Réges-rég, az évezred elején

„Boomer shooter“, mondják, akik szerint a régi idők FPS-ei archaikus, idejétmúlt design-dinoszauruszok voltak. Pedig hát egy Halo, Half-Life vagy éppen F.E.A.R. még ma is méltók a figyelemre, sokkal inkább, mint nem egy modern FPS-kampány – arról nem is beszélve, hogy ezek mennyire megritkultak a húsz évvel ezelőtti felhozatalhoz képest. Az viszont tény, hogy az abszolút csúcsminőséget képviselő játékok követőire jellemző egyfajta monotonitás – nem csak játékmenetet, de színpalettát, fegyver-felhozatalt és környezetet tekintve is. A F.E.A.R. például fantasztikusan taktikus erőszak-operát kreált a lehető legunalmasabb irodaházból is, de ugyanerre mások a mai napig nem voltak képesek. A Sprawl Zero ebbe a korba tér vissza, és míg kinézet és körítés terén ezt a másodvonalat célozza meg, addig játékmenetével szeretne újítani. Boomer shooter tehát, de a modernebb hullámot értve ez alatt, nem pedig olyan Doom-követő formában, mint mondjuk ahogy a Cultic, a Dusk, vagy éppen a HROT teszik ezt.

Hősünk Five, egy szupererős kiberkatona, aki egy igen borzasztónak tűnő, túlfelügyelt jövőt uraló rezsim intézőügynöke. Küldetése egy, a jelenlegi világrend ellen küzdő, terroristának bélyegzett vallási szekta megsemmisítése, de természetesen a történet saját szervezete sötét titkait is fokozatosan fedi majd fel. Ugyan a játék nominálisan a 2023-as Sprawl előzménytörténete, egyáltalán nem kell ismerni az a játékmenetében is teljesen eltérő elődöt ahhoz, hogy élvezzük ezt a kalandot – ráadásul a narratíva minimálisan kerül csak fókuszba, és nem is ez a program erőssége. Ha esetleg mégis elmerülnénk azonban ennek a világnak a miliőjében, akkor pedig ott vannak a különféle gyűjthető tárgyak üzenetváltásokkal, jelentésekkel és egyéb infomorzsákkal, és lehet olvasgatni a háttérről.

[+]

A játék első blikkre tényleg hozza a klasszikus, 2000-es években kiadott FPS-ek stílusát. Már-már monokróm, barna-bézs-drapp színekkel operáló, gyakran folyosószerű környezetekben kell a maszkban gépiesen brummogó gonoszt darálnunk bumszli fegyverekkel. Egyik legfontosabb eszközünk kesztyűnk, amivel hatalmasakat tudunk odasószni, de távolról tereptárgyakat is megragadhatunk, hogy áldozatainkra hajíthassunk hordókat, dobozokat vagy a falból kitépett darabokat. Mindez nagyon durván, indulatosan, lendületesen valósul meg, ilyen módon is kihangsúlyozva, hogy egy kegyelmet nem ismerő gyilkológép vagyunk, amely előtt a küldetés lebeg csupán, semmi más.

[+]

A Sprawl Zero azonban abban nagyon más, ahogy kezeli a fegyvereket. A legfontosabb: nincs újratöltés, és ezt megintcsak nem úgy kell értelmezni, mint a Doom megoldását. Amint beleeresztettük a tár utolsó golyóját az ellenbe, stukkerünk eredeti funkciója megszűnik, és nem lesz több mint egy nehéz kolonc, amit persze hozzávághatunk ellenségeinkhez. A gravitációs kesztyűvel pillanatok alatt felkaphatunk egy új halálosztót, ami nagyon izgalmas dinamikát ad az egésznek. Folyamatosan lövünk, eldobunk, cserélünk, majd lövünk újra, végighaladva géppisztolyokon, sörétes puskákon, mesterlövész-fegyvereken, rakétavetőkön és így tovább. Az arzenál változatos és szórakoztató, véletlenszerű jellege pedig izgalmas ízeket kölcsönöz az összecsapásoknak. A csata hevében, a tetemek közepette pedig sokszor azt sem tudjuk, hogy mit kapunk: mint egy gyilkos zsákbamacska, aminek a vége ugyanaz, csak az eszköz más.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!