LG 42LM620S

Az idei évben a tévégyártók nagyon odatették magukat az ultravékony kávákkal, a kétmagos processzorokkal, a fejlesztett smart rendszerekkel, 2D-3D konverzióval, a hang- és mozgásvezérléssel és a különleges talpakkal. Legalábbis ami a prémium modelleket illeti. Na de mit kap az, aki nem tud vagy nem is akar egy kisebb vagyont kifizetni egy tévéért? Kölcsönkértünk az LG-től egy alsó-középkategóriás modellt, hogy ezt megtudjuk, így került hozzánk a 42 hüvelykes LM620S.

Külső nézet

Első pillantása kiüti az ember szemét a különleges, szalagszerű talp, ami alapvetően meghatározza a tévé összképét. A megoldás ismerős lehet a drágább darabokról, ráadásul amellett, hogy jól néz ki, még a funkcionalitásával sincs baj. Ellentétben például a Samsung szánkótalpával, ezt lehet forgatni, ami jól jöhet, ha valaki a sarokba állítaná.

Viszont ultravékony kávákról szó sincs, hiszen annak vastagsága meghaladja a két centimétert. Az pozitívum, hogy az átlátszó – dizájnerek szerint kristályhatást keltő, szerintünk ronda – műanyag éleket elhagyták. Még a fényes lakkfekete beidegződésttől is képesek voltak megszabadulni, aminek már nagyon ideje volt. A helyette bevetett szálcsiszolt, sötétszürke árnyalat jobb választás, ráadásul matt és jóval kevésbé kényes. A derékszögek és egyenesek által határolt formavilágot csak az alsó káva lenti, íves kiegészítése töri meg, ahova a mérnökök az érintésérzékeny kezelőgombokat, a szenzorokat, és a kontroll-lámpákat pozicionálták.

A logón kívül semmilyen egyéb díszítés, felirat, plusz fényforrás nem található a készüléken, ami a néhány évvel ezelőtti LG tévék ismeretében egy picit meglepő. Egyébként nem rossz ez a visszafogott, minimalista vonal, hisz ennek köszönhetően a tv szinte minden típusú térbe szervesen beilleszthető. Státusszimbólumnak azért nem a legjobb választás, arra inkább egy beépített kamerás-mikrofonos, minimálvékony kávákkal bíró, Cinema Screen dizájnvonalba tartozó termék alkalmasabb. Az Edge-LED háttérvilágításnak köszönhetően a tévé legnagyobb vastagsága mindössze 3,5 centiméter, súlya pedig állvánnyal együtt is csak tizenöt kiló.

A csatlakozókat a hátlap síkjával párhuzamosan építették be, ami akkor hasznos, ha valaki a falra szeretné fellógatni. A négy 1.4-es HDMI (van ARC-támogatású is) mellett helyet kapott rajta három darab USB 2.0 port, egy-egy AV, kétirányú SCART, komponens, D-Sub és Ethernet csatlakozó. Illvetve fejhallgató-, PC audio-, valamint digitális (optikai) audiokimenet és a fizetős műsorok dekódolására szolgáló CI+ modul. Így természetesen a digitális tunerek (DVB-T, DVB-C, DVB-S) sem hiányoznak belőle.

Képminőség

A tévébe az LG saját fejlesztésű és gyártású IPS panelje került, így nem meglepő, hogy a betekintési szögekkel nincs gond. Normális használat mellett egyáltalán nem torzulnak a színek, még a sötét árnyalatok sem. Mivel az Edge-LED háttérvilágítás mellett döntöttek, ezért arra lehetett számítani, hogy a háttérfény nem lesz teljesen homogén. Ebben sajnos nem is okozott meglepetést, viszont az is igaz, hogy a foltok, felhők csak teljesen egyszínű képtartalom esetén látszanak, tehát átlagos, hétköznapi működés közben ezzel nem kell számolni.

Mint ahogyan az utánhúzással sem, azaz a gyorsan mozgó objektumokat sem követi uszály vagy csóva, ami a régebbi LCD tévéknél gyakran előforduló zavaró effekt volt. Az akadozással már nem ilyen rózsás a helyzet, ugyanis – főleg satnya forrásból származó tartalmak esetén – elő-előfordul, hogy megdöccen a kép. Ezen segíthet az interpolációs technológiát használó TruMotion bekapcsolása, arra azonban érdemes figyelni, hogy ez a mozifilmekre rossz hatással lehet, mert alkalmazása természetellenes végeredménnyel járhat.

A Szuper felbontás képjavító eljárást SD tartalmak esetén érdemes bekapcsolni, mert csökkenti az esetleges pixelesedést, elmosódottságot. Ugyanez igaz a Zajcsökkentés funkcióra, de itt figyelni kell arra, hogy agresszívre állítva kicsit elmaszatolódhat a kép, úgyhogy ha nincs rá szükség, jobb kilőni. Az Élkiemelővel és a Dinamikus kontraszttal nem érdemes szórakozni, az a legjobb, ha már az elején kikapcsolja őket az ember. Jó minőségű forrás, illetve számítógép használata esetén a Fekete szintet érdemes magas értéken tartani (ez ugyanis a beérkező jelekre vonatkozik), mert alacsonyra állítva a sötétebb képrészletek elveszhetnek.

A logók és a képernyőn átfutó feliratok megjelenítésére egy rossz szót sem lehet szólni: nem csúsznak szét, nem akadoznak. A zajosodásról el lehet mondani, hogy alig találkoztunk vele, és a színvilág is teljesen rendben van, legalábbis normál beállítások mellett. Meg lehet találni azokat a paramétereket, amikor a bőrszín megjelenítésével sincs semmi probléma, ami pedig kritikus pont szokott lenni a tévék esetében. Természetesen minőségi a különbség a kis- és nagyfelbontású tartalmak között, érthető módon csak a második esetben lehet kihozni a tévéből a maximumot. Egy DivX filmtől vagy a szolgáltatók gyenge tévéadásaitól egyelőre sajnos felesleges csodát várni.

Képarány

A szokásos 16:9, illetve 4:3 képarány mellett választható a 14:9 opció, illetve bekerült két nagyított profil is a kínálatba. Utóbbiaknak nincs sok értelme, ugyanis előfordulhat, hogy alkalmazásukkor elég sok képrészlet lelóg a képernyőről. A a legjobb az automatikára, azaz a Levágás nélküli menüpontra bízni az egészet, hiszen ilyenkor látványos torzítás nélkül tölti ki a teljes képernyőt tartalommal.

Tuner, EPG, 3D

A tévé a beépített tuner révén képes a földfelszíni digitális adások közvetlen vételére set-top box vagy egyéb külső eszköz nélkül. Ehhez nem kell mást tenni, mint csatlakoztatni egy antennát, elindítani a csatornakeresést, és pár percet várni. A jelfeldolgozó egység remekül muzsikál, egy átlagos, kisméretű szobaantennával is kiválóan elboldogult (legalábbis a főváros közepén). A kép csak komoly légköri zavarok, viharok esetén robbant atomjaira, de rövid idő után ekkor is minden visszatért a rendes kerékvágásba. Az Info gomb megnyomásával természetesen lekérhető az aktuálisan futó műsor tartalma. A csatornák sorrendje megváltoztatható, a kedvencek pedig egy külön csoportba gyűjthetők, és egy gombnyomással előhívhatók.

Digitális tévéújság

Naná, hogy az Elekronikus Programmagazin is megtalálható a funkciók között. Ez ugyan nem a legszebb megoldás, amit valaha láttunk, viszont funkcionálisnak funkcionális: egyszerre nyolc különböző adó háromórányi műsora látható a képernyőn. Sajnos ezek típusuk (tehát például film, sport, hír stb.) szerint nem listázhatóak, viszont az Info gomb megnyomásával a kijelölt adás tartalma lekérhető. Az is beprogramozható, hogy egy kijelölt műsorra annak indulásának pillanatában azonnal váltson át, sőt ezekből egy komplett lista is összeállítható. A digitális adások USB-re csatlakoztatott külső merevlemezre rögzíthetőek, és ilyenkor működik a csúsztatott tévézés, azaz a time-shift is.

3D

Ha LG és 3D, akkor az csak egyet jelent: passzív polarizációs képalkotási eljárást, a vállalat ugyanis már csak ilyen készülékeket dob piacra az idei évtől. Ennek egyetlen hátránya, hogy a Full HD felbontást a térhatású tartalmak esetén el lehet felejteni, viszont cserébe a szemüvegek könnyebbek, olcsóbbak és nincs szükségük akkumulátorra sem.

Négy előre beprogramozott 3D beállítást kínál a készülék. A Mozi és a Sport kifejezetten visszafogott, a Normál már erőteljesebb, az Extrém pedig nevéhez méltóan olykor már zavaróan agresszív. A mélység és a nézőpont (ez közelíti vagy távolítja a 3D képeket) erőssége húszfokozatú skálán állítható, ha valaki mégis inkább a saját kezébe venné az irányítást. Ezenkívül bekapcsolható a 3D zooming funkció is, amely a térhatású képhez optimalizálja a hangot. Amennyiben valaki szédülne, akkor ezen a 3D képkorrekció bekapcsolása segíthet, de mivel velünk ilyesmi nem történt, ezért nem tudjuk megmondani, hogy ez tényleg működik-e.

Természetesen nem hiányzik a kétdimenziós tartalmakból térhatásút varázsoló 2D-3D konverzió sem. Bár a vállalat hazai képviselete szerint sokat fejlesztettek rajta, olyan ordító különbség nem fedezhető fel a tavalyi modellekhez képest. Magától értetődően még mindig sokkal jobb egy direkt 3D-s anyag, de mondjuk rajz- és természetfilmek, beszélgetős műsorok, stúdiós vetélkedők, statikus hátterű sportadások esetén jó szolgálatot tehet. Viszont az is igaz, hogy pergő akciófilmek, gyorsan változó hátterű sportműsorok vagy épp videoklipek esetén nem az igazi. Akadozással, szellemképesedéssel nem nagyon találkoztunk, úgyhogy aki szereti a 3D megjelenítést, az nyugodtan tegyen ezzel egy próbát.

A Smart rendszeren keresztül egyébként elérhető az LG saját háromdimenziós tartalomszolgáltatása is, a 3D World, mely öt kategóriában kínál 150 filmet, magazin- és showműsort, klipet, ajánlót, animációs rövidfilmet. A kezelés pofonegyszerű, és a minőségre sem lehet panasz. Végülis igaza van az LG-nek, ha a stúdiók és tévétársaságok nem lépnek, akkor nekik kell tenniük azért, hogy meggyőzzék a potenciális vásárlókat: igenis szükségük van 3D tévére. További érv lehet az LG modellek mellett, hogy ezek az anyagok értelemszerűen nem tekinthetőek meg más gyártó televízióin.

A tévé támogatja a Dual Play technológiát, azaz egy polarizált szemüveg segítségével lehetővé teszi, hogy a felhasználók ugyanazon a tévén két, teljesen különböző képet lássanak a hagyományos, osztott képernyős megoldással szemben. Ez egyelőre csak játékoknál használható egyébként.

Távvezérlő, kezelés, kislexikon

A smart tv rendszerre nem térünk ki most részletesen még egyszer, hiszen egy az egyben olyan, mint a korábban tesztelt LM765S tévénél. Röviden csak annyit, hogy az okostévé rendszer idéntől már nemcsak az internetes oldalak, a böngésző és az appok gyűjtőhelye, hanem egyfajta portál, ahonnan minden egyes funkció és menüpont elérhető. A médialejátszótól kezdve a rendszerbeállításokon, alkalmazásokon, bemeneteken át egészen a kislexikonig vagy az EPG-ig.

Ezek jó részéhez közvetlen út is vezet, így például a hang-, kép- vagy hálózati beállítások számára fenntartották a régi jól bevált grafikus kezelőfelületet, tehát megmaradt a szokásos hasábos menürendszer is. A struktúra logikus, világos és kellően sekély, ráadásul az egyes paraméterek használatát rövid, olykor illusztrációkkal megtámogatott magyarázat is kíséri. Emellett előhívható egy gyorsmenü, ahol csak a képarány, előzetes kép- és hangbeállítások, illetve bemenetek közül lehet választani, valamint bekapcsolható az elalvás-időzítő is. Ezek kezelése nagyon egyszerű, még a leglaikusabb felhasználó is igen hamar belejön majd a használatába. Ha pedig valami nem világos, akkor ott a Kislexikon.

Kislexikon

Ugyanis ez a funkció sem hiányzik a készülékből. Ez nem nevezhető világújdonságnak, hiszen már jó pár éve találkozhattunk az első hasonló darabokkal, de ez nem kisebbíti ennek érdemeit. Öt nagy csoportba sorolták az információkat (Csatorna; Kép és hang; Opció; LG Smart; Haladó), amelyek alatt természetesen almenüpontok fogadják a felhasználót. Szerencsére nem csak ráküldték a Google Fordítót a koreai vagy angol szövegre, hanem helyes magyarsággal megfogalmazott, minden részletre kiterjedő okosítás fogadja itt az embert.

Ráadásul sokszor még magyarázó ábrákat is bevetettek, illetve az is jó pont, hogy az éppen olvasott tartalomból azonnal a menürendszer aktuális helyére ugorhatunk, ahol rögtön lehet módosítani a beállításokon. Az pedig csak hab a tortán, hogy a bal felső sarokban közben folyamatosan fut az aktuális film vagy tévéadás. Így aki csak a reklám alatt ugrott ki ide, hogy utánanézzen valaminek, az sem fog lemaradni semmiről.

Távvezérlők

A tévé dobozából hiányzott a korábban már megénekelt, mozgásérzékelős Magic Remote távvezérlő. Kérdésünkre a vállalat képviselete azt közölte, hogy ez bizony nem baki, hanem opcionálisan vásárolható meg a kiegszítő körülbelül tízezer forintért. Így nem tudunk nyilatkozni róla, hogy mennyire szuperál, de azért meglepő lenne, ha problémák lennének vele. Véleményünk szerint mindenképp érdemes rá beruházni, mert jelentősen megkönnyíti a navigálást, így használata valóban hozzáadott érték.

A hagyományos távvezérlőről süt, hogy LG-s darab, üvöltenek róla a vállalat szokásos stílusjegyei: az eltérő méretű és kialakítású, dedikált funkciógombok, amelyek száma megfelelő, ráadásul ezek használatát feliratok és piktogramok is helyettesítik. A fogása jó, némi kritika egyedül a fekete fényes felületet illetheti. Háttérvilágítás nincs rajta, viszont cserébe a gombok foszforeszkálnak a sötétben.

Ideális beállítások

Kép

A vállalat korábbi tévéinél megszokott módon megfelelő az előzetesen beprogramozott képprofilok száma. Ezek jól bevált módon már nevükben jelzik, hogy milyen típusú tartalmakhoz szánja a gyártó. A Normál mellett így az Élénk, a Mozi és a Játék is megtalálható a kínálatban. Nem meglepő, hogy megint a Mozi a legjobb meleg színvilágának és viszonylag alacsony fényerejének köszönhetően. A Játék esetében automatikusan ki van kapcsolva minden képjavító elektronika, így ennél a legalacsonyabb az input lag. Az Élénk egy átlagos otthoni környezetben nem az igazi, hiszen túlságosan magas a a fényereje, és sokszor jelentkezik zavaró képzaj. A Normál jelenti a középutat, aki a hideg színvilágot kedveli, annak ez lehet a megoldás. Meg kell még említeni az Intelligens érzékelő funkciót is, aminek aktiválásakor egy fénymérő szenzor lép működésbe, és a fényerőt automatikusan a külső fényviszonyokhoz igazítja. Ez jól hangzik elméletben, viszont a végeredmény kicsit mindig sötét volt, így nekünk annyira nem tetszett.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sorrendben ezek a következők: Élénk, Játék, Mozi, Normál. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a delta E, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Szimpatikus módon két felhasználói fiók is elérhető, így mindenki saját ízlése szerint kísréletezhet az egyes paraméterekkel, és el is mentheti a változtatásokat, tehát nem kell erre feláldoznia az egyik gyári profilt. Most pedig jöjjenek a legjobbnak tartott beállítások:

Hang

A gyári profilok számába itt sem lehet belekötni, hiszen összesen hat fiók közül lehet választani, igaz, óriási eltérés nem tapasztalható közöttük. Ez persze meglepő is lenne, hiszen a két tízwattos hangsugárzóval olyan nagy csodát nem könnyű művelni. Ebből fakadóan a beígért virtuális térhangzás sem működik igazán, viszont a beszédhang-kiemelésnek azért van némi értelme.

Emellett századmásodercenként el is tolható a hang, amennyiben szinkronizációs problémák merülnének fel. Bár a dinamika kissé hiányzik a megszólalásból, cserébe komolyabb hibákkal nem kell számolni. Nem cicereg, receg, és a készülékház sem pattog működés közben.

Médialejátszó

Óriási baki lett volna, ha a modell nem lenne képes a rá eljuttatott különféle médiaállományok lejátszására. Ez történhet USB porton keresztül merevlemez vagy pendrive segítségével. Mivel a tévé támogatj a DLNA szabványt, fogadhat képeket, zenéket és videókat más, kompatibilis termékekről is, például tabletről vagy notebookról vezeték nélküli kapcsolat segítségével.

A grafikus kezelőfelületet nem bonyolították túl. Az alkalmazott tipográfiai elemek a Microsoft alkalmazásait idézik, úgyhogy aki már látott közelről Windowst, annak semmi gondot nem okozhat a kezelés. Némi kényelmetlenséget csak az jelenthet, hogy az ikonos nézeten nem lehet változtatni, így a fájlok neve olykor nem fér ki. A könyvtárak és fájlok között a nyilakkal lehet ugrabugrálni, az esetleges speciális lehetőségekről az alsó információs sáv tájékoztat.

Videók

A filmek kezelése rendkívül egyszerű, hiszen egyrészt ott vannak a távirányítón az ezer éve megszokott funkciógombok, másrészt a kurzor megnyomásával előcsalható egy virtuális navigációs felület, ahol egyetlen gombnyomással oda ugorhat a felhasználó, ahova csak akar. Viszont ezzel le is zárult a lehetőségek tárháza, tehát nincs automatikus fejezetekre osztás, és számokkal sem lehet beírni, melyik másodperctől folytatódjon a film. A külső feliratok kezelésére képes, amennyiben azok neve megegyezik a forrásfájléval. A betűk mérete, színe, sőt a pozíciója is módosítható, így a szöveg olvasásával nem akadhatnak gondok.

A formátumtámogatást tekintve már nem ilyen rózsás a helyzet. Tesztcsomagunk bevetése után kiderült, hogy némiképp fura módon az M2TS fájlt nem ismerte fel a tévébe épített lejátszó, a TS lejátszása pedig megfektette, hiszen folyamatos kép helyett elmosódott téglalapok uralták a képernyőt. Emellett a várakozásnak megfelelően a Killa_sample is megoldhatatlan feladat elé állította. Ugyanakkor az is igaz, hogy a többit simán vitte, tehát még a nagyfelbontáső MKV, XviD és QuickTime fájlokkal is boldogult. A kép nem akadozott, a hang is rendben volt, valamint zavaró zajosodás sem jelentkezett, még a világos és sötét tartalmak gyors váltakozásánál sem. A különféle kép- és hangbeállítások közvetlenül elérhetőek egy oldalt felbukkanó ablakban, így nem zavarják a filmezést.

Digitális fotóalbum és zenedoboz

Sajnos lejátszási lista a fényképek esetén nem állítható össze, így azt előzetesen kell megtenni egy számítógépen, viszont a diavetítés funkciónál a képváltás sebessége állítható, lehet zenét pakolni a fotók alá, és az ezek közti átmenet is feldobható néhány effekttel. Az egyes képbállítások rögtön elérhetőek akár fotók nézegetése közben is, így nincs szükség arra, hogy a főmenüben keresgessük a szükséges funkciókat vagy a módosítani kívánt paramétereket. A képek eredeti méretét és arányát megtartja, de ez azért ma már alapelvárás, mint ahogyan az is az lenne talán, hogy a JPG kiterjesztésű képeken kívül mással is boldoguljon. Ám itt nem váltak be számításaink, hiszen se TIFF, se PNG, se BMP fájlok megjelenítése nem jöhet szóba, hogy a GIF-ekről már ne is beszéljünk.

A formátumtámogatás a zeneszámok esetében sem e tévé errőssége: az MP3 és a WMA állományokon kívül egyetlen másik szabvány lejátszását sem támogatja, pedig a gyártó idei felsőbb kategóriás modelljei és asztali Blu-ray lejátszói már képesek például a veszteségmentesen tömörített FLAC fájlok megszólaltatására. Az ID3 tagek kezelése megoldott, viszont a tavalyi LG tévékből ismerős, internetes adatbázist használó, zenefelismerő Gracenote nevű alkalmazást itt nem sikerült beizzítani.

Értékelés

Jelenleg ez a legolcsóbb, Smart tv rendszerrel ellátott idei LG tévé a piacon, úgyhogy azért lehetett attól tartani, hogy használat közben lesz némi hiányérzete az embernek. Nos, az igazán lényeges dolgok közül csak a mozgásérzékelő távvezérlő, a Magic Remote hiányzik, de opcionálisan ez is megvásárolható hozzá. Ezenkívül feltűnő még, hogy az egymagos processzorral mennyivel lassabb a böngésző, és persze a viszonylag konzervatívabb dizájn is rögtön szemet szúr.

De aki túl tud lépni azon, hogy a kávák nem ultravékonyak, hanem 2,5 centi vastagok, és ezek egy síkban vannak a kijelzővel, az egy egész jó kis tévével találkozhat a 620S személyében. Médialejátszója nem rossz, legalábbis ami a videók formátumtámogatását illeti, hiszen azért a zenék és a képek esetében itt van még hova továbblépni. A megújított Smart TV rendszer korrekt, a menük is rendben vannak, és a foszforeszkáló távirányító is okés. Az olyan extráknak, mint a Dual Play vagy a kislexikon, van értelme, és még jól használhatóak is. Az elektronika sebessége megfelelő, a passzív 3D is jól működik, főleg ha sikerült épkézláb tartalomhoz jutni, mert azért a 2D-3D konverzió nem minden esetben az igazi.

Két dimenzióban, normális beállítások és megfelelő minőségű forrás esetén a képminőségbe nem nagyon lehet belekötni. A régebbi LCD tévékre jellemző hibák nem jelentkeznek, a színvilág pedig visszafogott és természetes. A készülék akár 180 000 forintért is megvásárolható, ami tudásához képest elég jó árnak számít. Aki új tévé vásárlásán gondolkodik, és nem elsősorban presztízsmodellre van szüksége, hanem megelégszik egy megbízható, jó képminőséget kínáló, sokoldalú darabbal, annak érdemes egy próbát tennie az LG 42LM620S-sel.

LG 42LM620S Cinema3D Smart tévé

elefant

Az LG 42LM620S Cinema3D Smart tévét az LG magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.