Kitört a gombakirálysági teniszláz!
Mario az oly jól ismert ugrándozós-hölgyszabadítós kalandjain túl számos sportágban is próbára tette már magát: részt vett autóversenyekben, zsákolt a kosárlabdával, jégkorongozott és focikapura lőtt, kidobósozott, golfozott, röplabdázott, lovagolt, sőt, évtizedes háborúskodást feledve Sonic társaságában nyári és téli olimpiákon is startvonalhoz állt. Teniszkarrierje is tiszteletre méltó, hisz az több mint 40 éve elindult már: bár az 1984-es, NES-re kiadott Tennisben ütőt még nem ragadott, bíróként azért felügyelte a mérkőzéseket. Ezt követően bő évtizedet kellett várni, amíg maga is a pályára lépett, hogy sztereoszkopikus 3D-ben és szemfájdító vörösben játssza az ütős sportot a Virtual Boyra fejlesztett Mario’s Tennisben, amivel együtt meg is született ez a külön alszéria. Az évek során több epizód is piacra került; legutóbb nyolc éve, a Switch-re kiadott Mario Tennis Acesben vethették bele a rajongók magukat a sportba. Az új konzolhoz persze új epizódok is dukálnak, így most, a Switch 2 első évében megjelent a Mario Tennis Fever.
Az alapképlet változatlan: Mario, valamint a szériából ismert jó- és rosszfiúk, kisebb és nagyobb karakterek és mindenféle mellékfigurák csapnak össze szóló vagy páros mérkőzésekben, amik jelentősen leegyszerűsített, játéktermi jellegű élményeket kínálnak. A különböző gombok más-más ütéstípusokat eredményeznek, amiket lehet variálni is a magasabb vagy alacsonyabb kivitelezéshez. Kétszeri gomblenyomással vagy épp a visszacsapás korábbi elindításával erősebb ütéseket vihetünk be, amik lehetőséget biztosítanak a taktikázásra. Azonban ez egy Mario-játék, így a sport puszta – és persze a valósnál vidámabb – lemodellezése nem elég. A Fever fő extráját speciális ütők jelentik, amelyek jelentősen meg tudják bolondítani a mérkőzéseket, ugyanis speciális csapásokat hajthatunk végre velük. Van, amelyik tüzet szór a pályára, megbénítva az ellenfelet; van, ami egy árnyékklónt hoz létre, így olyan lesz, mintha párban játszanánk; van, ami rakétává alakítja a labdát, egyenesen süvítve az ellenfélhez – és így tovább. A meccsek során fokozatosan töltődik a Fever-mérce, és ha ez elér egy szintet, bevethetjük ütőnk speciális képességét. Ez igen kaotikus, de nagyon szórakoztató eredményekkel jár, ahol a szimpla meccstaktikákon túl igen váratlan őrületekre is fel kell készülni – sőt, ha egy megvarázsolt labdát nagy nehezen visszaüt az ellenfél, az átok akár a mi térfelünkön is landolhat. Ez a része nagyon élvezetes az összecsapásoknak, de a puritánabb élményre vágyók természetesen a spéci ütők nélkül is játszhatnak.
[+]
A játék különböző módokat kínál, akár egyedül, akár másokkal játszunk. Van egy kampányként rövid, oktatómódként felfogva hosszabbnak mondható sztori, amelyben Mariót és Luigit, Peach hercegnőt, valamint Wariót és Waluigit is kisbabákká változtat egy gonosz, így újra ki kell képezniük magukat hőseinknek, hogy legyőzzék ellenfelüket és visszanyerjék eredeti alakjukat. Itt szinteket lehet lépni és fejlődni, de ennek hatását nemigen érezni, inkább csak dísznek került a játékba ez az elem. A felesleges rizsázás mellett hol jópofa, hol frusztráló minijátékokat is teljesítenünk kell a meccseken túl, miközben pár ötletes főgonosz is vár ránk. Sajnos azonban elég hamar vége van ennek a történetnek, és pár nehezített próbatétel teljesítésén túl nemigen láttam okot arra, hogy visszatérjek ide – az Aces kampánya sokkal magával ragadóbb és változatosabb volt.
[+]
Hirdetés
Elérhetők még szóló és páros bajnokságok, célbalövések lebegő gyűrűkön keresztül, valamint Próbatornyok, ahol három életünk van arra, hogy több kihívást zsinórban teljesítsünk. Utóbbit kifejezetten élveztem, mert kóstolót ad több ütő- és pályatípusból is. Ugyanis a fű-, salak- vagy keménypályák klasszikus kínálatán túl csúszós-jeges felületen, vagy éppen folyton változó elrendezésű erdei helyszínen is játszhatunk. A Super Mario Bros. Wonder jellegzetes „csoda” eleme is visszatér az egyik pályán, így ott „csodamagokat” gyűjthetünk pontok helyett, időnként pedig váratlan megbolondulások következhetnek be: például repkedő vízilovak formájában. Van flipperszerű terep a pinballból merítő tereptárgyakkal és akad egy ütőgyár is, ahol folyton cserélgetni lehet speciális sportszerünket.
[+]
A játékélmény puszta motivációján túl új ütőtípusokat, pályákat és más-más attribútumú karaktereket oldhatunk fel, így ezért is megéri kipróbálni mindent. Elérhető egy „Swing” mód is, ahol a Wii Sports klasszis viadalait idézve a JoyCon 2-vel hadonászva üthetjük vissza a labdát, de – és ez annyira nintendós...! – ez csak egyetlen külön módban használható, tehát sem a sztorit, sem a többi felsorolt meccset nem tudjuk így játszani. Ez persze nem akkora baj, mert nem is túl stimuláló az élmény, de mindenesetre bizarr döntés. Úgy minden cakkumpakk egy 10-12 óra alatt teljesíthető, így túl tartalmas, kidolgozott vagy komoly elköteleződést igénylő egyjátékos élményre ne számítsunk. A Mario Tennis Fevert így inkább partijátékként javasolnám, ugyanis együtt nagyon szórakoztató, köszönhetően az ütőkből eredő káosznak. Plusz, egyszerű jellege ellenére nagyon jól ki lehet használni az ütéstípusokat, ütőket és karaktereket, így jópofa kísérletezni azzal, hogy milyen kombinációk tudnak igazán szinergizálni. Mindezt pedig az online mérkőzésekben kamatoztathatjuk, mert idővel jóval izgalmasabb hús-vér játékosokkal összecsapni a világ különböző pontjairól.
[+]
Mindent egybevetve tehát a Mario Tennis Fever egy kissé felemás pakk lett, de ez leginkább az ára miatt van, mert objektív gondnak csak az elődnél érezhetően soványabb sztorimód jegyezhető fel. Szólóban nem lehet túl sokat kihozni belőle, és hamar monotonná válhatnak tartalmai – bár élvezetes lehet időnként elő-elővenni és nyomni pár kört akár csak az újabb karakterek megszerzése érdekében. A speciális teniszütők remek bővítést jelentenek, és ezek igazán meg tudják bolondítani a meccseket, és ez fokozottan igaz a valódi emberekkel való mérkőzéseknél. Így ideális összejövetelekre, haveri összecsapásokra, piálós játékokra vagy családi kikapcsolódásra, a bátrak pedig a világhálóba (vagy hát afölé) is belevethetik magukat. Képi világa pazar, a Mario-széria jellegzetes, életvidám, színes bája társul szuper látványelemekkel, köszönhetően a sok ütőképességnek és változatos helyszíneknek. Nem beszélve arról, hogy a karakteranimációk is nagyon jók, és imádtam látni, miként oldották meg a spécibb karaktereket: például ahogy a kezetlen Goomba a szájában tartja az ütőt, ahogy a Piranha Plant cserepestül ugrándozik és iszkol, vagy ahogy a százlábú-szerű Wiggler ügyesen gyorsul, de bukdácsolva áll meg lábikóival. Szó sincs itt nagy forradalmi újításról, de az új elemek pont elegendőek ahhoz, hogy feldobják az alapképletet. A balanszolás pedig remek, és hiába vagy veterán vagy visszatérő, meg tudod lelni benne az örömödet.
A Mario Tennis Fever kizárólag Switch 2-re jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó Nintendo biztosította.
Georgiadisz Leonidas
Összefoglalás
A Mario Tennis Fever a speciális ütőkkel dobja fel a teniszezős képletet, hogy egy igen élvezetes élményt kínáljon, ami azonban barátokkal sokkal jobb, mint egyedül. Sokkal lelkesebben lehetne dicsérni, ha sztorimódja háromszor ilyen hosszú lenne – vagy ha az ára lenne feleennyi, de rossznak nevezni a legnagyobb túlzással sem lehet. A haverok ellen vívott meccsekre pedig tökéletes partijáték lehet.
A Mario Tennis Fever pozitívumai:
- Könnyen tanulható játékmenet;
- remek újítás a speciális ütők rendszere;
- cimborákkal vagy családdal szórakoztatóan kaotikus élmény.
A Mario Tennis Fever hiányosságai:
- Felületes egyjátékos tartalom;
- a mozgásérzékelés csak egy módra korlátozódik;
- túl drága ebben a formában.
