Lorgar Jetter 357 egér

A perifériák világában az utóbbi időben egymás után tűnnek fel különféle márkák szinte a semmiből, és most a kelet-európai, Asbis csoport égisze alatt ténykedő Lorgar is csatlakozott a sorhoz, akiről nemrégiben egy bemutató cikket publikáltunk. A cég a termékeivel a belépőszintet célozta meg, és küldött nekünk tesztre egy 10 000 forint alá pozicionált egeret, a szigorúan jobbkezes formavilágú Jetter 357-et, amit a következő oldalakon megnézünk picit közelebbről.

[+]

A szóban forgó, vezetékes rágcsáló dobozában egy extra szett tappancsot, egy információs füzetet, egy köszönőkártyát, egy kulcstartót (a karton tetején lévő fülecske) és két kézmelegítőt találhatunk bónuszként, ami a körülbelül 8500 forintos árhoz mérten teljesen rendben van. A hatgombos, dedikált hüvelykujjtámasszal bíró megoldás nem nevezhető kicsinek, ugyanis 124,9 mm-es hosszához 71,65 mm-es szélesség, illetve 41,36 mm-es magasság társul, miközben a mérleg nyelvét 75 grammon állítja meg. Ez a tömeg manapság már egyáltalán nem impresszív, és nem mondható könnyűnek, viszont túlságosan nehéznek sem, vagyis a konstrukció a középsúlyban indul a vásárlók kegyeiért.

[+]

A műanyagburkolat mélye egy elég szokatlan érzékelőt rejt, a 200-tól 8000 cpi-ig 100-as lépcsőkben skálázódó, 100 ips-os/20 g-s, 12 000 fps-os DSP-vel felvértezett PixArt ATG4090-et, aminek az előre letárolt felbontásai sem a normát követik (1200, 2300, 3700, 4500, 4900, 5800, 6400 és 8000 cpi). A tenyértámaszról leválasztott főklikkek alá költöztetett kapcsolókról csak annyit lehet tudni, hogy "30 millió" kattintást ígérnek meghibásodás nélkül, bár ezeket a számokat nem árt némi fenntartással kezelni, hiszen a régi közönségkedvenc, valóban korrekt minőséget képviselő (japán) Omron D2F-01F-ekre szoktak 1-2 milliót írni.

[+]

A textúrázott gumival bevont görgőkerék rendkívül könnyen jár, fokozatai alig különülnek el egymástól, és alatta helyezkedik el a programozható cpi-váltó, míg a két oldalgomb kontaktfelülete enyhén meg van döntve lefelé, hogy kisebb ujjmozdulattal aktiválhassuk őket. A kurzorterelő hátának aljára egy RGB-s LED-ekkel ellátott logó került, és a színes fényekből jutott egy-egy fénycsík az előbb említett oldalgombok alsó peremére, valamint a tenyértámasz és a jobb oldali burkolati elem közé is.

[+]

Az USB mintavételezés maximuma 1000 Hz, de az 500, 250 vagy 125 Hz ugyancsak elérhető, és a gumikötegelővel, jelszűrést biztosító ferritgyönggyel, illetőleg a vezeték megtörésének gátat vető haranggal megspékelt, 1,8 méteres kábel a jó öreg, gumírozott kivitel mellett tette le a voksát. A hason cpi-deviációt csökkentő szenzorgyűrűvel kiegészített, feketére festett teflontalpak vannak egy világítási módok között léptető gomb szomszédságában, és a 2 évre szóló garanciával árusított apparátus szoftveres hátterét a gyártó centralizált Lorgar Platformja szolgáltatja.

[+]

Driver

Ahogy azt az előző oldal végén említettük, a meghajtóprogram szerepét a Lorgar Platform (3.4.194P x64) tölti be, amely háttértárolónkon mintegy 392 MB helyet foglal, és futás közben nagyjából 42 MB virtuális memóriát fogyaszt.

[+]

Az applikációt elindítva a Devices fül bal felső kvadránsában láthatjuk a gépünkre kötött eszközt, az éppen aktív RGB beállításaival, illetve felbontásával, és az ábra jobb felső sarkában megtelepedett "i" betűn klikkelve megtudhatjuk az aktuális firmware verzióját. Ha átmegyünk a Statistics fülre, akkor egy regisztráció után monitorozhatjuk tevékenységünket, és számon tarthatjuk, hogy milyen játékban mennyit kattintottunk vagy mennyi időt nyúztuk szerzeményünket, ráadásul a rögzített adatokat különböző grafikonokon meg is jeleníthetjük. Amennyiben a jobb szélen megülő Join felirat mellé rakott fogaskerék ikonra bökünk, tájékozódhatunk a szoftver verziószámáról, és ki-be kapcsolgathatjuk az automatikus frissítést, továbbá a programindításkor felugró tippeket.

[+]

Az egér képére kattintva a gombok felbindolását érhetjük el, és a funkciók felcserélésén kívül klaviatúránk billentyűit rendelhetjük hozzájuk a mindenféle parancsokon (médiavezérlők, görgetés, másolás, mentés, nyomtatás, undo/redo stb.), no meg persze a makrókon túlmenően.

[+]

Az ablak bal oldali peremén feszítő ikonoszlop harmadik elemén keresztül a DPI Settings tabra kerülünk, ahol a nyolc elmentett cpi-értéket vehetjük lajstromba, amelyeknek jobbján az adott léptékhez tartozó RGB beállítást változtathatjuk meg (színsorból, palettából vagy hexadecimális kóddal); ezzel a színnel fognak háromszor villanni a fénydiódák, mikor kiválasztjuk a fokozatot. A felbontást 200 és 8000 cpi közt adhatjuk meg 100-as lépésekben, a művelet elvégeztével pedig a Create Presetre kell kattintani alul. Ekkor elénk tárul az a felület, ahol elnevezhetjük a beállítást, és ha arra volna igényünk, megszabhatjuk, hogy mikor lépjen életbe (már rögtön az asztalon vagy valamilyen program elindításakor). Természetesen azokat a léptékeket, amelyekre nincs szükségünk, deaktiválhatjuk.

[+]

A bal szegély negyedik ikonja (stilizált csúszkák) a windowsos egérbeállításokhoz, a More tab a polling rate-hez (125, 250, 500 vagy 1000 Hz) takarja, míg a legfelső ikon a fedélzeti világítás finomhangolásához vezet. Négy effekt (statikus, lélegző, szivárvány/neon, variálható sebességű színváltás) közül választhatunk, a színt ugyanolyan módszerekkel lőhetjük be, mint az állapotjelzésnél, és a fényerőt szintén itt szabhatjuk meg egy csúszka segítségével.

Mérések

A szenzor perfect controlját és polling rate-jének stabilitását a szokásos metódussal, azaz a magyar fejlesztésű Mouse Tester v1.5.3-mal mértük. A felbontásoknál a klasszikus trióra (400, 800, 1600 és 3200 cpi) hagyatkoztunk, hogy a korábbiakkal konzisztensebb összképet alkothassunk.

[+]

Amint az jól látszik, durván 3,5 m/s jelenti a felső határt, ennél feljebb nem ment a "kilométeróra" mutatója, akárhogy kalimpáltunk, és ezt a vizsgált cpi-lépcsőkön biztosan hozta. Igazság szerint ez a többségnek bőven elég, de nagyon alacsony érzékenység esetén tehetünk gyorsabb mozdulatokat.

[+]

A USB frekvencia relatíve jól szerepelt, noha minél alacsonyabbra vettük, annál kisebb volt a szórás, bár ez valójában elhanyagolható részlet, mert többszöri nekifutásra sem kaptunk nagyon meredek gráfokat egyik beállításon sem.

[+]

A potenciális anomáliákat a minden hájjal megkent digitális művészek végső mentsvárával, a Microsoft Painttel próbáltuk felderíteni, és arra jutottunk, hogy van egy kevés angle snapping, ami főleg a szerényebb, 400, illetve 800 cpi-s léptékeken volt feltűnőbb. 1600 cpi-n mintha egy leheletnyi jitter lenne, bár erre nem mernénk megesküdni, ellenben 3200 cpi-n már egyértelmű a jelenléte.

Hétköznapi használat, konklúzió

Alapjában véve nem volt semmilyen komolyabb problémánk a Jetter 357-essel a mindennapok során, gyakorlatilag azt kaptuk, amire közelítőleg számítottunk. Az összeszerelési minőség egyébként korrekt, nyomásra nincs recsegés-ropogás, mindazonáltal a műanyag olcsósága nem kérdés. A borítás gyűjti az olajos szennyeződéseket, és bőrtípusunktól függően többé-kevésbé csúszóssá válhat, ezért díjaztunk volna egy grip tape szettet a tartozékok sorában. Ettől eltekintve, 20,2 x 10,5 cm-es kézzel és finom korrekcióknál fingertipbe átfolyó relaxed pincer claw grippel (egzakt leírás) komfortosnak találtuk a méretet/formát, habár az emelgetés/repozicionálás folyamata nem lopta be magát a szívünkbe, leginkább a műanyag textúrázatlansága miatt.

[+]

Az érzékelő messze nem high-end, de ha nem félmétereseket lendítünk a karunkkal egy 180 fokos fordulathoz, és nem akarunk 1600 cpi fölé menni, akkor valószínűleg nem lesz szűk keresztmetszet. A minimális angle snapping megléte egyesek szemében szálkát jelenthet, de ennek szeretete – vagy épp utálata – száz százalékig egyéni preferencia, minket nem zavart.

[+]

A bal klikk pre-travelje igen visszafogott, bár a post travel valamivel hangsúlyosabb, ám a jobb klikknek nagyobb a függőleges holtjátéka. A kattintási érzet határozott, öblös, telt hangú, valamint kellő taktilitást nyújt, és a középső klikk mintájára közepes erőkifejtést igényel. A görgő meglehetősen könnyedén jár, a fokozatok nem szegmentálódnak jól, ami hosszú dokumentumok scrollozásakor kényelmes tud lenni, viszont amikor precizitásra van szükség, nem annyira előnyös. Az oldalgombok enyhén lefelé döntött kontaktfelülete tényleg egyszerűbbé teszi az aktuációt, de a hátsó jóval feszesebb az elülsőnél – a nyomási érzet mindkettőnél kicsit "mushy", nem olyan "éles"/"letisztult", mint amit már megszoktunk.

[+]

A teflontalpak nem 100 százalékos (tehát nem virgin grade) PTFE-ből készültek, azonkívül nem valami vaskosak (igaz, a peremeiket lekerekítették), és mindenképp a lassabb fajtából származnak. Ennyi pénzért nyilván nem várunk csodát, de azt hozzáfűznénk, hogy az üveg Icemat 2.0-nkon nem sokat tologattuk az egeret, mert eléggé fülbántó, karistoló hangot hallatott már a legelső mozdítás után (az üveg nagyon kényes a jó minőségű papucsokra). A vezeték ugyan nem paracord, ám szerencsére nem olyan merev és vastag, mint a néhány esztendővel ezelőtt még sztenderd harisnyázott kialakítás, mindenesetre a kábelharang és a kötegelő kétségkívül kellemes adalék.

[+]

A szoftver kezelőfelülete nem bonyolult, de lehetne még egyszerűsíteni/átláthatóbbá tenni, de mentségére szóljon, hogy nem fagyogatott, és a memóriával/tárhelyünkkel is viszonylag kezesen bánik – egyedül azzal nem voltunk kibékülve, hogy egy új szetting beállítását követően mindig el kell mentenünk/felül kell írnunk egy presetet, noha az is igaz, hogy ezt jobb esetben csak egyszer fogjuk végigzongorázni. Az RGB fény nem kifejezetten homogén (főként a logón, alacsonyabb fényerőn), és a kiválasztott színnek nem feltétlenül van sok köze ahhoz, ami a rágcsálón megjelenik.

Összességében nem olyan rossz a Lorgar üdvöskéje, csak kissé a múltat idézi a régi szenzorával, anyaghasználatával és olcsó megoldásaival; a legnagyobb baja az, hogy négy-öt évet késett, de ha sikerül alacsonyabb áron, mondjuk 7000 forintért bezsákolnunk, akkor még az sem kizárt, hogy megszeretjük.

Synthwave

A Lorgar Jetter 357 egeret a gyártó bocsátotta a rendelkezésünkre.