Hirdetés

Megateszt: a GeForce 9500 GT-től a Radeon HD 4870 X2-ig

Videokártyák A-tól Z-ig


Az alsó-, a közép- és a felsőkategória képviselői [+]

2008 minden kétséget kizáróan izgalmas év volt, ami a hardvereket illeti, és ez a megállapítás fokozottan igaz a videokártyák piacára. Mindkét oldalon (elvégre egy kétpólusú piacról van szó) jelentős fejlesztések láttak napvilágot, a teljesítmény gyakorlatilag megduplázódott, az AMD minden lehetséges fronton meggyőzően teljesített, és végre az NVIDIA is felébredt Csipkerózsika-álmából, előrukkolt a már igencsak koros G80 valódi utódjával. Tesztünkben ezúttal nem egy új videokártyacsalád vagy típus bemutatását céloztuk meg, hanem átfogó képet szerettünk volna alkotni a jelenleg elérhető termékpalettáról a belépőszinttől a csúcskategóriáig (közel 100%-os lefedettséggel). Ehhez hasonló "megatesztet" utoljára 2004-ben olvashattunk a PROHARDVER! oldalain, érdekes viszontlátni, hogy azóta mi minden megváltozott. A cikkben szereplő típusok már mind szerepet kaptak tesztjeinkben, ezért most csak felsorolásszerűen, megjegyzésekkel megspékelve futjuk át őket. Lássuk a felhozatalt!

Hirdetés

Kezdjük az alsókategóriával, ahol – hasonlóan a közép- és a felsőkategóriához – jó pár újdonságról számolhattunk be. Néhányuk a korábbi középkategória jeles képviselője volt, de a fejlődés egy szinttel lejjebb tolta őket. Ilyen a GeForce 9600 GT és a GeForce 9600 GSO is. A 9600 GT tavaly februárban állt szolgálatba, fő feladata pedig az akkortájt elsöprő fölényben lévő Radeon HD 3850 csillogásának elhalványítása volt. A korábbi években megszokhattuk, hogy a GeForce x600-asok nagyon jó ár/teljesítmény aránnyal kerültek forgalomba, és ez igaz volt a GeForce 9600 GT-re is, főleg ha számításba vesszük azt is, hogy a Radeon 3800-asok akkortájt a vörösök termékpalettájának csúcsán trónoltak (eltekintve a picit korábban megjelent HD 3870 X2-től). Bár a 9600 GT jól sikerült, a típusjelzés elején szereplő 9-es megtévesztően hatott, hiszen valójában egy nyolcadik generációs GeForce-ról van szó. 64 darab stream processzorral és 32 textúrázóval nem volt különösebben figyelemreméltó, de a 256 bites memóriabusz és a magas órajelek (illetve a játékfejlesztők hathatós támogatása) sikeres versenyzővé tették. A GeForce 9600 GSO-ra az NVIDIA marketinghadjáratának egyik "melléktermékeként" tekinthetünk: az átnevezett 8800 GS valójában a félresikerült és így csak részben működőképes, még 8800 GT-nek sem eladható G92-es chipek köré épül, 96 stream processzorral, 384 MB memóriával és 192 bites memóriabusszal amolyan átmeneti, hibrid megoldásnak tekinthető.


Az alsókategória résztvevői [+]

Az alsókategóriában újoncnak számít a GeForce 9500 GT, ami architektúrálisan már tényleg egy vérbeli belépőszintű videokártya. Ahogy az ebben a szegmensben már megszokott, nem is igazán játékra szánták, de mégiscsak előrelépés a 8500 GT-hez képest, hiszen összevetve a két terméket, a 9500 GT alapjául szolgáló GPU számolási kapacitása durván fogalmazva megduplázódott (32 stream processzor, 16 textúrázó, 128 bites memóriabusz). Végül is egy átnevezett 8600 GT-t üdvözölhetünk a személyében, ami akárhonnan is nézzük, 2007-ben még a középkategóriában versenyzett, igaz, megvolt róla a véleményünk, hiszen már 2 évvel ezelőtt sem volt méltó arra, hogy ebben a szegmensben szerepeljen (ahogyan a Radeonok sem). A GeForce 9500 GT-nek azonban van egy ellenfele, és ez a nemrégiben bemutatott, meglepően jól sikerült Radeon HD 4650, amit bár a belépőszintre terveztek, az előző generációval (RV670, azaz Radeon HD 3850/3870) megegyező tulajdonságokat vonultat fel (320 stream processzor, 32 textúrázó). Bármilyen szemszögből is nézzük, ez a mentalitás szokatlan ezektől a cégektől, elvégre egy igen erős GPU-ról van itt szó, ráadásul DirectX 10.1 támogatásának köszönhetően még fejlettebb is a konkurenciánál (sajnos ez az eddig megjelent játékok szempontjából egyelőre nem jár túl sok előnnyel). A Radeon HD 4650 – hasonlóan a 9500 GT-hez – DDR2, illetve GDDR3-as memóriával egyaránt forgalomba kerülhet, így az egyes gyártóktól nagyban függ a teljesítménye, érdemes jól megnézni, hogy mit is veszünk. Érdekesség, hogy a HD 3800-asokat leváltva, azok helyére lépve, immár a HD 4670 küzd meg a GeForce 9600-asaival. Ez belsőleg megegyezik a HD 4650-nel, de szükségszerűen jóval magasabb órajelekkel rendelkezik.

Mint látható, a két gyártó az elmúlt egy évben tapasztalt hozzáállásbeli különbsége talán az alsókategóriában érhető leginkább tetten (itt a legmagasabb az eladott darabszám). Az AMD minden eszközzel megpróbálja piaci részesedését megtartani, illetve növelni, hiszen míg az NVIDIA korábbi középkategóriás GPU-kat tett alsókategóriás videokártyáira, addig ők nem haboztak, és a korábbi felsőkategóriás GPU-k átdolgozott változatait versenyeztetik ebben a szegmensben (és erre eddig még nem volt példa). Igaz, a vörösök némileg kényszerhelyzetben is voltak, mert vészesen szorult a hurok a nyakuk körül, a zöldek pedig nem igazán tehettek mást, a G92-t a magas gyártási költségek alkalmatlanná teszik arra, hogy egy belépőszintű terméken kapjon helyet.


A középkategória résztvevői [+]

A középkategóriában más állapotok uralkodnak, de ez az olcsó modelleket szemügyre véve eléggé egyértelműnek tűnik. A korábbi versenyzők (HD 3850/3870, GeForce 8800 GT) egy lépcsőfokkal lejjebb kerültek, vagy eltűntek, így ezeknek a helyét újaknak kellett átvenniük. Az AMD tavaly előrukkolt az RV770-nel, a Radeon HD 4800-asok alapjául szolgáló GPU-val, ami 800 stream processzorával sokakat meghökkentett, hiszen korábban elképzelhetetlennek tűnt, hogy ekkora (2,5-szeres) ugrás következzen be egy generációváltás során. Ráadásul mindez úgy, hogy a csíkszélesség nem csökkent, és a mag mérete is mindössze 40%-kal nőtt meg. Úgy tűnik, a tervezési hatékonyság a csúcspontjára hágott a vörösöknél, remélhetőleg ezzel nem lőtték el az összes puskaporukat. Az RV770 nemcsak emiatt, de a textúrázók számának megnövelésének köszönhetően is jelentősen finomodott, elvégre a Radeonok gyenge szereplése a múltban a textúrázás alacsony sebességének volt betudható (ez relatív, mondhatjuk úgy is, hogy ezen a téren a GeForce-ok voltak túl gyorsak). Összességében tehát, ha már a középkategóriáról van szó, köreinkben üdvözölhettük a Radeon HD 4850-et, ami tesztjeinkben nagyszerűen szerepelt, és ezt az NVIDIA is észrevehette, mert nem sokkal később kiadta a GeForce 9800 GTX plusz (+) utótaggal ellátott változatát. A tavasszal megjelent 9800 GTX akár áprilisi tréfának is tűnhetett, ugyanis az újonc épphogy csak megközelítette a két évvel idősebb 8800 GTX teljesítményét, ráadásul szinte semmivel sem volt gyorsabb az akkor már fél éves GeForce 8800 GTS-nél. A 9800 GTX a Hybrid SLI bevezetése miatt látta meg a napvilágot (lényegében lehúztak róla egy újabb bőrt), mi nem ezt várnánk egy piacvezető pozicióban lévő cégtől. A 9800 GTX egy teljes értékű G92-es chipre épül, 128 stream processzorral és 64 textúrázóval, illetve 256 bites memóriainterfésszel ellátva kétséget kizáróan gyors kártya, de sok szempontból (DirectX 10.1 támogatásának hiánya, gyenge geometriai shaderszámolás, magas fogyasztás) egyáltalán nem túl vonzó. Augusztusban aztán kijött a GeForce 9800 GT, ami szintúgy nem váltotta meg a világot. A nagysikerű 8800 GT átnevezett, Hybrid SLI támogatással ellátott változatáról van szó, ami lényegében rendben is van egészen addig, amíg nem kérnek el érte szemtelenül magas összeget arra hivatkozva, hogy ez egy új típus. A 9800 GT mellett bemutatkozott a 9800 GTX+, ami a 9800 GTX magasabb órajelen járatott és alacsonyabb csíkszélességen gyártott (55 nm vs. 65 nm) G92-es chip köré épülő verziója, az NVIDIA HD 4850-re adott – nem túl sikeres – válasza.

A középkategóriában tehát nem történt túl sok minden, illetve a regisztrált események oroszlánrésze az AMD nevéhez fűződik, hiszen bemutatott egy valóban új fejlesztést, míg az NVIDIA a Hybrid SLI bevezetésével és átnevezgetésekkel töltötte az idejét...

A jelenlegi csúcskategóriában elsőként a GeForce 9800 GX2 mutatkozott be, a 9800 GTX-szel egyidőben dobták piacra, célja pedig a Radeon HD 3870 X2 trónfosztása volt (ami tesztünkben nem szerepel, de valószínűleg már mindenki ismeri, tulajdonképpen egy HD 3870 CrossFire kiépítés egyetlen nyomtatott áramköri lapon). A művelet sikeresnek bizonyult, de nem mindegy, hogy milyen áron. A 9800 GX2 két darab, a 9800 GTX alapanyagául szolgáló G92-es chipre épül, ami nem éppen költséghatékonyságáról vagy alacsony fogyasztásáról híres, összeköttetésükért pedig egy SLI-kapcsolat a felelős. A jövevény – ha a megvalósítást nézzük – egy mérnöki csoda, hiszen egyazon videokártyában két darab NYÁK található két darab GPU-val és a melléjük csapott memóriával. Lényegében összenyomorították őket, de végül is sikerült nekik, az eredmény pedig egy 1-1,5 kg tömegű téglára emlékeztető, működés közben igencsak forró tárgy lett, ami véleményünk szerint finoman szólva sem a legoptimálisabb megoldás. Mindezen kritikák ellenére az NVIDIA a 9800 GX2 segítségével elérte célját, és újból a trónra került, igaz az SLI kiépítés miatt a mai napig találkozhatunk problémákkal egyes játékokban (ugyanez persze igaz a CrossFire kapcsolatra is), márpedig egy csúcskategóriás, igen drága terméktől nem ezt várná el az ember.


A csúcskategória résztvevői [+]

A 9800 GX2 nem is maradhatott sokáig a csúcson (mint végül kiderült, csak időhúzásra volt jó), mert júniusban megjelent a GeForce-ok új generációja, ez szimplán GeForce GTX néven mutatkozott be, a gyorsabbik verzió 280-as, a lassabbik változat pedig 260-as utótaggal ellátva. Az 1,4 milliárd tranzisztoros, GT200 elnevezésű GPU minden, csak nem kicsi. Míg az AMD az RV770 esetében a költséghatékonyságot tartotta szem előtt, és az optimalizáció magasiskoláját mutatta be, addig az NVIDIA a GT200-zal nyers erejét fitogtatva, végül is a G80-at átalakítva, "a több az jobb!" elvet követte. A 240 stream processzoros szörnyet kellően felturbózták ahhoz, hogy a geometriai számítások talaján is biztosan megálljon, javították az ütemezést, növelték a gyorsítótárak méretét, és további kisebb változtatásokat eszközöltek, majd megspékelték 1 GB memóriával, így végül megszületett a GTX 280. Sebességével nincs gond, és az órajelkapuzásnak köszönhetően az üresjárati fogyasztás is emészthető, de a GPU olyan nagy, hogy nem lehet köré olcsó terméket építeni – ebből is látható, hogy az NVIDIA és az AMD mennyire más utat jár be. A GTX 260-ra hibás, nem teljesen működőképes GT200-as GPU-k kerülnek, első változatában még 192 stream processzor ketyegett, de a Radeon HD 4870 kiadását követően megjelent a GTX 260+, melyben már 216 darab számoló található 896 MB memória társaságában. Érdekesség, hogy a partnereinktől származó GTX 260-asokon már egytől egyig 216 SP-os GPU teljesít szolgálatot annak ellenére, hogy például az Asus dobozán ez fel sincs tüntetve (emiatt persze nem szomorkodunk). Az AMD a felsőkategóriát, annak is az olcsóbbik régióját célozta meg a már ismert, RV770-alapú Radeon HD 4870-nel, ami korábbi tesztjeink szerint ár/teljesítmény arányban könnyedén felülmúlta a GTX 260-at, éppen ezért kíváncsian várjuk, hogy az NVIDIA új GTX 260-asa, a GTX 260+ alacsonyabb árazással mire képes. Az AMD a csúcsok csúcsára ezúttal is egy kétchipes VGA-val, a 4870 X2-vel pályázik, és meg is van minden esélye a sikerre, hiszen a CrossFire teljesítménye és támogatása az utóbbi egy évben rengeteget javult. Az AMD-nek érdeke, hogy jól működjön a CrossFire, elvégre már másodjára épül effajta kapcsolatra a legdrágább videokártyájuk, nem nagyon engedhetik meg maguknak, hogy hibázzanak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés