a kistestvéré. Nyilvánvaló különbség a tartozék csatlakozó (bal felső sarok) és az elektronikus kereső, amely természetesen dioptria állítási lehetőséget is nyújt. A váztest magasabb kialakítása valamivel jobb fogást tesz lehetővé, mint a J1-nél, de, mint írtuk, az már ott is elfogadhatóan kényelmes volt.

Mint szinte az összes hasonló fényképezőgépnél, a váz alján a memóriakártyát és a nagy akkut egy közös fedél rejti. A fém állványmenet ennél a masinánál is az optikai középvonal alatt található.

Balról jobbra haladva következő elemekkel találkozunk a tetőlapon: a szenzor síkját jelölő áthúzott körrel, a tartozék aljzattal, az EVF „púpjával”, egy visszajelző LED-del, a bekapcsológombbal, a kioldóval és a filmfelvételt indító nyomógombbal.

Még mindig a külső

Szerencsénkre pont a vizsgálódásunk ideje alatt a m4/3 rendszer egyik legfrissebb képviselője, az Olympus E-PL3 is épp nálunk tartózkodott, így megkértük, álljon modellt a Nikon két új Egyes gépével, hogy jobban szemléltetni lehessen a méreteltéréseket. Első körben a J1-gyel mutatkozott a PEN Light:

A Nikon J1 körülbelül azonos térfogatú váz, mint az Olympus E-PL3; alábbi képeken látni fogjuk, hogy a 10-30 mm-es kitoptika viszont csak hosszában kisebb, mint a m4/3-os hasonló átfogású és fényértékű objektív. Cserébe a kis Nikkor legalább fém bajonettel rendelkezik.

Hogy mindhárom gépet együttesen is el lehessen képzelni, íme pár csoportkép. Az elsőn balról jobbra haladva csökken a méret:

Működés

Mivel a két gép közel azonos működésű, ezért együtt tárgyaljuk őket. Ahol a J1 a V1-től eltér, ott azt külön említjük.

A Nikon Egy gépei a szuperlatívuszokról szólnak. A gyártó nem egyszer, nem egy funkció kapcsán használta a „világ leggyorsabb” jelzőjét, ami első hallásra kissé sablonosnak és eltúlzottnak tűnt. Azonban már a végleges előtti alapszoftverrel feltöltött gépek is igen meggyőzően teljesítettek a sajtótájékoztató keretein belüli „próbakörök” alatt. „A világ leggyorsabb AF rendszere, a világ leggyorsabb képsorozat-felvétele”, vagy „A Nikon 1 gyorsabb, mint a Nikon D3s csúcskategóriás dSLR gépünk” mondatok is elhangzottak.

Fenti videó a Nikon V1 képsorozat felvételi képességét próbálja bemutatni. Ebben a funkcióban van eltérés a J1 és a V1 közt: a J1 10 kép/mp sebesség mellett 13 képet, 30 vagy 60 kép/mp esetén pedig 12 képet tud készíteni, míg a nagyobbik V1 10 kép/mp esetében 34-et, 30 vagy 60 kép/mp esetén pedig 30 fotót. Teljes felbontásban.

„A világ leggyorsabb AF rendszere” mondatot mintha már más gyártótól is hallottuk volna az idén, most a Nikon is elsütötte. Nos, a J1 és a V1 valóban iszonyat gyors, de használat közben (jó fényben, kint a szabadban) ember legyen a talpán, aki képes azt eldönteni, hogy (a példa kedvéért) az Olympus E-P3, a Panasonic GH2 vagy a Nikon Egy AF rendszere-e a gyorsabb. Szerintünk nincs érezhető különbség, egyik masina sem marad el a többitől. Amit tapasztaltunk, hogy a hibrid AF jól teszi a dolgát, megfelelő fényviszonyok mellett próbánk során nem tévesztett (vagy csak a viszonylag nagy DoF miatt nem venni észre a kisebb elhasalásokat?). Gyenge fényben nyilván lassul az élességállítás, de köszönhetően az AF segédfénynek és a hibrid rendszernek ilyenkor is magas marad a találati ráta. Alábbi kisfilm az AF sebességet mutatja élőben:

A gyors működés természetesen a filmfelvételi képességekre is jótékony hatással van, ezekről azonban a szokásos módon, majd az utolsó pontban fogunk bővebben beszámolni.

Az élességállításnál fontos még megemlíteni, hogy mindkét masinával lehet manuálisan is fókuszálni, azonban a kompakt fényképezőgépekhez hasonló módon nem az objektíven, hanem a gép hátoldalán kell bűvészkedni ehhez. Ha kiválasztottuk az MF-t, akkor először le kell okézni, hogy valóban kézzel szeretnénk beállítani a megfelelő fókuszt. A képélesítés a multifunkciós vezérlőtárcsával történik; közben a kis billenőkapcsolóval belenagyíthatunk az élőképbe, de a nagyítás interpolációval történik, tehát erősen romlik a kinagyított kép minősége a kijelzőn, minél nagyobb nagyítást akarunk. Ez a megoldás kissé érthetetlen számunkra, hiszen a 10 MP felbontás bőven elegendő lehetne arra, hogy a fényképezőgépnek ne kelljen digitális nagyításhoz folyamodnia. Íme filmünk a folyamatról:

És ha már itt tartunk: az AF mező választását rábízhatjuk a gépre, de egypontos módban akár manuálisan is kiválaszthatjuk a számunkra kívánatos mezőt:

Működés folytatás

Míg a Nikon 1 J1 csupán elektronikus zárral rendelkezik, addig a V1 emellé mechanikust is kapott. Elsővel akár 1/16 000 mp-es záridő is elérhető, míg utóbbi 1/4000 mp alá nem képes menni. A Nikon J1-gyel felvettük a V1 mechanikus zárjának működését:

Az elektronikus zár előnye például a teljesen hangtalan működés (persze előtte menüben ki kell kapcsolni a zárhangot és a fókuszvisszajelzést) és az 1/16 000 másodperces záridő, amire amúgy csak csúcskategóriás dSLR vázak voltak képesek (pl. Canon 1D, Nikon D1, D1H, D1x, jelenleg azonban egyik gyártó sem kínál olyan fényképezőgépet, amely képes lenne ennyire rövid záridőre).

De nemcsak AF és sorozatfelvétel téren nyújtanak újat a Nikon 1 gépei. A szoftverfejlesztők kitaláltak például egy teljesen új szolgáltatást, amitől nagy valószínűséggel el lesz kápráztatva a célközönség: a Mozgó Pillanatképet (Motion Snapshot). A bemutatón kicsit csicsásnak tűnt ez a szolgáltatás, de tesztünk során magunk is meggyőződhettünk róla, hogy bizony van létjogosultsága. Főleg kisgyermekes családokban számíthat nagy sikerre a Nikon Motion Snapshotja; egy kis gyakorlással fantasztikus mozgó pillanatképeket készíthetünk:

Ezeket a Motion Snapshotokat vagy fényképezőgépen belül játszhatjuk le (megtekintés a készülék kijelzőjén vagy HDMI-n át a tévére kiadva), vagy a Nikon szoftverének segítségével. Alapjában véve egy Full HD felbontású, 60%-ban lassított MOV fájlt és egy JPEG képet látunk az egészből, ha számítógépről nézzük meg. Hogyan működik? A fényképezőgép a kioldó félig történő lenyomásakor elkezdi venni a mozgóképanyagot (0,6 mp-nyit), majd az expozíció megvalósulása után még folytatja azt 0,4 mp-ig. Ha a fényképezőgépen nézzük vissza a MS-ot, akkor egy automatikus, kellemes dallamot hallhatunk közben.

Ez még nem minden, mert a Nikon az úgynevezett Best Shot Selector (BSS, avagy legjobb képet kiválasztó) szolgáltatásának továbbfejlesztett és új névre keresztelt változatát, az Intelligens Képválasztót (Smart Photo Selector) is belegyömöszölte az 1 gépeibe. Az elődhöz képest itt nem egy, hanem öt képet tartanak meg a masinák. Amint félig lenyomjuk a kioldót, máris elkezd pufferelni (értsd: fotózni) a fényképezőgép, amit az exponáló teljes lenyomására hagy abba. A folyamat után az elektronika megnézi, melyek azok a fotók, amelyek mosoly, kompozíció (!), pislogás, képélesség és még egyéb paraméterek alapján a legjobbnak mondhatók, majd azokat elmenti a memóriakártyára. Ha az arcfelismerés rendesen megtalálta előzőleg témaalanyunkat (mármint az arcát), akkor nem hibázott és valóban tetszetős képeket rakott el.

Az egyéb funkciók, mint például a D-Lighting már számos korábbi Nikon fényképezőgépből ismerősek lehetnek, ezért ezekre jelen cikkünkben nem térünk ki újból.

A két modell közt különbség található még a kijelző és a kereső terén: utóbbi teljesen hiányzik a J1-ről. A V1 LCD-je magasabb felbontású (921 000 vs. 460 000 képpont) és elektronikus keresővel is el lett látva, amelynek 1,44 millió pontos képe nagyon szép, de meglehetősen kicsi (11 x 9 mm méret). Nagyítása egyszeres, képfedése pedig 100%-os, ami pontos képkompozíciót tesz lehetővé. Sötétben sem zsizsikesedik a képe és a képfrissítés is megfelelő szinten marad (nem szaggat).

Egyéb észrevételek, érdekességek: a fényképezőgépek nem csak a dedikált bekapcsológombbal helyezhetők üzembe, hanem az összecsukható objektívek kinyitásával is. Az összecsukhatóság a helytakarékosság jegyében született ötlet, amit mind a 10-30 mm kitobjektív, mind a 30-110 mm tele is követ és már más gyártóktól is ismerhetünk. Íme, a 30-110 mm-es telezoomról pár fotó:

Némelyik objektív, mint például a kitben kínált 10-30 mm-es, kínál képstabilizációs lehetőséget. A fényképezőgép menüjében választhatunk kikapcsolt, aktív és normál módok közül. Az aktív mód például svenkeléshez használható, ha a gépváz amúgy monopodra helyezve, vagy kézben tartva üzemel, de csak egy irányvonalban mozgatjuk. Próbánk során körülbelül 2 FÉ-nyi előnyre tudtunk szert tenni segítségével.

Összességében elmondható a Nikon 1 J1 és 1 V1 gépekről, hogy legfontosabb újdonságaik a gyors AF rendszerben, a rendkívül gyors sorozatkép felvételben és az új, Mozgó Pillanatkép funkcióban rejlenek. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lenne praktikus például az Intelligens Képválasztó, a követőfókusz vagy a D-Lighting stb., de ezek már korábban is szerepeltek a gyártó más fényképezőgépeinek palettáján. Mindennapos használat szempontjából egyértelműen a J1 az, amely mindig, bárhol velünk lehet (főleg a 10 mm-es palacsintával). A V1 egy fokkal „magasabb kategória a kategórián belül”, azonban működését tekintve nem sok pluszt nyújt.

Menürendszer

A Nikon J1 és V1 menürendszere egy-két apróságtól eltekintve (például a J1-nél nem lehet választani a mechanikus zárat) teljesen azonos, ezért itt is közösen tárgyaljuk ezeket, amelyek összesen három alegységből állnak.

Új fényképezőgép(ek)hez új menürendszer dukál, ezért az Egy gépsorozathoz (amely egyelőre két készülékből áll) egy teljesen újraírt, az Egy gépek szellemiségének megfelelő menüvel állt elő a gyártó. „Keep it simple”, azaz „legyen lényegre törő” célkitűzés lehetett a fő irányvonal, aminek meg is feleltek a mérnökök. A három alegység: képlejátszás, képalkotás és beállítások minden olyan paramétert tartalmaz, amit egy felhasználónak esetleg el kell érnie a gép használata során. A szokásos screenshotok mellett készítettünk egy rövid videót is, ahol a teljes menüt bemutatjuk:

Az első pontban, amely a képlejátszás funkcióit fogja marokba, például olyan szolgáltatásokat érhetünk el, mint a képek törlése, a diavetítés, az átméretezés, a kivágás vagy a D-Lighting utólagos alkalmazása.

A második almenüt fogjuk majd a leggyakrabban használni, hiszen itt állíthatjuk be többek közt azt is, hogy milyen működési módban (P, A, S, M) szeretnénk használni a készüléket, illetve milyen legyen a fénymérés, a fehéregyensúly, az ISO érzékenység, a gép használja-e a zajcsökkentést, vagy aktív legyen-e a képstabilizátor (ha támogatja az épp felcsavart optika).

A harmadik, beállítás menüpontba tulajdonképpen ritkán kell majd lapoznunk; itt olyan funkciókra lelhetünk, mint például a memóriakártya formázása, a kijelző fényereje, a segédrács megjelenítése, az energiatakarékos beállítások, a nyelvi beállítások stb.

Képlejátszás közben egy halom adat jeleníthető meg az elkészült fotóról. A hisztogram mellett láthatóvá válhat a fénymérés, a működési mód, a záridő, a rekeszérték, az érzékenység, a gyújtótávolság, az expozíció korrekció, a fehéregyensúly, a színtér, a képstílus és még sok minden más, amit az adott képről érdemes tudni.

Fotózás közben is bonyolítható a kijelző információtartalma, hiszen kérhető következő adatok kijelzése: működési mód, képi stílus, fehéregyensúly, felbontás, AF mód, AF mező, segédrács, akku töltöttsége, hang be/ki, fénymérés módja, záridő, rekeszérték, ISO érték, hátralévő képek száma, színvilág Kelvin foka.

A Nikon 1 gépek menürendszere tud magyarul, átlátható és nem igazán bonyolult. Aki most ismerkedik a digitális fényképezőgépek lelkivilágával, az itt-ott segítségre szorulhat, de ha egyszer belőttünk mindent a „beállítások” menüpontban, akkor utána már csak olyan paraméterekhez kell hozzáférnie a felhasználónak, amit már maga is be tud állítani.

Képminőség

Ami a képminőséget illeti, itt teljesen egyforma a két váz, ezért mi csak a Nikon 1 V1 fényképezőt vettük részletesebben nagyító alá.

Mivel bevezetőnkben már részletesen kiveséztük a Nikon új gépcsaládjának „problémáját” (nevezetesen az új szenzorméretet ért előítéleteket), ezért itt, ebben a pontban most valóban csak a képminőségre szeretnénk koncentrálni anélkül, hogy bármiféle megjegyzést tennénk a CX szenzorra. Sajnos nincs könnyű dolgunk, hiszen egy teljesen új rendszerről van szó, amihez egyelőre csak a két kitobi (az alapzoom és a telezoom) és egy fix gyújtótávolságú palacsinta állt rendelkezésünkre (bemutatták ugyan még a 10-100 mm Nikkort, azonban hasonlóan az F-bajonett átalakítóhoz, az sem volt működőképes, csak fotózható állapotban). Igazi és teljes képet csak akkor kapunk a rendszer képminőségéről, ha a gyártó elkezdi majd – csúnyán szólva – az igényesebb és fényerősebb optikákat is szállítani. Ezzel szemben, mivel ismerjük az Egy célközönségét, arra kell számítanunk, hogy sokan beérik majd a két kitobjektívvel, s így a vásárlók (vagy a „meglepettek”) esze ágában sem lesz drága, de jobb képminőséget produkáló optikákat beszerezni. Előrebocsátjuk, hogy jelen cikkünknek nem témája a most elérhető objektívek különálló tesztelése – az egy másik cikk témája lesz.

Tisztában vagyunk azzal, hogy sokaknak nagyon fontos, hogyan teljesítenek az új fényképezőgépek képzaj szempontjából, ezért nem is húzzuk tovább az idegeiket, lássuk először szintetikus zajképeinket!

A felvételeket a 10-30 mm-es alapzoomal készítettük úgy, hogy előzőleg gépen belül az összes lehető zajszűrést kikapcsoltuk. A Nikon 1 V1 fényképezőgépet stabil háromlábra szereltük, majd az expozíciókat 2 mp-es önkioldással készítettük. Sajnos egyelőre csak a fényképezőgépekből kijövő JPEG fotókat tudtuk megvizsgálni, a RAW konvertereket a gyártók valószínűleg hamarosan felkészítik majd a Nikon új gépeinek nyers fájljaira is.

Azt vettük észre, hogy ISO 1600-as értéken kezd el igazán láthatóvá válni a színzaj, de a képi részleteket csak ISO 3200-on és fölötte kezdi elnyomni a színes zsizsik. ISO 6400 csak kibővített érzékenységi módban érhető el, de a képek minősége még azon az értéken is elfogadható marad. „Melléktermékként” azt láttuk az elkészült fotókon, hogy nagyon sok finom részlet rögzítésére képes a CX szenzor és a 10-30-as optika páros, így például a színes mezőket ábrázoló képen még a papír mintázata is jól kivehető. Furcsa volt a vonalas ábrás képen, hogy a fekete csíkok mellett világos szellemélek jelentek meg (ISO 400-ig jobban látható módon).

A V1 fénymérése mátrix módban nagyon pontosan működött; színvilága automatikus fehéregyensúlyt használva szinte mindenféle fényforrás mellett pontos volt. Az élénk piros (tehát a világosabb, harsányabb árnyalatoknál) színeket tartalmazó témarészleteknél enyhe „túlcsordulást” tapasztaltunk. A 10-30 mm-es optika extrém helyzetekben hajlamos a színi hibákra (lila szellemélek erősen kontrasztos témáknál), de becsillanásokkal egyszer sem találkoztunk. Felbontóképessége jó, 10 mm-en kicsit lágyabb lesz a képe. Íme, képmintáink:

A részletesebb képminőség vizsgálata egy későbbi cikk témája lesz, amelyben az elérhető objektíveket is leteszteljük majd.

Filmfelvétel és értékelés

Mivel ma már az összes fényképezőgépnél kötelező szolgáltatás a videofelvétel, ezért a Nikon 1 gépei is természetesen kielégítik ezt az igényt. Nem is akárhogyan, mivel a Full HD felbontás mellett a nagysebességű filmfelvételre is lehetőség nyílik: akár 1200 képkockát vehetünk fel másodpercenként, igaz, hogy ehhez a sebességhez már csak apró képméret társul (320x120 pixel). Jó kompromisszum lehet a 400 kép/mp, ha nincs szükségünk a rendkívüli lassításra; itt már 640x240-ben élvezhetjük a felvett anyagot. Arra azonban felhívnánk a figyelmet, hogy ezekben a szupergyors módokban csupán 5 mp lehet anyagaink hossza.

Természetesen rendelkezésünkre áll felvétel közben akár a folyamatos élességállítás is, és nemcsak automata, de teljesen manuális beállításokat is alkalmazhatunk videóinkhoz. A hangfelvétel sztereó, a beépített mikrofon pedig kellően érzékeny, de igény szerint a V1-hez külső hangrögzítőt is csatlakoztathatunk (a J1-nek nincs mikrofonaljzata). Ha mozgóképfelvételeink során fotózni szeretnénk, úgy erre is megvan a lehetőség: 16:9-es arányban legfeljebb 15 „teljes felbontású” fényképeket menthetünk úgy, hogy közben nem akad meg, nem áll le a filmfelvétel.

Az Egy fényképezőgépek alapvető szerkesztési funkciókat is kínálnak, mint például a mozgóképek fel- és lekeverését. Tesztvideó 1 (FullHD), tesztvideó 2 (400 fps), tesztvideó 3 (1200 fps), tesztvideó 4 (HD).

Értékelés

Nagy felfordulást okozott a Nikon az új MILC masináival. A fotós „keménymagnak” csalódnia kellett, hiszen „apró” szenzort és a manuális, dedikált kezelőszervek mellőzését hozta az Egy sorozat két újdonsága. Objektívek terén sincs egyelőre miről álmodozni, hiszen a két kitzoomon kívül csak egy palacsinta és egy egyelőre mockupszinten mozgó, videózásra kihegyezett (elektronikus zoom) 10-100 mm-es zoomot tettek le az asztalra. Nyilvánvaló, hogy ez csak a kezdet, és valószínűleg számos új objektívvel fog majd még jelentkezni a Nikon (remélhetőleg olyanokkal, amelyek szellemiségben illenek az 1 gépekhez, és kellően fényerősek is lesznek), de nekünk most kell valamilyen értékelést írni a dolgok állásáról.

Aki a dSLR vázak világát szokta meg, és a nagyméretű tükrös gépek helyett keres magának valami kicsi, cipelhető masinát, emellett nem szeretne lemondani a nagy rendszerénél megszokott kezelhetőségről (konkrétan a könnyed manuális beavatkozásra gondolunk), az valószínűleg nem tesz jó lóra, ha ezen masinák közül választ. Nem győzzük mi sem kihangsúlyozni, hogy a Nikon ezt a két gépet nem a dSLR-ek kiváltására alkotta meg. A gyártó a J1 és a V1 (de főleg a J1-et) masinákkal a csúcskompaktokról továbblépni kívánó felhasználókat akarja megszólítani, akik igénylik a jó képminőséget, a nagyon gyors működést (AF szempontjából és általános értelemben) és az automatikus működés kényelmét.

A Nikon 1 új kategóriát teremtett. A J1 és a V1 a csúcskompaktok és az akár dSLR-ek kiváltására is alkalmas, „igazi” MILC-ek közé ékelődnek, ahol az eddig tátongó (de igen apró) űrt teljesen kitöltik. Ha ezt képesek vagyunk elfogadni és így látni, akkor nem lesz bajunk velük, sőt idővel akár szeretni is megtanuljuk majd őket. Hogy üzletileg mennyire életképes húzás ez, azt majd idővel eldönti a piac – ez nem a mi posztunk.

Kinek melyik Nikon 1 fényképező ajánlható? Nos, míg a V1 a „profibb” váz, addig a J1 nem csak funkcióiban, hanem külsejében is inkább a csúcskompaktok világát próbálja átmenteni ebbe az új kategóriába. Ha egy J1 vázat párosítunk a 10 mm-es pancake optikával, akkor máris megalkottuk a tökéletes cipelős fényképezőgép szettet, ami szinte bárhol elfér. Noha, kissé húsosabb, mint mondjuk egy Coolpix, de ahol egy P7100 elfér, onnan ez a kombó sem lóg ki. Állítsuk teljesen automata működésre (P mód, automata ISO választás, automata AF kezelés stb.) és máris megvan anyu kattogója.

A V1 az eggyel komolyabb felhasználóknak ajánlható. Beépített keresőjével azoktól a fotósoktól sem veszi el a szemhez emelés élményét, akik korábban például a P7000 optikai keresőjét szokták meg. Ráadásul ez a gép valamivel kevésbé válik szürreális szörnyeteggé, ha felteszünk rá az F-bajonett adapter segítségével mondjuk egy 85/1.8 Nikkort (bizonyára lesznek majd olyan perverz emberek, akik akár csak egy fotó kedvéért, de majd 400/2.8 objektívjüket is felpróbálják a V1-re).

Nézzük meg még egyszer, mit is nyújt ez a rendszer: nagyon gyors AF rendszert, kiemelkedően gyors sorozatkép-felvételi lehetőséget, valóban hasznos szolgáltatásokat, mint például a Mozgó Pillanatkép, kis méretet, nagyon jó minőségű vázakat, a m4/3-tól valamivel kisebb objektíveket (itt igazán nincs nagy különbség), egyszerű automatikus használatot és jó képminőséget, jó filmfelvételi tudást. Mire nem alkalmas sem a J1, sem a V1? A dSLR vázak és a komolyabb MILC fényképezők kiváltására, a kizárólag manuális, dedikált kezelőszerveket igénylő használatra, a manuális élességállítás gyakori használatára, a mélységélességgel való művészkedésre. Ezen paraméterek ismeretében és a Nikon 1, mint teljesen új kategória elismerésével mindkét gép kiérdemelte a tetszett plecsnit.

Termék megnevezése	Nikon 1 J1 és 1 V1
Jellemzés	Új fényképezőgép-kategóriát teremtő, tükör nélküli, cserélhető objektíves rendszerkompaktok a Nikontól.
Pró	+ Jó állóképminőség, + nagyon gyors AF rendszer, + nagyon gyors sorozatkép-felvétel, + gyors általános működés, + relatív alacsony zajszint, + elsőrangú felépítési minőség, + masszív, strapabíró vázak, melyek mégis könnyűek, + nincs esztelenül magas ISO érték engedélyezve (max. ISO 6400), + nagyon szép képű EVF (V1), + kiemelkedően sokszínű videofelvételi módok, + jó pormentesítő rendszer, + 1/16 000 mp zársebesség, + nagy akku (V1).
Kontra	- Nem lehet velük dSLR gépeket kiváltani, csak komoly kompromisszumok árán, - még a m4/3-nál is kisebb érzékelő, ami a mélységélességgel való művészkedést megnehezíti, - nagy dinamikatartományú téma fotózásakor itt-ott kiégő képi részletek, - manuális élességállítás menete nehézkes, - kicsi EVF (V1), - automatikus képsorok hiánya (WB, expozíció), - V1-nek nincs beépített vakuja, - nincs vakusaru, - nem épp olcsó masinák.
Ergonómia
Képminőség
Mozgóképek minősége
Ár/érték
Felépítés, anyaghasználat
Ennyire kellene

Nikon 1 J1
Nikon 1 V1

MLaca

A Nikon 1 J1 és 1 V1 fényképezőket a Nikon Magyarország Kft.-től kaptuk tesztelésre.