Hirdetés
Új motor, régi alapok
A Microsoft az elmúlt években egyre kevésbé ragaszkodott saját játékainak exkluzivitásához, de sokáig még így is elképzelhetetlennek tűnt, hogy egyszer a Halo-sorozat is megjelenjen például egy PlayStation konzolon. Most viszont, sok vihart keltve, de pontosan ez történt: a Halo Studios által felügyelt Campaign Evolved egyszerre érkezett meg PC-re, Xbox Series konzolokra és PS5-re, a cím pedig már előre tisztázza, hogy ezúttal kizárólag az első rész kampányára számíthatunk. A kompetitív multiplayer, amely később a sorozat egyik legfontosabb alappillérévé vált, most teljes egészében kimaradt. A Campaign Evolved cserébe nem egyszerűen az Anniversary változat még nagyobb felbontású kiadása, hanem az eredeti kampány teljes vizuális újraépítése. Most már az Unreal Engine 5 felel a modellekért, a textúrákért, a megvilágításért és az új átvezetőkért, miközben a háttérben továbbra is ott dolgozik a Combat Evolved eredeti kódjának és fizikájának egy része. A fejlesztők célja láthatóan az volt, hogy a játék modernebbnek tűnjön és érződjön, de közben megmaradjon a Bungie klasszikusának sajátos mozgása és harcrendszere.
A különbség természetesen azonnal látványos. A Halo gyűrű hatalmas tájai, az idegen építmények, a Covenant hajók belső terei és az átdolgozott karaktermodellek egyértelműen mai szintet képviselnek. Az átvezetők új animációkat kaptak, a párbeszédek jelentős részét ismét felvették, a hangokat és a zenéket pedig szintén átdolgozták. Az eredmény helyenként kifejezetten impozáns, bár az Unreal Engine 5-re jellemző, rendkívül részletes látvány néha inkább zsúfoltabbá, semmint hangulatosabbá teszi a helyszíneket. Az eredeti letisztult színvilágából és különös, korai kétezres évekbeli sci-fi hangulatából valamennyi mindenképpen elveszett. Az új átvezetők ráadásul időnként feleslegesen bőbeszédűek. Cortana a korábbinál többször magyarázza el a játékosnak az egyébként magától is érthető feladatokat, így a feszesebb eredeti néhány jelenete most kissé körülményesebb lett. A történet lényegében változatlan maradt, az új kiadás azonban mindenáron szeretné biztosítani, hogy a játékos egyetlen jelzést, ajtót, folyosót – vagy láthatatlan ellenséget – se nézhessen el.
A játékmenet már jóval több módosítást kapott, jobbára a második-harmadik részből átemelve. Master Chief immár sprintelhet, minden fegyverrel használható valamilyen szintű célzás, az aktív álcázást és a pajzsot pedig nem kell azonnal elhasználni, hanem későbbre is eltehetjük. Az ellenfél járművei eltéríthetők, a Wraith végre vezethető, a Warthog pedig egy további hátsó üléssel várja a kooperatív módban utazó negyedik játékost. Az eredeti arzenált kilenc, a későbbi részekből visszahozott fegyver egészíti ki. Használhatóvá vált többek között az Energy Sword, a Sentinel Beam, a Fuel Rod Gun, az SMG és a Needle Rifle, míg a Battle Rifle, a Spiker és néhány további eszköz elsősorban az új küldetésekben kerül elő. Az ellenfelek között szintén akadnak későbbi ismerősök: megjelentek a Jackal mesterlövészek és a nagyobb Flood Tank formák, a bónuszpályákon pedig a Brute-okkal is találkozhatunk.
Ezek többnyire hasznos és logikus módosítások. A sprint sokat segít a hosszabb folyosókon és az egymástól távolabb elhelyezett harci helyszínek között, a járművek eltérítése pedig ma már annyira természetes része a Halo játékmenetének, hogy anno furcsa is volt nélküle újra végigjátszani az Anniversary változatot. A szélesebb fegyverválaszték szintén változatosabbá teszi az összecsapásokat, még ha néhány eszköz érezhetően erősebb is annál, amire az eredeti ellenfeleket tervezték. A probléma inkább az, hogy a Campaign Evolved csak addig mer változtatni, amíg az eredeti játék felépítése érintetlen maradhat. A Halo: Combat Evolved 2001-ben műfajformáló alkotás volt, de a pályatervezésének kevésbé elegáns részei azóta sem lettek fiatalabbak. A hosszú, egymásra hasonlító folyosók, a folyamatosan ismétlődő harci arénák, a lassan kinyíló ajtók és a játék második felére jellemző visszafelé bejárt helyszínek ma már sokkal feltűnőbbek.
A fejlesztők azért megpróbálták csökkenteni az ismétlődést. A The Library egyes szintjei látványosan elkülönülnek egymástól, változatosabb ellenfél-leosztásokat kapunk, a navigációs jelzéseknek köszönhetően pedig legalább ritkábban tévedünk el. Ettől azonban a küldetés továbbra is nagyrészt abból áll, hogy újabb és újabb Flood-hullámokat lövünk le, miközben arra várunk, hogy 343 Guilty Spark végre kinyisson előttünk egy ajtót. A Covenant elleni összecsapások szerencsére ma is jól működnek. Az Elitek kitérnek a lövések elől, fedezéket váltanak és megpróbálnak oldalba kerülni, a Gruntok pánikba esnek vezetőjük elvesztésekor, a Hunters párosai pedig továbbra is képesek pillanatok alatt kellemetlen helyzetet teremteni (és már nem lehet őket egyetlen pontos gerinclövéssel leteríteni, mint 2001-ben). Amikor minden megfelelően működik, a Halo rugalmas harci rendszere még mindig képes látványos, előre meg nem rendezett helyzeteket létrehozni.
Mégis nehéz elképzelni, hogy az új játékosokat pusztán a szebb grafika hosszú távon lenyűgözze. A korszerűbb mozgás és irányítás alatt továbbra is egy huszonöt éves FPS található, annak minden erősségével és időhúzó megoldásával együtt. Nemrég ismét végigjátszottam az Anniversary kiadást, a Campaign Evolved befejezése után pedig nem éreztem úgy, hogy az új változat összességében lényegesen többet adott volna annál. Kényelmesebb, szebb és valamivel változatosabb lett, de nem helyezi teljesen új megvilágításba a klasszikust.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!



