Bevezető, külvilág
Valljuk be: ha egy bolti eladó elénk tenne két teljesen egyforma fényképezőgépet, teljesen azonos értéket mutató árcédulával, de az egyik 14, a másik pedig 24 MP felbontású érzékelővel lenne szerelve, melyiket vennénk meg? Bár nem minden a felbontás, ám adott esetben sokkal több részlet nyerhető ki egy 24 MP-es képből, mint egy 14-esből. Ha csak a 14/24 számokat nézzük a D3100 és a D3200 műszaki leírásaiból, akkor hatalmasnak tűnik az ugrás, de ha a pixelszámokat, akkor már nem is olyan észbontó a különbség: körülbelül 1400 x 1000 pixel a Nikon legújabb tükrösének előnye.
Idén elég rendesen belehúzott a japán gyártó, hiszen a D3200 már a harmadik (D4, D800/E, D3200) tükörreflexes váz, amit kiadnak. A lélegzetelállító 36 MP-es D800 után a Nikon úgy gondolta, nem hagyja a kevesebb pénzzel rendelkezőket, illetve kezdő felhasználókat sem kellően magas felbontású fotómasina nélkül. A D3200 már megjelenésével is próbálja követni a nagyokat, így például a Nikon fő jellegzetessége, a vörös csík a markolaton nagyon hasonlít a két felsőkategóriás gépre. Terjedelemben és a megjelenés egyéb vonásaiban azonban nincs sok eltérés az elődmodellhez képest – a markolat maradt a kategóriától megszokott méretű, ami leginkább kiskezű felhasználóknak lehet kényelmes. A markolat mélységével nincs is gond, csupán rövidsége lehet zavaró.
A váztest elején sivárság és unalom terjeng: a bajonettzár kioldóján és az AF-segédfényének ablakán túl csak az infra távvezérlő jelfogóját láthatjuk. A gép hátulról nézett jobb oldalára vakunyitót és egy funkciógombot helyeztek a mérnökök.
Látszólag hátul sem sok változott: még a kijelző méretét is meghagyták a kategóriában megszokott háromcolosnak. A különbség csak használat közben válik láthatóvá, hiszen az új LCD felbontását megnégyszerezték az elődmodelléhez képest, így az akkori 230 000 képpont helyett már 921 000 fogadja a fotóst. Fényereje igen (+/-3 lépésben), színhőmérséklete viszont nem állítható. Az optikai kereső kicsi és némileg sötét, 95%-os képfedést és 0,8-szoros nagyítást kínál. Kapunk mellé dioptriaállítást is, ami azonban igen szűk határok közt (-1,7 és +0,5 dioptria) állítható. A nyomógombok jó minőségűek; de ugyanez elmondható a Nikon D3200 teljes kialakításáról is.
A váz alján a fém állványmenet látható, amit pontosan az optikai középvonal alá helyeztel el. A markolatban csak az akkunak jutott hely, a memóriakártyát külön helyre, a gép testének markolati részén nyíló kis ajtó mögötti résbe kell becsúsztatni. Külön tetszett, hogy az SD kártyát nem lehet kirepíteni a foglalatból, az rendelkezik egyfajta lassítással.
A mikrofon, az USB, a HDMI és az opcionális GPS egység csatlakozásait egy összefüggő gumiajtó védi a szennyeződésektől. Az aljzatokat amúgy a készülék bal oldalában találjuk. A külső mikrofon csatlakoztathatóságnak főleg a videósok fognak örülni.
Legfelül a felnyíló beépített vaku, a módválasztó, a mozgóképfelvételt indító gomb, az info és az expozíció-korrekció nyomógombja, valamint a bekapcsoló és a kioldó látható. A Nikon nem vitte túlzásba a dedikált vezérlők alkalmazását, de ebben a gépkategóriában nem is az agyonbonyolítás a cél, hanem a könnyű, egyértelmű használhatóság. A D3200 külsőre pozitív összképet rajzol: a váz nagyon jó minőségű műanyagokból van összerakva, a kezelőszervek mind példaértékűek. Nyilván a készülék méretéből adódóan lehetnek gondok, de nagykezűek ne vegyenek D3200 kategóriás gépet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
