Lenovo Yoga C930: három az igazság?

Előző két változata kiválóan sikerült a Lenovo prémium 2 az 1-ben gépének, vajon sikerült ezt tartaniuk?

Lenovo Yoga C930

Akár már hagyománynak is nevezhetjük, hogy év elején teszteljük a Lenovo Yoga sorozatának aktuális csúcsmodelljét – a 910 és a 920 után tehát most a 930 kerül terítékre, amelyet egyébként valójában már C930-nak hívnak. A nálunk járt készülék a sorozat legdrágább darabja, Intel Core i7-8550U processzorral, 1 TB-os SSD-vel és UHD felbontású, érintésérzékeny kijelzővel, nem kérdés tehát, hogy különleges eszközről van szó, amelynél a Lenovónak tényleg nem volt oka spórolni. Ráadásul, szemben a ThinkPadekkel, itt nemcsak a célszerűségre kellett koncentrálni, hanem a hétköznapi felhasználókat bevonzó újdonságokra is. Lássuk, hogy sikerült ez a kínai cégnek!

Hirdetés

Külső

A Lenovo eddig minden évben csiszolt valamennyit a 9xx-as széria kinézetén, és ezt most sem mulasztotta el: kicsit lágyabbak lettek a vonalak, jobban vékonyodik előrefelé a gépház, de ami ennél fontosabb, eltűnt a híres, tulajdonképpen védjeggyé vált, fém óraszíjra emlékeztető zsanér, helyette pedig gyakorlatilag egy soundbart kapunk. Igen, nem tévedés: a mérnökök a széles, perforált zsanérba rejtették a hangszórókat, amelyek így egyrészt mindig az ideális irányba, azaz a felhasználó felé néznek, másrészt sátor és médiaállvány állásban is használhatóak maradnak.


[+]

Újdonság még a felső káván feltűnő, tényleg csak körömmel kezelhető, nagyon apró csúszka, mely a webkamerát fizikailag lezáró reteszt mozgatja. A teljes összhatás azonban továbbra is felismerhetően yogás, és nagyon látszik a közvetlen rokonság a 920-szal, melyhez képest pár mm-t nőtt a ház mérete, mely így 322 x 227 x 15 mm, gyakorlatilag változatlan tömeg (1,38 kg) mellett.


[+]

Végül az újdonságok sorában fontos még, hogy a tavaly is elérhető aktív toll most is része a csomagnak, de immáron nem külső tartóban, hanem a géptestben lapul, így nem fogjuk elveszíteni, és mindig kényelmesen magunkkal vihetjük.


[+]

Az unibody alumíniumház 2019 örömére kétféle színben érhető el, az egyik a tesztelt gép Mica névre hallgató, selyemfényű pezsgőszínhez közelítő árnyalata, a másik pedig az Iron Grey fantázianevű sötétszürke. A ház kivitele, az egész gép összerakása természetesen első osztályú, ahogy a korábbi években is, most sem lehet fogást találni rajta, mindenhol masszív, strapabíró, nem hajlik, nem lötyög és nem rugalmas. A zsanér masszív, határozott erőt igényel mozgatása, így a kijelző semmilyen állásban nem mozdul el, igaz, ez azzal is jár, hogy egy kézzel nem lehet sem felnyitni, sem mozgatni.


[+]

Ha megnézzük a gép alját, első pillantásra úgy tűnhet, mintha a hátsó gumiláb alá is rejtettek volna csavarokat, így gátolva bennünket az esetleges bővítésben. De nem, valójában az átlagnál kevesebb, hat csavar zárja le az alsó panelt, melyeket kicsavarva a fedél nagyon könnyen nyitható. Bővítésre ugyanakkor nem sok lehetőségünk van, a RAM forrasztott, egyedül az SSD cserélhető, na meg a hűtőrendszert takaríthatjuk ki, ha szükségessé válna.


[+]

Csatlakozók tekintetében örömmel tapasztaltuk, hogy megmaradt az előd kellemes változatossága: jelen van a két darab, TB3-kompatibilis Type-C konnektor (mindkettő bevethető töltésre is, tetszőleges USB-PD kompatibilis töltővel), és ott egy teljes értékű, USB 3.1 Gen1 sebességű Type-A port is, nem muszáj adapterrel készülni. Kártyaolvasó ugyanakkor továbbra sincs, a bekapcsológomb viszont megnőtt és kényelmesebbé vált.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés