Adaptív szinkronizáció és HDR

Érintőlegesen már említettük az adaptív szinkronizációs technológiák egyikét. A két nagy az NVIDIA G-Syncje és az AMD FreeSyncje / FreeSync 2 HDR-je; ezeknek az előre definiált tartományokban működő módszereknek az a lényege, hogy képesek befolyásolni az előző képkocka utolsó sorának és a rákövetkező képkocka első sorának kirajzolása közt eltelt időt, aminek következménye a képfrissítési ráta és a frame rate aszinkronjából adódó képi mikroakadozások (stuttering), valamint a képtörés (screen tearing) megszűnése. Kicsit leegyszerűsítve a dolgot, ha a vasunk éppen 51 fps-t présel ki magából, a monitor rögvest 51 Hz-cel operál, szinkronba hozva ezzel a képfirssítést a frame rate-tel.

Ha GeForce-os gépünk van, a G-Sync, ha radeonos, akkor a FreeSync felé érdemes tendálnunk, de az utóbbi időben már nem ilyen magától értetődő a helyzet, mert az NVIDIA is támogatja driverből a FreeSyncet, illetve a G-Sync-es panelek a plusz elektronika (chip) miatt érezhetően többet kóstálnak. Az AMD megoldásának nagy előnye, hogy nem kell hozzá dedikált hardver és díjmentesen licencelhető (a DisplayPort 1.2a szabvány része), ebből fakadóan több lehetőség közül válogathatunk a különböző boltok árlistáit fürkészve.

Azért a G-Syncnek is van némi privilégiuma, ez pedig a konzisztencia: az ilyen panelek már a 30 Hz-es alsó határtól tudják alkalmazni az adaptív szinkront, míg a FreeSyncesek elég ritkán indulnak 40 Hz alatti értékről. Ez akkor lehet gond, ha PC-nk nem tudja még ezt a hertzben megadott minimumértéket sem tartani a másodpercenként kirajzolt képkockák (fps) frontján, mert akkor – kis túlzással élve – annyit ér a technológia, mint halottnak a csók. Arról nem is beszélve, hogy ha még a stabil 40 fps-sel is gondok vannak, akkor a drága, 30 Hz-től serénykedő, G-Synces kijelző helyett lehet, hogy érdemes először valamilyen más hardvert (CPU, VGA) erősebbre cserélnünk.

Az utóbbi időben igencsak népszerű HDR (high dynamic range) betűszó nagy dinamikatartományú képet jelent. Ha kijelzőnk támogatja ezt a szabványt, a megjelenített színek (/fényerő/kontraszt) új dimenzióját ismerhetjük meg, hiszen nagyobb a színerő, a fényerősség, továbbá a fekete és a csúcsfehér közt több a finom átmenet. A HDR gyakorlatilag képes arra, hogy a képtartalmaktól függően változtassa az egyes képrészletek, vagy ideális esetben az egyes pixelek fényerejét. Technikai értelemben a monitor akkor HDR-es, ha tud fogadni SMPTE 2084-es és Rec.2020-as szabványnak megfelelő tartalmat, de az már magán a monitoron múlik, hogy ezzel a tartalommal mihez kezd.

[+]

Léteznek HDR10, HDR10+, Dolby Vision szabványok; a HDR10 a legvilágosabb jelenetet veszi alapul és az összes képkockánál az arra vonatkozó színadatokkal dolgozik, a másik kettő pedig minden egyes képkockánál megmondja, hogy mekkora az egyes képpontok fényereje, illetve azt, hogy ezek a képpontok milyen színűek.

Azt fontos megjegyezni, hogy ezek az irányelvek magára a tartalomra, a lehetőségekre vonatkoznak, de elképzelhető olyan HDR-es kijelző is, ami az SDR-es megjelenítőkre jellemző, Rec. 709-es szabványhoz tartozó színskálát sem fedi le teljes egészében.

Ott van még a VESA DisplayHDR plecsnije, ami már nem szabványt jelöl, hanem csak egy minősítés, ami azt jelzi, hogy az adott termék támogatja a HDR megjelenítést és a fényereje elér egy bizonyos értéket (ezt az értéket jelöli a DisplayHDR utáni szám).

[+]

A nagy dinamikatartományú anyagokhoz azért nem árt a jobbfajta 8/10 bites panel, és a monitor kontrasztjának, illetve fényerejének is jónak kell lennie (600 nit már igencsak korrekt), mert ha nem az, nem profitálunk belőle annyit, mint tehetnénk. Persze még így is látható az SDR és HDR közti különbség, csak nagyobb fényerő esetén látványosabb az eltérés.

Van még egy speciális téma, a FreeSync 2 HDR technológia; ezen eljárás célja az, hogy megszüntesse a megjelenítő oldali tone mappinget, mivel meghatároz egy olyan specifikációt, amit a kijelzőgyártóknak követni lehet, így a kompatibilis kijelzők a játék oldalán számolt tone mapping eredményét direktben képesek megjeleníteni, ráadásul úgy, hogy az eredmény megfelelő lesz. Ez számottevő mértékben csökkenti a képmegjelenítés késleltetését, hiszen a végső képet módosító, kijelzőbe épített tone mapping megszüntetésének hála a megjelenített tartalom a fejlesztők szándékaival megegyezően tárul szemünk elé, és a monitor sem tölt időt azzal, hogy az érkező jelet konvertálja.

[+]

A FreeSync 2 nem működik automatikusan minden HDR-t támogató programon belül, ehhez külön szükség van a fejlesztők implementációjára. Adalék még, hogy élvezetéhez Radeon VGA szükségeltetik, mert ha GeForce-szal hajtunk meg egy FreeSync 2 HDR-es monitort, akkor driverből ugyan megy a FreeSync, a Windowsnak köszönhetően külön HDR is van, de a monitor tone mappingjét nem tudjuk kiküszöbölni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!