MSI Z270 Gaming Pro Carbon
Végül, de nem utolsósorban az MSI alaplapját vesszük szemügyre, ami a felszereltség tekintetében az ASRockkal és a Gigabyte-tal is mutat hasonlóságot. Egy erős középkategóriás versenyzőről van szó, amit a gyártó a doboz grafikáját illető témaválasztással is igyekszik kiemelni.
A tartozékok listája nem túl népes, mindössze egy négyeres RGB kábellel kapunk többet, mint az ASRock arzenáljában szereplő mennyiség, és a mellékelt SLI híd sem nagy sávszélességű, csak egy hagyományos. Fontos kitérni arra, hogy összességében a legfontosabb kellékek – a hátlapi takarólemez és a SATA kábelek – elegendők, ezeken kívül még egy extrákkal jobban megpakolt dobozból is csak kevés dolgot szoktak általában felhasználni, és a szigorúan vett beüzemeléshez sem létfontosságúak a kiegészítők. Ez ugyanúgy igaz a papíralapú kézikönyvre és az optikai lemezre, ezeket manapság már igazán becsomagolhatnák a dobozba egy filléres USB kulcson, ha az előbbi nem lenne kötelező elem az EU-ban.
A Z270 Gaming Pro Carbon a névadó elemhez, a szénhez méltóan szintén fekete nyomtatott áramköri lapon terül el, a PCH és tápellátó köri hűtőbordák a változatosság kedvéért szintén fekete felületkezelést kaptak. Úgy tűnik, mára standard elem az alaplapokon a kimenetek feletti műanyagburkolat, ez a modell is kapott egyet, nem meglepő módon ezúttal feketét, de az audiorészleg itt nem került be efféle "védőszárny" alá. Ennek a lapnak is 10 fázisú a processzor tápellátásáért felelős részlege, a digitális szabályozás esetében alapvető követelmény; a Kaby Lake processzorok megfelelő üzeméhez ugyanis olyan VRM vezérlő IC kell, ami SVID kompatibilis. A két szekciót különálló borda fedi le.
Hirdetés
Hexadecimális POST kijelzőt, power és reset gombot nem szereltek fel, de néhány státusz LED segítségével az alapvető hibaszűrésre azért adódik lehetőségünk; ezek a CPU, a RAM és a VGA üzemét, illetve hibáját tudják visszajelezni. A hangvezérlő a korábban tárgyalt alaplapokkal megegyező helyre került, és az sem tér el, hogy itt is körülötte sorakoznak a japánból származó kondenzátorok. A tiszta hangzásért felelős technológiák összességét az MSI-nél Audio Boost névvel illették.
Annyira általánossá vált a modern alaplapokon – így a most tárgyalt Z270-eseken is – a két M.2-es foglalat, hogy a konkurens gyártmányokkal szinte megegyező helyen található ezen a típuson is. A SATA és PCI Express kapcsolaton kommunikáló SSD-ket egyaránt fogadják, az egyik a szabvány leghosszabb, 110 mm-es példányait is, míg a másik egy M.2 Shield nevű technológiát alkalmaz, ezzel hűthetők a melegedő tárolók. 6 Gbps sebességű SATA port hat áll rendelkezésünkre, de SATA Express és U.2 itt már nincs. Két-két USB 2.0 és 3.0 tüskesor viszont van, ráadásul a PCI Express és a memóriafoglalatok itt is fémborításúak. Az utóbbi inkább árnyékolás, semmint mechanikai védelem gyanánt szolgál, mert nem szorosan a slotokon található, hanem csak körbeöleli azokat.
A hátlapra is igaz, hogy a Gigabyte és az ASRock között van félúton, mondhatni a kettő kombinációja. Egy kombinált PS/2 és két USB 2.0 porttal nyit (az utóbbi kettő régebbi operációs rendszer esetén igen jól jöhet kompatibilitási szempontból). Követi őket egy dual-link DVI kimenet, majd egy hagyományos és egy Type-C USB 3.1 kapu. A HDMI és a LAN csatlakozó négy USB 3.0 aljzatot fog közre, a sort az optikai és 3,5 mm-es jack formában csatlakoztatható audioszekció zárja.
Az MSI Z270 Gaming Pro Carbon UEFI-je [+]
A legújabb MSI alaplap további kisebb finomításokat hozott az UEFI területén az elődökhöz képest, de az alapkoncepció a régóta bevált. Az UEFI-ben navigálva szerencsére most problémamentesen boldogultunk, nem jelentkezett anomália, mint a Z170-es modell egyik korai BIOS verziójával tapasztaltuk. Nagyon hasonló "rendszerböngésző" található itt is beépítve, és a ventilátorvezérlés szintén grafikusan paraméterezhető - ez emlékeink szerint az MSI korábbi alaplapjainál volt elsőként így.
A tuningképességet természetesen most is gyors próba elé állítottuk. A processzor feszültségét és szorzóját már emlékezetből emelgetve a korábbi értékekig jutottunk, a Core i7-7700K is emlékezett rá, hogy ő az 5 GHz-et relatíve könnyedén veszi, afölött viszont makacskodni kezd. A stabil működéshez ebben az esetben is 1,4 voltot adagoltunk az újdonsült Kaby Lake-nek, a deszka pedig ezredvolt pontossággal tartotta is azt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!