Alaplap
Alaplapból kerülnénk a belépő, fapados darabokat. Kevesebb szolgáltatás, kevesebb foglalat, gyengébb alkatrészek és VRM-ek. Kivétel a fentebb már említett, LGA1155, mert ott az igazán decens, Z-s darabok nagyon drágák. A PCI Express 3.0 és a natív DDR3-1600 miatt szerencsésebb az Ivy Bridge-hez szánt B75/Q75/H77 vonalon szétnézni (még USB 3.0-ból is többet kapunk), de ezekért fel szoktak számolni némi felárat a hardveraprón, szóval se veled, se nélküled szituáció áll fenn.
[+]
8-10 000 forinttal többért már sokkal jobb megoldásokat lehet találni. Intel oldalon a H310, AMD részről az A320 lapkakészlet áll a bejáratnál, ezeket ugorjuk is át rögvest. A következő, inteles lépcsőfokon B360, B365 és H370 állomásozik, ám ezekkel okafogyott lesz a K-s proci (nincs tuning), de ha szimpatikus árcédulát találunk, egy Core i3-9100F, Core i5-8400, netán Core i5-9400F processzorral azért kellemes párost alkotnak, de alapvetően – néhány kivételtől eltekintve – ilyesmi összegekért/nem sokkal többért szembejöhet velünk a jóval komolyabb, Z390-es chipset belépőszintű implementációja is, ami hosszútávon logikusabb opció.
[+]
A Skylake-es Z170 és a Kaby Lake-es Z270 kiesik a pikszisből; lehet velük BIOS-mókolni, hogy megszólaljanak bennük a Coffee Lake-ek (előfordulhat, hogy nem sikerül a manőver), ám az első generációs "kávétavakhoz" való Z370 határozottan szimpatikusabban fest, de a kilencedik nemzedékből származó Core CPU-khoz itt is kell egy BIOS update.
Az AMD részéről kicsit egyszerűbb a történet. Újonnan B350/X370-et már nem szabad venni, de a használtpiacról szemezgetve remek ajánlatokra bukkanhatunk, csak arra kell figyelnünk, hogy az adott laphoz legyen olyan BIOS, ami meg tudja hajtani a harmadik generációs, Matisse kódnéven futó Ryzeneket. Minimális kompromisszumokkal (alacsonyabb boostok, gyengébb memória-kompatibilitás, PCI Express 4.0 teljes hiánya) korrekt konfigot lehet összerakni, aránylag kevés pénzből. Fóliás termékek közt keresgélve felviláglik előttünk az arany középút, a B450/X470-es chipset, ahol szintúgy figyelni kell a Zen 2-es Ryzenekkel barátságban lévő BIOS-ra.
[+]
Itt elég nagy a szórás árak terén, de lehet megfelelő példányokat találni, kiemelkedő VRM-ekkel és szolgáltatásokkal. Többkártyás rendszerekhez inkább az X470 a javallt. Szerintünk most talán az MSI B450-A Pro MAX, B450M Mortar MAX, B450 Tomahawk MAX, X470 Gaming Plus MAX lapok a legjobb vételek (ha nem szempont a lehető legalacsonyabb ár), hiszen kiegyensúlyozott összképet mutatnak és nem túlságosan elszállt árcédulát viselnek dobozaikon (a "MAX" utótag magasabb RAM órajel-támogatást, továbbá dupla akkora, 256 Mbites BIOS ROM-ot jelent, ami a Matisse-kompatibilitásnál kap fontos szerepet, mert a megnőtt tárhely okán a leendő frissítések során nem kell majd egyes funkciókat szanálni belőle).
Ha abszolút naprakészek akarunk lenni, nincs túl sok lehetőség, egyedül a 3000-es Ryzenekkel egyidőben piacra dobott X570-es chipset jöhet szóba. A legolcsóbb deszkák körülbelül 55 000 forinttól indulnak, a határ meg a csillagos ég. Amit velük nyerünk, az igazából a PCI Express 4.0-s szabvány használata (valamint kicsivel jobb boost órajelek és valószínűleg tovább kitartó kompatibilitás), bár ebből jelenleg még csak az übergyors NVMe SSD-k húznak hasznot. Ami sokaknak nem tetszik, az az, hogy az X570 bizonyos értelemben visszanyúlt a múltba, hiszen hosszú évek teltek el úgy, hogy nem láttunk aktív hűtést alaplapi chipseten. Szerencsére ezek zömében szinte teljesen hangtalanok, de mi szívesen látnánk több hővezető csövet (ilyet is találni) a forgó lapátok helyett.
[+]
Ha Ryzen 9-et fontolgatunk (és érdemi tuningot is tervezünk), akkor ajánlatos a komoly X570-es eszközök közt szelektálni, ám itt 100 000 forint feletti összegekre kell számítani, gyakran nem is kevéssel, akkor meg már felmerül a kérdés, hogy miért nem a csúcs Z390/Core i9-9900K kombinációt zsákoljuk be játszani.
Amire a VRM mellett érdemes még figyelni az alaplapoknál, az a támogatott RAM-órajelek (AMD-nél különösen), az M.2 slotok száma (ha vannak, és nem korábbról építkezünk) és azok elhelyezése (a deszkák hátoldalán lévő aljzatokat nem annyira kedveljük, mivel az ilyen formátumú meghajtók hajlamosak melegedni, és nem árt, ha legalább rendes légáramlás van a környezetükben). Döntsük el azt is, hogy mindenáron szükséges-e az integrált USB Type-C és 5/10 gigabites LAN, ám ha Wi-Fire volna igényünk, nem muszáj a költségesebb modellek közül válogatni, mert egészen költséghatékony USB-s/PCI Expresses egységek is léteznek. Ha nem szándékozzuk csurig pakolni a gépházat, nyugodtan meg lehet vizslatni a microATX-es, netán Mini-ITX-es felhozatalt is, mert könnyen megeshet, hogy pár ezrest megtakarítunk.
Az olyan extrák, mint a nyomtatott áramköri lapra kitelepített bekapcsoló és/vagy reset gombok, ilyen-olyan mini kijelzők inkább csak akkor praktikusak, ha sokszor machinálunk nyitott benchen, ellenben a BIOS flashback kapcsoló, továbbá a dual/triple BIOS-ok nagyon is hasznosak, mert egy félresikerült BIOS-frissítés következtében nem kell BIOS ROM-ot cserélnünk az alaplapok Sztüx folyóján lefelé csordogáló kedvencünkön. A mellékelt M.2-es hűtőbordák és a fémmel megerősített PCI Express aljzatok szintén értelmes bónuszok, mert az előbbiek hatékonyan asszisztálnak a forrófejű M.2-es SSD-k üzemi hőmérsékletének csökkentésében (kevesebb sansz a thermal throttlingra), míg utóbbiak jelentősen redukálják a nagyméretű VGA-k meghajlásának/a slot deformálódásának lehetőségét. Az integrált I/O pajzsok viszont csak jól mutatnak – de legalább megkönnyítik a szerelést.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
