Hirdetés
A gyönyörű játék
Már az elején bevallom: a foci, mint sport, nem kifejezetten érdekel. Mint jelenség, annál inkább. Foglalkoztat a rajongói pszichológiától kezdve az, ahogy politikára használják, érdekesek a korrupciós botrányok, a focisták és edzők életútjai, és persze az, hogy milyen logisztikai folyamatok húzódnak meg a mérkőzések és bajnokságok mögött. Ez nyilván minden sportágnál fennáll, de mivel a labdarúgás a világ legnépszerűbb sportja, ez még érdekesebbé teszi e részleteket is. Pont ezért csillant fel a szemem, amikor bejelentette a varsói Triple Espresso a Copa Cityt, ami nem konkrét focimérkőzéseket vagy csapatirányítást kínál, hanem inkább a városmenedzsment oldaláról közelíti meg a témát. Mi kell ahhoz, hogy a csapatok sikeresen le tudjanak játszani egy mérkőzést úgy, hogy mindenki elégedett legyen? Az évek során elég rajongóval beszélgettem, hogy megértsem, miért is mondta Bill Shankly – a Liverpool legendás edzője –, hogy a foci nem élet és halál kérdése, hanem sokkal fontosabb annál.
A cikk elején azt is megemlítem, hogy PlayStation 5-ön teszteltem a játékot, ami jelentősen meghatározta az élményemet, de erre majd később kitérek. A Copa City egy igen laza sztorira van felhúzva: kapusként bekaptunk egy tizenegyest, így a gólt belövő csatár lett nagyobb sztár, mi pedig, ha nem is homályba vesztünk, de mindenképpen a háttérbe vonultunk. A címadó, mérkőzéseket szervező vállalat most újabb lehetőséget ad nekünk, de örömünk nem lehet teljes: egykori riválisunk itt is ránk vert ugyanis egyet, és egész régiókért lesz felelős, míg mi városi kapitányként folytathatjuk karrierünket. Feladatunk nemcsak bizonyítani, hogy jók vagyunk, de az is, hogy most végre legyőzzük ellenfelünket – ha már a pályán nem sikerült.
A program egy egyszerre körülményes, de mégis meglepően felületes és hiányos oktatószakasszal próbálja elmagyarázni, hogy pontosan mit is kell csinálnunk. A cél egyértelmű: mindent elő kell készítenünk egy-egy focimérkőzés sikeres lebonyolításához. A program valódi licencekkel operál, így a startnál például a török Beşiktaş és az angol Arsenal csapnak össze Varsóban, de benne van a német Borussia Dortmund és a Bayern München, a francia Olympique de Marseille és a brazil CR Flamengo is, további nagymúltú csapatok ígéretével frissítések és kiegészítők formájában: például már most meg lehet venni egy pakkot a brazil Fluminense és a görög Panathinaikos csapatokkal. Ez önmagában pozitívum, mert sokkal autentikusabbá teszi az élményt. No de vissza a célhoz! A szervezés kulminációja egy meccs lesz egy stadionban, amit meg kell tölteni, és minimum valamennyi jegyet el kell adni.
Ehhez azonban kezdjük a legelején! Bejelentjük a mérkőzést, és rögvest elkezdhetjük előkészíteni a várost az összecsapásra. A városok negyedekre osztva várnak ránk, amelyek rajongói zónáit kell előkészítenünk. Mi ezekben a zónákban építkezhetünk, így elégítve ki a városba utazó rajongók majdani igényeit. A szurkolóknak három kategóriája van: a core (vagyis az átlagos elszánt drukkerek), a családok, valamint az ultrák, akiknél elsősorban – és ebben a sorrendben – az étkeztetésre, a szórakozásra, illetve a biztonságra kell figyelni. Ki kell építenünk ételstandokat, hívnunk kell food truckokat, biztosítanunk kell csocsóasztalokat, vécéket, biztonsági szekciókat – ezeket a játék moduloknak hívja – és így tovább. Minél több szurkoló érkezik, annál inkább kell terjeszkednünk, lefedve a város újabb és újabb részeit, feloldva a további zónákat. Az elégedett szurkolókért „meccskészenléti” pontokat kapunk, amelyekkel szintet lépve újabb modulok válnak elérhetővé, nagyobb lefedettséggel és persze extra költségekkel. Minden modult úthoz és generátorokkal biztosított áramellátáshoz kell kapcsolni, így gyakorlatilag egy mini városépítős programként fut a Copa City ezen része.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!



