Hirdetés

Megérkeztek az új generációs Opteronok

Előtérben az energiahatékonyság

Az AMD még az elmúlt év tavaszán jelentette be a Maranello szerverplatform megjelenését, mely akkor a 12 magos Magny-Cours, valamint a 6 maggal rendelkező Lisbon processzorra épített. A platform alapjai és általános képességei nem változtak, de az Opteronok esetében a 4100-as és a 6100-as generációt a 32 nm-es SHP gyártástechnológiát alkalmazó, Orochi lapkára épülő Opteron 4200 és 6200 CPU-k váltják fel. A Bulldozer architektúrára alapozó újdonságok az órajel tekintetében, a fogyasztásban, és a magok számában is széles piacot fednek le.

Mivel a platform alapjai nem változtak, így a korábbi szerverek a BIOS frissítése után kezelik az új termékeket is, sőt számos extra került bevezetésre. Az Orochi lapka majdnem teljesen azonos az asztali piacra szánt Zambezi kódnevű chippel. Az AMD csak apróbb módosításokat végzet a szerverpiac igényeihez igazodva, de az alapvető technikai felépítés nem változott, ráadásul az Opteronok esetében már nem csak egy HyperTransport link kerül aktiválásra, hanem három, vagy akár négy is, függően attól, hogy az adott processzort hány foglalattal rendelkező szerverbe szánja a vállalat. Az elődökhöz képest elmondható, hogy az újdonságok processzormagjai, vagy pontosabban azok moduljai már jóval fejeltebbek, így az úgynevezett FlexFP feldolgozóik kezelik az SSSE3, az SSE4.1, az SSE4.2, az AVX, az AES és a PCLMULQDQ utasításkészleteket. Megszűnik azonban a 3DNow! támogatása, de az AMD a sűrűn használt PREFETCH és PREFETCHW utasításokat megtartja egy 3DNowPrefetch csoportban, így ezek továbbra is használhatók maradnak. Szintén extra az XOP és az FMA4 támogatása. A szerverek szempontjából az utóbbi utasításkészlet megléte lehet hasznos, méghozzá a HPC-piacon. Ezzel végre lehetővé vált, hogy egy x86-os architektúrára épülő processzor is olyan pontosan számoljon, mint egy-egy konkurens megoldás (újabb IBM Power, Intel Itanium, illetve Oracle SPARC architektúrák), mindezt az FMA emulálása nélkül, vagyis az eddig alkalmazott módszerekhez képest hatványozottan gyorsabban.

Az új Opteronok esetében az AMD főleg az energiahatékony működésre, és az alacsony fogyasztásra helyezte a hangsúlyt. Ezzel egyetemben bemutatkozik a konfigurálható fogyasztás, vagyis a TDP Power Cap. Az elgondolásról korábban már részletesen írtunk. Az alapokat tekintve a szerver üzemeltetője akár 1 wattos lépcsőkben is befolyásolhatja a rendszerek fogyasztását. Ez számottevő előny lehet az adatcentereknél, mivel korlátozott energiaellátás mellett nem szükséges egy-egy szervert lekapcsolni, csupán azok fogyasztását kell mérsékelni, így minden probléma nélkül üzemelni fognak. Példának okáért egy szabványos 42U magas szekrény esetében 6 kilowattos maximális fogyasztással számolva 17 darab 350 wattot fogyasztó 2U magas szerver fér be. Ezzel lényegében 8U magas hely kihasználatlan, mivel nincs meg hozzá a megfelelő energia. A TDP Power Cappal beállítható a szerverek fogyasztása 300 wattra is, vagy akár még alacsonyabbra, így a teljes szekrény kihasználható, alkalmazkodva az adott energiaellátáshoz. A konfigurálható fogyasztás garantált szolgáltatás, így a BIOS-on belül fellelhető beállítások minden szempontból stabilan működnek. Megfelelő konfigurálás mellett az is lehetséges, hogy az adott munkafolyamat nem, vagy csak alig lassul limitált energiafelhasználással. Ez persze nagyon sok dologtól függ, így általánosan lassulással jár a TDP Power Cap, de az extra szerverek beépítésével nyerhető teljesítmény ezt messze kompenzálja. Itt érdemes megjegyezni, hogy az AMD az adott processzorok paramétereinek megadásánál a TDP Power Cap beállításokat nem veszi figyelembe, mivel a konfigurálhatóság mértéke meglehetősen magas.

Az új Opteronok esetében előtérbe került a virtualizáció és a felhő. Az előbbi esetben egy szabványos 42U magas szekrény 16 magos Opteron 6200-as processzorokat alkalmazva 672 darab virtuális gépet tud kiszolgálni. Hasonló kategóriába nevező Intel szerverekkel számolva ehhez legalább három szekrényre van szükség, ami háromszoros helyigény és egyben jóval magasabb energiafelhasználás, illetve több szerver alkalmazása miatt számottevően drágább is a kiépítés költsége az elérhető virtuális gépekre lebontva. A webszerverek és a felhős kiszolgálók mellett az új Opteronok – az AMD mérései szerint – 24-25%-kal teljesíthetnek jobban az azonos árazású Xeonoknál, emellett a magonkénti fogyasztás hozzávetőleg feleannyi lehet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

  • Kapcsolódó cégek:
  • AMD

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés