Az X25-M új generációja

Olvasóink fülében már bizonyára ismerősen cseng az X25-M típusjelzés, a mára fogalommá vált termék bemutatkozása után számos háttértárolókkal foglalkozó tesztünkben szerephez jutott, úgy mint az SSD-k etalonja. Máig nem talált egyértelmű legyőzőre, az általunk tesztelt típusok közül csak az OCZ Vertexe tudta megszorongatni. Az X25-M kicsit különc, mert Intel gyártmány Intel NAND chipekkel és Intel vezérlővel, de talán éppen ezért lett olyan gyors, és persze drága is. A technológiai fejlődés azonban nem állt le, így alig egy évvel az első generáció bemutatkozása után köreinkben üdvözölhetjük a második generációt, az X25-M G2-t, ami számos téren megújult.

Tekintve, hogy az SSD-kben memórialapkákat találunk, az egyik legegyértelműbb fejlesztési irány a gyártás során használt technológia finomítása, a csíkszélesség csökkentése. Az új X25-M-ben az első generációban felhasznált, 50 nm-en készülő MLC NAND cellákat felváltották az újonnan kifejlesztett 34 nm-es chipek, ezek segítségével pedig nő az adott területen eltárolható adatok mennyisége, illetve csökkenthető a gyártási költség; nem beszélve az úgynevezett "járulékos" előnyökről, mint a lecsökkent elérési idő és az I/O műveletek számának növekedése. Az X25-M-ből ismerős tízcsatornás vezérlőt is lecserélték (az Intel PC29AS21AA0 jelölésűt leváltotta a PC29AS21BA0), az új verzió alacsonyabb késleltetési értékeket tesz lehetővé. Végül pedig a gyorsítótárhoz is hozzányúltak, ennek mérete 16-ról 32 MB-ra nőtt, viszont a chip órajele 166 MHz-ről 133 MHz-re csökkent. Az eredményt a lentebb látható táblázatban foglaltuk össze. A szekvenciális olvasási és írási sebesség nem változott, de a véletlenszerű írás duplájára gyorsult. Nem tűnik soknak, egy átlagfelhasználó valószínűleg észre sem veszi a különbséget, de ne feledjük, hogy az új SSD ugyanazon típusjelzéssel kerül forgalomba, ráadásul az első verziónál sokkal olcsóbban. A szekvenciális írási sebesség egy friss termékhez képest egy kicsit alacsonynak tűnik, hiszen az Indilinx és a Samsung vezérlőkkel ellátott SSD-k már bőven a 100 MB/s-os határ felett kerülnek forgalomba, de ezek a számok ne tévesszenek meg senkit, számos alkalommal bebizonyosodott, hogy a gyártók szeretnek nagyot mondani, és sokszor nem is úgy van, ahogy ők azt beállítják. Pár szó erejéig visszatérve a gyorsabb elérési időkhöz: jó, ha tudjuk, hogy ez nem feltétlenül jelenik meg a specifikációkban, mégis jó hatással van a teljesítményre, hiszen az MLC-alapú SSD-ken egy cellányi adat megváltozása 2 vagy 4 bit újraírását (törlés majd újraírás) teszi szükségessé, ami jelentősen csökkentheti a teljesítményt.

Tesztkörnyezet

Tesztprogramok

• HDTune
• PCMark 2005
• Intel Performance Evaluation and Analysis Kit (IPEAK)
• Xbitlab's FC-Test és egyszerű fájlmásolás teszt
• Ghost32
• Crysis, Call of Duty 4 és Enemy Territory: Quake Wars
• Everest UE 5.01
• Hard Disk Sentinel
• Intel IOMeter (2006.07.27)

A merevlemezeket egy átlagos számítógépben teszteltük le, kétmagos Core 2 Duóval, Intel lapkakészlettel és kétcsatornás memóriavezérlővel. A tesztrendszer továbbra is Windows XP SP2 alapú. A winchestereket a déli hídról működtettük, a merevlemezek esetében nem kapcsoltuk be az NCQ-t. A HDTune és az IPEAK résztesztek particionálatlan állapotban futottak, az összes többi alkalmazáshoz NTFS fájlrendszert használtunk, mindegyik merevlemezt teljes méretére formatáltuk le, és 32 kB-os clusterméretet állítottunk be.

A második generációs X25-M komoly ellenfeleket fogott ki nálunk. Természetesen szerepet kapott az első generáció, abból azonban csak a 80 GB-os változat, mert korábban azt volt lehetőségünk letesztelni. Az OCZ Vertex sem maradhatott ki, gyors írási sebességével jó pár esetben elverte az X25-M-et. Végül pedig egy középkategóriás, MLC-alapú SSD, a Corsair M64 is bekerült a tesztcsokorba. A merevlemezekkel való összehasonlítási alapot a Samsung SpinPoint F1 1 TB-os meghajtója és a notebookokba szánt Hitachi TravelStar 7K200-as biztosítja, illetve a nemrégiben bemutatott WD VelociRaptor sem maradhatott ki a sorból. A tesztrendszer nem változott, tehát ha valaki a friss eredményeket össze szeretné vetni valamelyik korábbi tesztünk számaival, bátran megteheti.

HDTune és PCMark

A HDTune és PCMark2005 szintetikus tesztben elért eredmények nem feltétlenül tükrözik egy merevlemez mindennapi alkalmazásokban tapasztalható sebességét, de a nyers erő demonstrálására jó eszközöknek bizonyulnak; ez elsősorban a HDTune-ra igaz.

Intel X25-M 160 GB (34 nm) olvasás/írás [+]

Intel X25-M 80 GB (50 nm) olvasás/írás [+]

A HDTune alatt elért értékek arra jók, hogy egy meghajtó nyers erejét feltérképezzük, de a mindennapokban használt alkalmazásokra nem vetíthetjük ki az itt elért eredményeket. Szekvenciális olvasásban a specifikációk alapján nem változott semmi, de a HDTune szerint valami mégis történt: azon felül, hogy az új SSD tesztjének elején található egy lefelé álló tüske (a 200 MB/s-os értékig), az átlagsebesség 240 MB/s-ról 230 MB/s-ra csökkent, az elérési idő a kimutathatatlan 0,0 ms-ról 0,1 ms-ra nőtt és a löketszerű adatmozgatás is jelentősen, 215 MB/s-ról 105 MB/s-ra esett. Nem túl jó kezdés. Írásban az "EKG" kicsit egyenletesebbnek tűnik, mint az első generáció esetében, itt azonban jelentős változás nem történt, az átlagos írás 76-ról 79 MB/s-ra nőtt, viszont az elérési idő is nőtt, ami persze nem pozitívum (a HDTune szerint).

A PCMark 2005-ös tesztek már közelebb állnak a valósághoz. Az alkalmazások betöltése és a boot teszt egyértelműen az olvasási műveletekre támaszkodik, itt az új SSD kicsit lassabb elődjénél, 5-6%-os különbséget mértünk ki, ami végül is megerősíti a HDTune alatt látottakat. A fájlírási tesztben viszont gyorsabb lett az új generáció, 77 helyett 89 MB/s-os értéket mértünk, ami 15%-os gyorsulás. Az általános merevlemezhasználatot vizsgáló teszt is inkább az olvasásokra koncentrál, a G2-es itt is 6%-kal maradt le. Az új X25-M Vertexszel való viszonya alig változott, olvasásban továbbra is gyorsabb annál, írásban viszont lassabb.

IPEAK és fájlmásolás teszt

Mi azonban jobban hiszünk az általunk összeállított teszteknek. Az átlagos, mindennapi igénybevétel felméréséhez az Intel meghajtótesztelésre kifejlesztett IPEAK szoftverét használtuk. A programcsomagban található „Win32 Disk Tracing Kit” egy memóriarezidens program, amellyel minden I/O műveletet rögzíthetünk, mint egy szkriptet, így azt később a RankDisk programmal visszajátszhatjuk, tehát minden futtatáskor szektorról szektorra ugyanazt a műveletsort hajtatjuk végre a háttértárolóval. Ha ezerrel elosztjuk a RankDisk végeredményét, eredményül kapjuk a merevlemez alrendszer másodpercenkénti I/O műveleteinek számát az adott szkript alatt. A szkripteket mi magunk készítettük. Ez a teszt adja talán a leghitelesebb eredményeket a merevlemezek sebességét illetően, hiszen valódi, mindennapi alkalmazásokat, programokat, játékokat indítottunk el, futtattunk, teszteltünk.

Az első szkript egy számítógép átlagos, mindennapi használatát szimulálja. Megtalálható benne jó pár alkalmazás, illetve azok használata (Office 2003 Word/Excel, Paint, Internet Explorer, Outlook Express, Windows Commanderrel másolgatás, Adobe Reader, ACDSee, Windows MediaPlayer, QuickTime Player, Norton SystemWorks, Norton Antivirus, könyvtártörlések, WinRAR, 3ds Max, Windows Media Encoder), mindezek több esetben szimultán végrehajtva. Lényegében itt igen komoly hatásnak tesszük ki a merevlemezeket, olvasásból és írásból egyaránt sok van. A második generációs X25-M itt 12%-kal bizonyul gyorsabbnak elődjénél, ami igen komoly fegyvertény, elvégre már az első X25-M is könnyedén verte tesztünk többi szereplőjét.

Második tesztünkben játékokat futtattunk, mentett állásokat töltöttünk vissza, játszottunk. A sorban a játékipar kicsit koros, de jeles képviselőit találjuk meg, úgy mint: Far Cry, Doom 3, UT2004, Half Life 2, MOHPA és Riddick. Ez a teszt főleg a betöltésekre, tehát az olvasásra koncentrál, hiszen játék közben nem történik más a merevlemezzel, az adatok a háttértárolóról a memóriába töltődnek. Itt az X25-M G2 18%-kal lemaradt elődjétől, ami meglepetésként ért minket, bár az új SSD olvasásban eddig is lassabb volt, mint elődje, ekkora különbségre nem számítottunk, 4-5% lett volna reális.

Harmadik IPEAK tesztünkben egy számítógép bootolását rögzítettük, a Windows XP operációs rendszer betöltésének első pillanatától kezdve egészen addig, amíg az összes automatikusan futtatandó program el nem indul. Ez esetben egy elég komolyan leharcolt (több mint 1 éves) rendszerről van szó, és a háttérben a következő programok indulnak el a Windows startja után: Logitech Mouseware, Active SMART, QuickTime player, HP Digital Imaging Monitor, Norton Internet Security Professional 2003, Norton Antivirus 2003, CounterSpy kémprogramirtó. A rendszer betöltődése is inkább az olvasásokra támaszkodik, itt az új X25-M nagyobb verést kap elődjétől, mint korábban bármikor. Egyelőre nem tudjuk, hogy mi okozhatja ezt az „anomáliát”, talán a tesztre kapott SSD firmware-je még nem elég kiforrott, bár ekkora különbség még így sem lenne indokolt.

Végül bevetettünk néhány vírusirtót, és azt rögzítettük, ahogy ezek a programok végigfésülik a rendszerben található merevlemezeket. Ez a teszt is alapvetően inkább az olvasásra koncentrál, de komoly szerepet kap a véletlenszerű írási sebesség is. Itt már reálisabb kép fogad bennünket, az X25-M G2 9%-kal volt gyorsabb az első generációnál, és így képes volt befogni az írásban egyébként tündöklő OCZ Vertexet.

Az IPEAK után a régi, de jól bevált FC-Test felturbózott változatával teszteltük a merevlemezeket, a program által létrehozott fájlok háromszorosát másolgattuk ide-oda. Az FC-Testtel előre meghatározott méretű és számú fájlt hozhatunk létre a merevlemezen (írásteszt) különböző példák alapján. Ezek a példák a mindennapi használatra jellemző fájltípusok/fájlméretek, például ISO fájlok (600-700 MB-osak, tehát CD méretűek), MP3 zenék (2-10 MB-osak), a Windows állományai (1 kB-tól 1 MB-ig), és így tovább. Természetesen, ha ezeket a fájlokat mind mi generáljuk, úgy mindig ugyanannyi és ugyanolyan méretű állományt kapunk, garantálva ezáltal a változatlan környezetet. Az így létrehozott állományokat később szintén a programmal, egy-egy kattintással átmásolhatjuk, átmozgathatjuk, letörölhetjük, tehát azokat a műveleteket végezhetjük el, amelyeket mindenki szokott a számítógépen. A program ezután kiírja, hogy a merevlemez az adott művelettel mennyi idő alatt végzett, és megadja a műveletvégzés sebességét is (MB/s-ban).

Mi tehát az FC-Test három példáját használtuk fel, amelyek a következők voltak.

• MP3 – 270 darab 2-10 MB-os fájl, összesen kb. 1 GB méretben
• ISO – 3 darab 4-700 MB-os fájl, összesen kb. 1,6 GB méretben
• WIN – 9006 darab 1 kB - 1 MB-os fájl összesen kb. 1 GB méretben

Ezeket a programmal először létrehoztuk, tehát ráírtuk a merevlemezre (create), majd az adott könyvtárból beolvastuk (read), és végül átmásoltuk az adott merevlemezen egy másik könyvtárba (copy). Csak a másolást futtattuk (háromszor), majd a legjobb időeredményt (másodperc) jegyeztük fel, tehát az FC-Testek esetében a kisebb érték a jobb! A teszt, mint már említettük, annyiban megváltozott, hogy az FC-test által létrehozott fájlok háromszorosát másolgattuk át.

A másolási tesztekben reális eredményeket kaptunk, az új X25-M 10-12%-kal volt gyorsabb elődjénél, ezzel pár hellyel előrébb került a ranglistákon. Továbbra is az ISO méretű fájlok, másképpen megfogalmazva a nagyméretű, egybefüggő fájlok másolása okoz „gondot” az X25-M-nek, ebben a résztesztben a merevlemezek jóval gyorsabbak (és a Vertex is jobban teljesít), de a kisebb állományokkal nincs problémája.

Játékok, Norton Ghost és az IOMeter

Tesztkörünk utolsó előtti állomásán néhány játékban mértük le egy-egy pálya betöltődésének az idejét. Az SSD-k olvasásbeli fölénye itt is megmutatkozik, de nem olyan mértékben, mint az IPEAK tesztben (amikor mentett állásokat töltöttünk be) vagy mint a különböző benchmarkokban. Ez annak tulajdonítható, hogy az IPEAK tesztben nem egy, hanem sok játék betöltését vizsgáltuk, így az ott látható nagymértékű különbség a sok kis előny összeadódásából ered. Az új X25-M ezúttal csak egy leheletnyit javított már amúgy is nagyszerű eredményein (kivéve a Crysist), így minden esetben az élre tudott törni.

A Ghost32-vel egy közel 6 GB méretű image fájlt (ami egy teljes Windows XP-s rendszert tartalmaz) töltöttünk fel a tesztlemezre, és ennek a folyamatnak az időigényét jegyeztük fel. Ezúttal is írási és olvasási műveletek sorozata váltja egymást, így az SSD-k közül csak a gyorsabbak képesek a merevlemezekkel versenyezni. Ezen a téren mostanáig az írásban nagyon gyors OCZ Vertex volt a befutó, de a második generációs X25-M elvette tőle ezt a címet, 9%-kal gyorsabbnak bizonyult „legnagyobb ellenfelénél”.

Mivel az Intel által gyártott dokumentációkban csak úgy záporoznak az IOPS-ok (input/output azaz írási és olvasási műveletek száma másodpercenként), ezért néhány meghajtó teljesítményét lemértük az IOMeter nevezetű programmal is. Az IOMeter képes egy adott környezetben (amit mi paraméterezhetünk be, százalékosan megadva az írások, olvasások számát, egyidejű lekérések számát) a tesztelt háttértár sebességét lemérni, a végeredmény legjellemzőbb mértékegysége pedig az IO/sec, azaz a műveletek száma/másodperc arányszám. Mi az xbitlabs által is használt beállításokat használtuk fel (egyébként ők meg a storagereview.com metodikáját másolták le, ergo mi is a storagereview.com metodikáját állítottuk be) az adatbázis, a fájlszerver és a workstation (munkaállomás) résztesztekhez. Az első generációs X25-M-et sajnos nem sikerült újra beszereznünk, ezért végül csak az új X25-M, az OCZ Vertex, a középkategóriás, MLC-alapú Corsair SSD és egy igen gyors merevlemez kapott szerepet, szerintünk ez is reprezentatív.

Az eredményeken nincs túl sok magyaráznivaló: amíg a merevlemez és a középkategóriás, MLC-alapú SSD – legyünk nagyvonalúak – 200 I/O műveletre képesek másodpercenként (inkább az alatt), addig az OCZ Vertex a 2500 fölötti tartományban mozgolódik, az új X25-M pedig – még feljebb tolva azt a bizonyos lécet – 4500 és 5500 környékén található. Mindebből az következik, hogy a gyorsabb SSD-k egy nagyságrenddel gyorsabbak a merevlemezeknél, már amikor az IOPS-okról van szó. Láthattuk, hogy ez mit jelent a mindennapi alkalmazásokban: az esetek többségében tényleg gyorsabbak, de a nagyságrendi különbség igen ritka, éppen ezért az IOMeter teszteredményeit csak amolyan iránymutatásként érdemes felfogni.

Értékelés

Az új X25-M összességében igen jól sikerült, ami nagy szó, mert könnyebb elrontani egy eredetileg szinte tökéletes hardvert, mint azt továbbcsiszolni. Eltekintve a néhány kisebb problémától, amit az IPEAK tesztekben láttunk, az X25-M G2 jórészt hozza az első generáció szintjét (néhol picit lassabb, néhol picit gyorsabb), mindezt pedig jelentősen olcsóbban teszi elődjénél (elvileg 225 USD a 80 GB-os, és 440 USD a 160 GB-os változat), ezért összességében pozitívan fogadjuk az új SSD-t. Az X25-M olvasásban verhetetlen, a szekvenciális íráson viszont még gyorsíthatna az Intel, na nem mintha most lassú lenne, de nem is kiemelkedő (sem a gyorsabb SSD-k között, sem a merevlemezekhez viszonyítva). Az X25-M G2-t a csúcskategóriás SSD-k közül ajánlani tudjuk, de úgy összességében még mindig drágának találjuk, és ennélfogva feleslegesnek is egy átlagfelhasználó számítógépébe. Elsősorban nem is nekik szánták, hanem a magasabb teljesítményű notebookokba: az X25-M nagy valószínűséggel képes felturbózni egy laptopot, csak kérdés, hogy szükség van-e rá, ilyen áron.

Intel X25-M 160 GB (34 nm)

fLeSs

Az Intel X25-M SSD-t az Intel bocsátotta rendelkezésünkre.