Médialejátszó

Az LG az utóbbi években már egészen életképes integrált médialejátszó szolgáltatásokkal állt elő házimoziszettjeiben, asztali Blu-ray eszközeiben épp úgy, mint tévéiben. Így az elvárások nagyok voltak e modell esetében is, amelyre az USB porton keresztül csatlakoztatott adattároló eszközökön kívül a beépített Wi-Finek, az MHL- és NFC-támogatásnak, valamint a DLNA-kompatibilitásnak köszönhetően eljuttathatóak a médiafájlok okostelefonról, tabletről vagy hálózaton található eszközökről.

A régebbi tévékhez képest a kezelőfelületet kicsit átalakították, de szerencsére a tipográfiai elemekhez nem nyúltak, aminek következtében az ábrák, jelölések továbbra is a számítógépeknél megszokott fájlkezelő alkalmazásokat idézik. Ennek köszönhetően a rendszer használata valószínűleg senkinek sem okoz majd komolyabb problémát. Amellett, hogy külön-külön kilistázhatóak a képek, zenék és videók, mód nyílik az ömlesztett, könyvtárstruktúrába ágyazott megjelenítésére is. A korábbiakhoz képest egyértelmű fejlődést jelent, hogy már lehetőség van lejátszási lista létrehozására, igaz, csak akkor, ha a kiválasztott fájlok egy mappában vannak, de már ez is előrelépés.

Videók

Általánosan használt tesztpakkunk kipróbálása után kiderült, hogy a formátumtámogatás gyakorlatilag hibátlan. A szinte minden más tévének is komoly problémákat okozó Killa_sample kivételével az összes fájllal kifogástalanul boldogult. A mozgás folyamatos, akadozás, zajosodás nem jelentkezett, a színek is rendben voltak, a hangok megszólaltatásával sem volt gond. A külső feliratok kezelésére képes, a betűk színe, mérete és pozíciója megváltoztatható, aminek következtében a szöveg mindig jól olvasható.

Hagyományos távvezérlő hiányában a megszokott vezérlőgombok mentek a levesbe, és mivel számok sincsenek, így arra sem nyílik mód, hogy a néző századmásodpercre pontosan megadja, hogy honnan is kezdené vagy folytatná a lejátszást. Tehát maradt a virtuális kezelőfelület, azaz egy csúszka, amelyen a nyilakkal ugrálhatóak át viszonylag nagyobb időintervallumok. Akinek ez nem elég, az a Magic Remote-tal a kurzort a megfelelő helyre pozicionálva is beletekerhet a filmbe.

Képek, dalok

A JPG kiterjesztésű képeken kívül más szabvánnyal nem boldogul, azaz a PNG, GIF és animgif fájlokat el lehet felejteni. Viszont a diavetítés funkció aktiválható, a képváltás sebessége szabályozható, és ez a folyamatot különféle effektekkel, illetve egy kis aláfestő zenével is feldobható. A képek nagyíthatóak, forgathatóak, és egy gombnyomással térhatásúvá is konvertálhatóak, az EXIF adatok feldolgozását és megjelenítését viszont a modell nem teszi lehetővé.

A zenelejátszó felület letisztult, kifejezetten jól fest. Ennél azért némiképp fontosabb, hogy a készüléknek az ID3 tagek kezelése nem okoz gondot, azonban arra nem képes, hogy az internetről különféle, a dalokkal kapcsolatos információkat szívjon le. Az MP3 mellett csak a WMA formátumú zeneszámok megszólaltatására képes, ami csak azért fura, mert már a 2-3 évvel ezelőtti tévék, Blu-ray lejátszók is elboldogultak a veszteségmentesen tömörített FLAC fájlokkal is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!