A Haswell fő újdonságai
A napokban újra ütött az Intel órája: a 2007-től alkalmazott "tick-tock" fejlesztési rendszerben most egy "tock" van soron. Tehát az új Haswellben maradt az előző processzorgenerációnál, az Ivy Bridge-nél megismert 22 nm-es gyártástechnológia, viszont új mikroarchitektúrát kaptunk. A Haswell természetesen az elődök nyomdokain halad, gyökeres változás nincs, de szinte minden részletében továbbfejlődött a CPU- és még inkább a GPU-részleg. Az újdonság minden technológiai részletét kiveséztük korábbi cikkünkben, ebben a tekintetben ezért most nem megyünk olyan mélyre.
Talán senkit sem lep meg, hogy még a korábbinál is nagyobb hangsúlyt kapott a mobilitás és az integráláció. Elsősorban az energiagazdálkodáson fejlesztettek, a korábbinál kisebb energiaigényű készenléti állapotokat vezettek be, illetve az éppen használaton kívüli komponensek gyorsabban kapcsolnak le. A lapka felépítése, mérete és tranzisztorszáma nem változott sokat, maradt a sorosan elhelyezett négy CPU-mag, a grafikus modul, a két előbbi modul között megosztott harmadszintű gyorsítótár, és az olyan kiegészítők, mint a memóriavezérlő, a monitorvezérlő, a PCI Express vezérlő és a System Agent.
Haswell (felül) és Ivy Bridge (alul) mérete
A CPU-magoknál tovább erősödött a soron kívüli végrehajtást segítő pufferek mérete, illetve a korábbi mikroarchitektúrához képest hatról nyolcra bővült a magon belüli végrehajtóegységek száma, amiből elsősorban a kétszálas, Hyper-Threading végrehajtás profitál majd. Természetesen új utasításkészletek is megjelentek, az AVX2-ből elsősorban a kép-, hang- és videofeldolgozó, illetve videomegjelenítő programok profitálnak, az FMA3 pedig a lebegőpontos számításokat gyorsítja, feltéve, hogy szoftveresen támogatják őket.
Az energia- és teljesítménygazdálkodás egyik fontos fejlesztése, hogy a CPU és GPU által is elérhető L3 cache külön feszültségszabályozást kapott, ilyen szempontból nincs a CPU-hoz kötve. Azért jó ez, mert alacsony CPU-terhelésnél így a magok lekapcsolnak, de az L3 cache teljes feszültségén (és sebességén) a GPU rendelkezésére áll. Fontos fejlődés a chipkészletnél, hogy immár 65 nm helyett 32 nm-en készítik, SATA 3.0 és USB 3.0 csatolóinak száma pedig hatra nőtt.
Legkomolyabb fejlesztésen a grafikus részleg esett át, ami nem csoda, hiszen ezen a téren konkurenseivel szemben komoly lemaradása van az Intelnek. A teljes architektúraváltásra GPU terén még várni kell egy generációt, a Haswellben az előző, Ivy Bridge szériában használt, hetedik generációs GPU-t csiszolták tovább és Gen7.5 néven hivatkoznak rá. Lényegében a közvetlen végrehajtóegységeken kívül minden elemet módosítottak, felhasználva többek közt az egyelőre parkolópályán lévő Larrabee projekt tapasztalatait. Az eredmény a korábbinál jobban skálázható, hatékonyabban működő GPU lett, aminek kettő helyett már három kiépítési szintje van.
Fontos fejlesztés a négyelemű vektoroknál kritikus Gather4 textúra-mintavételezés javított megvalósítása, amiből az Ivy Bridge még nem tudott profitálni, és a több monitor kezelésének terén is felzárkózott konkurenseihez az Intel. Az új grafikus mag támogatja a DirectX 11.1 és OpenGL 4.0 grafikus API-kat, emellett a GPU általános számítási feladatainak végrehajtását segítő OpenCl 1.2-t is, így nem csak a 3D-s grafikában, hanem például a kép- és videofeldolgozó alkalmazásoknál is javulás várható. Monitorkimenetből a HDMI 1.4a és Display Port 1.2 támogatott, mobil eszközöknél pedig a Wireless Display 4.1 vezeték nélküli monitorkezelés lesz hasznos.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
