Hétköznapi használat, konklúzió

Alapjában véve nem volt semmilyen komolyabb problémánk a Jetter 357-essel a mindennapok során, gyakorlatilag azt kaptuk, amire közelítőleg számítottunk. Az összeszerelési minőség egyébként korrekt, nyomásra nincs recsegés-ropogás, mindazonáltal a műanyag olcsósága nem kérdés. A borítás gyűjti az olajos szennyeződéseket, és bőrtípusunktól függően többé-kevésbé csúszóssá válhat, ezért díjaztunk volna egy grip tape szettet a tartozékok sorában. Ettől eltekintve, 20,2 x 10,5 cm-es kézzel és finom korrekcióknál fingertipbe átfolyó relaxed pincer claw grippel (egzakt leírás) komfortosnak találtuk a méretet/formát, habár az emelgetés/repozicionálás folyamata nem lopta be magát a szívünkbe, leginkább a műanyag textúrázatlansága miatt.

[+]

Az érzékelő messze nem high-end, de ha nem félmétereseket lendítünk a karunkkal egy 180 fokos fordulathoz, és nem akarunk 1600 cpi fölé menni, akkor valószínűleg nem lesz szűk keresztmetszet. A minimális angle snapping megléte egyesek szemében szálkát jelenthet, de ennek szeretete – vagy épp utálata – száz százalékig egyéni preferencia, minket nem zavart.

[+]

A bal klikk pre-travelje igen visszafogott, bár a post travel valamivel hangsúlyosabb, ám a jobb klikknek nagyobb a függőleges holtjátéka. A kattintási érzet határozott, öblös, telt hangú, valamint kellő taktilitást nyújt, és a középső klikk mintájára közepes erőkifejtést igényel. A görgő meglehetősen könnyedén jár, a fokozatok nem szegmentálódnak jól, ami hosszú dokumentumok scrollozásakor kényelmes tud lenni, viszont amikor precizitásra van szükség, nem annyira előnyös. Az oldalgombok enyhén lefelé döntött kontaktfelülete tényleg egyszerűbbé teszi az aktuációt, de a hátsó jóval feszesebb az elülsőnél – a nyomási érzet mindkettőnél kicsit "mushy", nem olyan "éles"/"letisztult", mint amit már megszoktunk.

[+]

A teflontalpak nem 100 százalékos (tehát nem virgin grade) PTFE-ből készültek, azonkívül nem valami vaskosak (igaz, a peremeiket lekerekítették), és mindenképp a lassabb fajtából származnak. Ennyi pénzért nyilván nem várunk csodát, de azt hozzáfűznénk, hogy az üveg Icemat 2.0-nkon nem sokat tologattuk az egeret, mert eléggé fülbántó, karistoló hangot hallatott már a legelső mozdítás után (az üveg nagyon kényes a jó minőségű papucsokra). A vezeték ugyan nem paracord, ám szerencsére nem olyan merev és vastag, mint a néhány esztendővel ezelőtt még sztenderd harisnyázott kialakítás, mindenesetre a kábelharang és a kötegelő kétségkívül kellemes adalék.

[+]

A szoftver kezelőfelülete nem bonyolult, de lehetne még egyszerűsíteni/átláthatóbbá tenni, de mentségére szóljon, hogy nem fagyogatott, és a memóriával/tárhelyünkkel is viszonylag kezesen bánik – egyedül azzal nem voltunk kibékülve, hogy egy új szetting beállítását követően mindig el kell mentenünk/felül kell írnunk egy presetet, noha az is igaz, hogy ezt jobb esetben csak egyszer fogjuk végigzongorázni. Az RGB fény nem kifejezetten homogén (főként a logón, alacsonyabb fényerőn), és a kiválasztott színnek nem feltétlenül van sok köze ahhoz, ami a rágcsálón megjelenik.

Összességében nem olyan rossz a Lorgar üdvöskéje, csak kissé a múltat idézi a régi szenzorával, anyaghasználatával és olcsó megoldásaival; a legnagyobb baja az, hogy négy-öt évet késett, de ha sikerül alacsonyabb áron, mondjuk 7000 forintért bezsákolnunk, akkor még az sem kizárt, hogy megszeretjük.

Synthwave

A Lorgar Jetter 357 egeret a gyártó bocsátotta a rendelkezésünkre.