Működés

Ha eltekintünk az érintőképernyőtől és a kivetítőtől, akkor a Nikon Coolpix S1100pj egy teljesen átlagos ultrakompakt fényképezőgép. Nézzük például működési sebességét: bekapcsolás után 2,92 mp telik el, mire elkészíthetjük az első fényképet; két maximális felbontású kép között pedig 2,76 mp a kényszerpihenő, ha nem sorozatfelvételi módban használjuk a masinát. A léptetőmotor 1,42 másodperc alatt rendezi át a lencserendszert legkisebb és legnagyobb gyújtótávolsága közt; mivel azonban csak ötszörös átfogásról van szó, ezért viszonylag jól adagolható marad a zoom. A gyújtótávolsági tartomány vége ekvivalens 140 mm, ahol már csak F5.8-as kezdő rekeszérték áll rendelkezésünkre, így jól tette a gyártó, hogy nem mellőzte a képstabilizátort.

A stabilizátor amúgy a valódi mechanikus módja mellé kapott digitálisat is, amit együttesen is képes bevetni a gép. A gyártó ezt merő egyszerűséggel hibrid képstabilizátornak nevezte el. Tesztünk alapján kb. 2 FÉ-nyi előnyt élvezhetünk használatával.

Természetesen nem maradhattak ki a manapság divatos szűrők sem, azonban a masina gyenge teljesítményű processzora miatt ezeket csak utólagosan engedhetjük rá a kiválasztott képekre. Bosszantó, hogy egy gépen belüli színélénkítés például 18,5 másodpercet vesz igénybe, egy fekete-fehér vagy szépia konverzió pedig egyenként 8,6 mp-et.

A halszem eléggé mű hatású, ennél azért jobbat várna a felhasználó. A „glamour” retus használata egész szerkesztőségünkben harsány kacajt váltott ki: a masina amellett, hogy manga rajzfilmhősöket megszégyenítően kinagyítja a portréalany szemét, még az arcát is „lefogyasztja”. A cikk szerzője kapásból fiatalodott vagy tíz évet.. A miniatűr, azaz tilt/shift optikákat imitáló szűrő sem maradt le a listáról, azonban egyáltalán nem paraméterezhető és nem igazán élethű ez sem.

A beépített vaku fénye gyenge. Két méternél távolabbi témákat már nem igazán képes bevilágítani, de ellenfényes portrénál azért jobb a semminél.

A sémák közt megtalálható a panorámasegédlet is, ami más belépőszintű géphez hasonlóan itt is valóban csak segéd, ráadásul nem túl hasznos. Ha már egy képet elkészítettünk, akkor annak egy része láthatóvá válik a kijelző bal vagy jobb szélén, ehhez kell nekünk hozzáilleszteni a következő képet, ami általában nem sikerül. Az utómunkálatok során a fentihez hasonló eredményt kapunk, ha a gép segédjét követjük.

A portré séma a portré alanyának bőrhibáit igyekszik elrejteni, s amint az fenti képen látszik, ez sikerül is neki. Ha eltekintünk a gyenge képminőségtől, akkor nem is végez olyan rossz munkát a készülék.

A végére hagytuk a lényeget, a kivetítőt. A 14 lumen fényerővel rendelkező projektor 26 és 240 cm közti távolra képes fókuszáltan vetíteni képanyagainkat. Említésre érdemes, hogy nem csak a saját memóriában vagy memóriakártyán tárolt képeket és filmeket nézegethetjük, hanem USB kábellel PC vagy MAC gépekkel összekötve, azok tartalmait is élvezhetjük. Nem árt azonban jól besötétíteni, mert a fényerő (annak ellenére, hogy 4 lumennel nagyobb az elődénél) elég karcsú – ez persze betudható annak is, hogy az akku nem bírná szusszal a nagyobb energiafelvételt, ráadásul a váz is túlhevülne. A kivetített kép kellően éles, de a kontraszt nem minden esetben megfelelő. Minél messzebbre vetítjük a képet, annál rosszabb a helyzet; az ideális távolság a 120-150 centi közti tartomány.

Ha végignézzük az S1100pj szolgáltatásainak listáját, azt vehetjük észre, hogy mindent megkapunk, amire szükségünk lehet. Az persze más kérdés, hogy kinek milyenek az elvárásai, igényei, hiszen a szűrők nem minden esetben nyújtanak ideális élményt, és a gép sebessége és kezelhetősége (köszönhetően az érintőképernyőnek) is néha igen bosszantó tud lenni. A projektor hasznos, ötletes szolgáltatás, de a kis méret miatt komoly korlátokba ütközik használata.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!