Hirdetés

2017. november 18., szombat

Útvonal

Tesztek » Adattároló rovat

Átfogó elemzés az SSD-k természetéről

Mivel járunk jobban: a CPU cseréjével vagy egy SSD vételével? Már régen volt dolgunk ennyire érdekes összevetéssel.

SSD kontra merevlemez

És mi a helyzet az SSD-k árával?

Hirdetés

Ez a másik érdekes téma, ami körül komoly viták szoktak kialakulni. Az SSD-t ellenzők tábora az árakat szokta felhozni fő ellenérvként. Egy 1 TB-os merevlemez kb. 20 000 forint, tehát a GB-onkénti ára 20 forint. Ezzel szemben egy SSD GB-onkénti ára valahol 500 és 1000 forint között van, így valóban elég komoly a különbség. Sokan azt mondják, hogy egy SSD árából könnyedén összehozható egy brutális RAID 0 tömb, ami sokkal olcsóbb, jóval több adatot tárol, és szerintük még gyorsabb is.

Az a helyzet, hogy az utolsó érv kivételével mindez igaz, csakhogy nem vesznek számításba néhány dolgot. Az SSD hangtalan, fizikailag jóval strapabíróbb, mint a HDD, kicsi a súlya, ami a notebookfelhasználók körében fontos szempont lehet, és akkor még ott van az igen alacsony fogyasztás és a melegedés is; nem beszélve arról, hogy notebook, de még PC esetében sem evidens a RAID használata. A teljesítménnyel kapcsolatban viszont komoly tévhitben élnek. Ha egy merevlemezről esik szó, a felhasználók többsége azonnal a szekvenciális olvasási/írási értéket figyeli, holott egy asztali PC-ben ez az utolsó lényeges szempont, hacsak nem videóvágással foglalkozunk vagy állandóan filmeket/ISO-fájlokat vagy valami hasonlót másolgatunk ide-oda. Az most mellékes, hogy az SSD-k ezen a téren is gyorsabbak, mint a HDD-k, hiszen a leggyorsabb HDD-k jó ha 130-140 MB/s-mal másolnak (a tányérok külső peremén), erre pedig egy első generációs gyengébb SSD is képes, a kicsit is újabbak pedig már 250 MB/s körül olvasnak, és 80-200 MB/s között írnak típustól függően (tehát egy RAID 0 tömb sebességét hozzák). Ennél azonban fontosabb a véletlenszerű olvasási, illetve írási értékek halmaza. Vessünk egy pillantást a következő grafikonokra!

Egy ma kapható processzor 1-2 ns alatt fér hozzá az L1 cache-ben található adatokhoz, 2-4 ns alatt fér hozzá az L2 gyorsítótár adataihoz, 4-10 ns alatt a harmadszintűhöz, 50-100 ns alatt a memóriához és 10-15 ms, azaz 10-15 000 000 ns alatt a merevlemezhez. A merevlemezt leginkább úgy jellemezhetnénk mint egy a XX. századból (1950-es évek) ránk maradt mechanikus őskövületet (a DVD/Blu-ray meghajtókkal egyetemben). Amíg a merevlemez keresgéli a CPU számára szükséges adatot, addig a processzor és a memória üresben áll. Végső soron nincs vele túl nagy gond, olcsó, sok adat tárolására képes, jól bírja korunk megpróbáltatásait, de komolyan eljárt felette az idő. Az összehasonlítás kedvéért jegyezzük meg, hogy az SSD elérési ideje 0,05-0,1 ms körüli, azaz 100 000 ns. Még ez is igencsak messzi van az ideálistól, de már csak az egy százada a merevlemezének, így kevésbé fogja vissza a rendszert.

Fantasztikus! De mi haszna származik ebből a felhasználónak?

Igen szimplán fogalmazva sokkal pörgősebbé válik tőle a gép, reakcióideje jelentősen lecsökken. Az operációs rendszer, illetve a különböző felhasználói programok betöltésének sebessége alapvetően a kis fájlok elérésén áll vagy bukik. Az alkalmazások betöltésére nem az óriási, többszáz MB-os vagy több GB-os fájlokkal való munka a jellemző, hanem a sok, néhány kB-tól néhányszáz kB-ig terjedő adatcsomagok mozgatása, és ez az a terület, ahol az SSD villant. Érdemes megemlíteni azt is, hogy az SSD-k sebessége az egész "felületükön" egyenletes, míg egy HDD sebessége a tányéron befelé haladva lassul, általában a külső peremen mért feléig esik le. Az SSD-re egy HDD-vel való összehasonlításban gyakorlatilag nem kell várni semmire. Merevlemezen egy program hideg indítása igen hosszú ideig tarthat, ráadásul mindeközben nem tudunk mást csinálni, mondhatnánk úgy is, hogy malmozik a gép. Az SSD-n ilyen jelenséget igen ritkán tapasztalni. Véleményünk szerint egy SSD-vel szerelt gép a valódi, XXI. századi számítógép. És éppen ebből következik az SSD magas ára is, pontosabban ezzel magyarázhatjuk, ha úgy tetszik, nyugtathatjuk magunkat, miután már megvettük az SSD-t.

Az emberek akkor követik el a hibát, amikor az SSD-t a merevlemezekkel hasonlítják össze csak azért, mert adatokat tárolunk rajta, holott az SSD egy teljesen más műfaj. Az SSD egy olyan gépfejlesztési lehetőség, amit nem válthatunk ki sem egy jobb processzorral (csak részben), sem több memóriával, sem egy erősebb videokártyával; egy merevlemezzel meg aztán végképp nem. Az SSD jelenlegi formájában egy konfiguráció "felturbózására" való, és bár adatok tárolására vesszük, alapvetően a sebessége miatt jelent áttörést. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy erre a magyarázkodásra a magas árak miatt van szükség, mert ha 1 TB-os SSD-t lehetne kapni a mai 100 GB-osak áráért, akkor még akár adattárolásra is ajánlható lenne, de a mai formájában, magas áron nem ez a helyzet. Az SSD egy asztali PC-ben jó szolgálatot tehet boot-lemezként, miközben betársítunk mellé egy gyors/halk/nagyméretű merevlemezt, amin a filmeket/zenéket/játékok zömét tároljuk. Egy notebookban ritkán van lehetőségünk két háttértár használatára, ezért ez a fajta felhasználás már kevésbé reális, de az USB 3.0 megjelenésével talán mégsem olyan reménytelen a helyzet. Egy szerverben meg aztán az SSD egyenesen csodákat művelhet.

Létezik, hogy egy tárolóeszköz cseréje többet számít, mint a memória vagy a processzor bővítése?

A későbbi oldalakon szereplő tesztekből kiderül!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.