Külvilág, ergonómia

Minden vágyunk az volt, hogy végre kézbe vehessük a százéves német legenda egy darabkáját. Természetesen egyből a gyártó digitális távmérős csúcsgépére, a Leica M9-re gondoltunk, mikor megcsörrent a telefon, hogy lehet menni egy igazi piros körmatricás masináért. Sajnos az M9 annak ellenére, hogy nagyon drága (6000 eurótól fölfelé), gyakorlatilag elérhetetlen. A németek ugyanis nem győzik gyártani; ami legördül a gyártósorról, már szinte azonnal el is kel. Bár igyekeztek itt-ott bővíteni, gyártási prioritásokat áthelyezni, de a helyzet csak minimálisan javult. Cikkünk főszereplőjének, az X1-nek is többször eltolódott a piaci bevezetése az említett okokból kifolyólag, így ez a készülék is csak bő egy évvel a bejelentése után jutott el végre hozzánk Magyarországra.

Anno, amikor bejelentették, a Leica X1 fura különcnek számított, hiszen APS-C méretű képérzékelője elé egy nem cserélhető, fix gyújtótávolságú optika került. Az emberek nem tudták hová tenni, hiszen sem a kompaktok, sem a tükörreflexesek világában nem lehetett elhelyezni. Az akkor már tomboló m4/3-őrület a maga cserélhető objektíves, imádnivaló kis gépeivel (pl. Olympus E-P1) pedig megkérdőjelezte az X1 létjogosultságát - főleg ennyi pénzért. Ez is Leica, ez is drága - s valóban, a maga 425 000 forintos árával nem épp Átlag József övtáskájában fog figyelni a kis jószág.

De hagyjuk a piszkos anyagiakat, nem ezért tett nálunk rövid látogatást a Leica X1. Ízleljük végig a masina külsejét, amely egyszerű kialakításánál fogva egyszerre ronda és szemet gyönyörködtető.

A váz két végén lekerekített téglára hasonlít, melyet cápabőrre hasonló gumírozással vontak be. Nem, a gumi nem jó szó erre a csúszásgátlásra, hiszen egyáltalán nem olyan a fogása. Sokkal inkább hasonlít arra az anyagra, amivel lapos tetőket vonnak be a szigetelés érdekében. Az előlapon az optikán és az AF segédfényen kívül semmi nem rontja a képet. A piros Leica matrica azonban üvölt, hogy „lopj el!”.

Az objektív háza köré menetet vágtak, amelyre átalakítókat, konvertertubust és így szűrőket is tehetünk. Sajnos a szűrőzéshez elengedhetetlen a tubus beszerzése, ugyanis az optika a gép bekapcsolásakor kidugja az orrát rendesen, ráadásul fókuszáláskor is változik még valamelyest a hossza.

A hátoldalon egy régimódi, 2,7”-os, 230 000 képpontos felbontású LCD kijelző található, amely ráadásul nagyon lassú képfrissítésű. Ez utóbbi igazából rossz fényviszonyok mellett bosszulja meg magát, mert annyira lelassul a működése, hogy óriási utánhúzása lesz. Összesen két paraméterező tárcsa segítségével módosíthatjuk a gép beállításait, ezek mindketten a hátlapra kerültek. Az egyik a multifunkciós gombcsoport köré (jobb oldalt), a másik pedig a gépet tartó kéz hüvelykujjához került. Ezen felül összesen öt nyomógombbal érhetjük el közvetlenül a legfontosabb képi paramétereket, mint például az ISO értékét, a fehéregyensúlyt stb.

Kis filigrán ajtó mögött található a váz jobb oldalában az USB és a HDMI aljzata.

Kissé lötyögős az a műanyag ajtó, amely a memóriakártyát és az akkumulátort védi. Az állványmenet fémből készült, és nem sokkal az optikai középvonal mellett található.

Legfelül az ötletesen kialakított vaku foglalja el az egész bal sarkot. Ha a kör alakú, gombra hasonlító vakutestet megnyomjuk, akkor felugrik a villanó. Ismételt nyomással lent reteszelődik és rögzül. Természetesen külső villanó is használható a masinával, így nem maradt le a vakusaru sem. Módválasztó tárcsa nincs, a záridőt és a rekeszértéket tudjuk két külön vezérlővel beállítani. A bekapcsolóval válthatunk egyképes felvételi mód, sorozatfelvétel, illetve időzítő közül. Az ötlet jó, de minden egyes bekapcsolásnál tuti túl fogunk menni az első, egyképes felvételi módon - márpedig ezt használjuk az esetek túlnyomó részében.

Kicsit csalódtunk a Leica X1 anyagminőségében. Bár a mintapéldány már megjárta a tesztelők poklát, így nem egy kifejezetten patent darabról van szó, azért mégis elvártuk volna, hogy például ne lötyögjön az akkufedél vagy a bekapcsológomb, de a záridő és a rekeszérték előválasztója is már kissé „könnyedén” járt. A fényképezőgép fogása amúgy nem rossz, de alacsony kialakítása miatt nagyobb markúaknak kicsit kényelmetlen lehet. A kezelőszervek mind könnyedén elérhetőek, azonban a két paraméterező tárcsa használata némi megszokást kíván - főleg a felső, mivel érzéketlen, nem „kattanós” a működése, és egyes váltásokhoz viszonylag sokat kell tekerni rajta. A külső vagy tetszik, vagy nem, a puritán kialakítás nekünk bejött.

Adatlap

Leica X1
Érzékelő típusa, mérete	CMOS, APS-C
Effektív felbontás	12,2 MP
Optika	Leica Elmarit 24 mm (ekv. 36 mm)
Optika kezdő fényereje (W-T)	F2.8
Képstabilizátor	van
Képstabilizátor jellege	mechanikus
Záridő	1/2000-30 mp
LCD	2,7" - 230 000 képpontos felbontással
Belső memória	van, 50 MB
Támogatott memóriakártyák	SD, SDHC
AF típusa	TTL AF
AF módok	normál, makró, manuális élességállítás
AF élességállítási tartománya	30 cm-től
ISO érzékenység-tartomány	auto, 100, 200, 400, 800, 1600, 3200
Fénymérés módja	intelligens több mezős, középre súlyozott, szpot
Fehéregyensúly	auto, halogén, napfény, vaku, felhős, árnyékos, manuális 1, manuális 2, WB finomhangolás két axis mentén
Vaku	van (n.a.)
Vaku üzemmódok	auto, auto+vörösszem, bekapcsolva, bekapcsolva+vörösszem, lassú szinkron, lassú szinkron+vörösszem, stúdió, első redőny, második redőny
Exponálás	egy kép, sorozat, önkioldó (2, 12 mp)
Üzemmódok	P, A, S, M
Scene üzemmódok	nincsenek
Első kép elkészítésének ideje	4,3 mp
Két kép közötti idő	2,4 mp (JPEG szuper finom+DNG)
Felbontás	4272x2856, 3264x2160, 2144x1424, 1632x1080
Nyers (RAW) fájl	van, DNG
Effektek	vivid (élénk), természetes, FF természetes, FF kontrasztos
Videófelvétel	nincs
Videó minősége	-
Videó maximális hossza	-
Extrák	nincsenek
I/O interfész	USB 2.0, HDMI
Áramellátás	Li-ion akku
Méret	124 x 32 x 59,5 mm
Tömeg	286 gramm akku nélkül
Bruttó fogyasztói ár	425 000 Ft
Garancia	2 év

Működés, menürendszer

Az X1 tesztelését egyből az új firmware telepítésével kezdtük, mert a tesztkészüléken még az ősi 1.0-ás volt fent. Azóta pedig sokat fordult a világ, nemcsak hibákat javítottak, hanem az általános működési sebességen és megbízhatóságon is csiszoltak, ami bizony rá is fért a készülékre. Így is komótos 4,3 másodpercet kellett várnunk bekapcsolást követően, mire elkészíthettük első fotónkat. A memóriakártya kezelési sebessége felemás, két JPEG szuper finom + DNG kép között csak 2,4 mp telik el, de a képvisszanézés indításakor picit mintha megállna a gép gondolkozni. Nem kell semmi komolyra gondolni, csupán egy mp-ről van szó körülbelül, de mégsem olyan az egész folyamat, mint megszoktuk például csúcskompaktoknál.

A Leica X1 semmiféle csillogó-villogó extra funkciót nem kínál, így nincsenek sémák sem. Kapunk viszont úgynevezett filmtípusokat, mint a standard, az élénk, a természetes, a fekete-fehér természetes és a fekete-fehér kontrasztos. Ezek között nem eget rengető a különbség (most tekintsünk el a FF-színes összehasonlításától), ráadásul aki DNG formátumban fotózik, úgyis kedvére állítgathatja a képek színi világát utólagosan. Apropó nyers fájlok: a Leica nem izzasztotta magát fölöslegesen, hogy egy egyedi nyers fájlformátumot kitaláljon, ezért aztán az Adobe által 2004-ben útjára bocsátott Digital NeGative formátumhoz folyamodott. Dicsérendő lépés, mindenképp.

Említettük a sémák hiányát. Nos, amint a cikk címében is szerepel („pusztán fényképezés”), a Leica X1 kizárólag a fotózásról szól; a két tárcsa segítségével gyakorlatilag a klasszikus P, A, S, M, azaz programautomatika, rekesz- , illetve záridő-prioritásos és teljesen manuális módokat sakkozhatjuk ki. Ha mindkét tárcsa „A” állásban van, akkor kapjuk a P-módot, ha a záridős van „A”-ban, akkor a rekesz prioritásost, ha pedig a rekeszes, akkor a záridő prioritásost. Értelemszerűen, ha mindkét tárcsa egy-egy értéken áll, akkor van teljesen manuális módban a készülék.

A korábbi firmware-rel sokan panaszkodtak az automatikus élességállítás lassúságára, illetve pontatlanságára. Nos, ezen a téren kevés változott, az AF továbbra is lassú, de legalább tízből ötször pontos. Jó fénynél nem hibázik, ha a munkatávolság fél méter és a végtelen közé esik. Ha azonban megpróbálunk makrózni, akkor nem mindig az lesz éles, amit szeretnénk. Ráadásul a választható makró AF mód sem igazán nevezhető makrónak, hiszen a legrövidebb tárgytávolság 30 centiméter, így nem tudunk eléggé közel menni a témához. Manuális fókusz módban a kijelző középső része automatikusan kinagyítja a képet, így valamivel könnyebb az élességállítás.

Furcsamód kapott képstabilizátort is az X1, bár az ekvivalens 36 mm-es gyújtótávolsága ezt nem feltétlenül tenné szükségessé. Ráadásul nem is túl hatékony (vagy nem működött a tesztkészülékben?) a rendszer - lásd fenti képen a legjobb eredményünk vele. Azért 1/4 mp volt a választott záridő, mert efölött egyszerűen teljesen értelmetlen volt a stabi használata.

A beépített vaku meglepően erős fényű, próbálgatásaink során az esti órákban is megfelelően megvilágított képeket készíthettünk vele.

A fehéregyensúly a szokásos beállítási sémák mellett teljesen egyedire szabható a sárga, zöld, rózsaszín és kék tengelyek mentén történő eltolással.

Úgy nagyjából ennyi, amit lehet írni a fényképezőgép működéséről, mivel egyszerűen semmi extra funkció vagy szolgáltatás nem található a gépben. Ez manapság már nagyon ritka dolog, a gyártók szinte minden fényképezőjüket telenyomják ilyen-olyan kényelmi funkcióval. Nem ritka, hogy a számos fényűző szolgáltatás mellett pont az szenved csorbát, amiről az egésznek szólnia kellene, a fotózás eszenciája. Nézzük, a gép menüje milyen!

Sajnos magyarul nem tud az X1 menürendszere, ráadásul minden funkciója egybe van ömlesztve, nincsenek almenük, csak a paraméterek a funkciók mellett. Ennek ellenére könnyen kiigazodhatunk rajta, elveszni biztosan nem fogunk benne. Gyorsmenü nincsen, a kijelző mellett található gombokkal az összes létfontosságú paraméter egyből elérhető.

Az LCD-n háromféle információmennyiség jeleníthető meg: információ kikapcsolva, segédrács, minden adat. A segédrácsot nem lehet az összes adattal együtt megjeleníteni, ami valahol érthető is, hiszen így nem zavar komponálás közben a sok felirat.

Képminőség

A Leica azt ígéri, hogy fényképezőgépeivel és optikáikkal a világ legjobb képminőségét képesek letenni az asztalra. Leírása szerint nincs ez másképp az X1-gyel sem, hiszen minden képalkotó elemét maximálisan egymásra hangolhatta a gyártó a rögzített objektívnek is köszönhetően.

Valószínűleg nincs szoftveresen korrigálva az ekvivalens 36 mm-es gyújtótávolságú lencserendszer; amint az a fenti képen is látható, van némi hordótorzítása, ami szerencsére valós felhasználás közben nem jelentkezik a képeken.

Még a legdurvább helyzetekben sem tudtunk becsillanásokat előidézni, ami nem rossz eredmény a Leica Elmarit üvegtől. Színi hibák itt-ott mutatkoztak, de csak nyitott rekesznél és igen erősen kontrasztos helyzetekben (lásd például sample7 képünket).

Az X1 fénymérése szinte minden helyzetben pontos volt, az automatikus fehéregyensúly is nagyon jól végezte dolgát. Egyedül a színtelítettséggel és a színvilág jellegével voltunk néha elégedetlenek, de ez inkább csak ízlés kérdése. A gépből kipottyanó JPEG képek általában szaturáltabbak a kelleténél és erőteljesen „pasztellesek”. A jobb érthetőség végett egy kép:

A bal oldali részlet a gép által készített nyers fájlból lett Adobe Photoshop CS5 alatt JPEG-be konvertálva úgy, hogy kizárólag élesítettünk rajta és kijavítottuk a vörösszem hatást. Képmintáink alapján is az az egyértelmű véleményünk alakult ki, hogy mindenképp érdemes inkább DNG formátumban fotózni, mint JPEG-ben. De mint írtuk, ez ízlés kérdése is lehet. A képek mind részletgazdagok, s még a sarkokban sem látható torzulás vagy minőségromlás. A gyártó nem túlzott, ami a jó képminőséget illeti.

Zajos képeink azt mutatják, hogy gyakorlatilag a teljes érzékenységi tartomány jól használható, még ISO 3200 mellett sem válik zavaróvá a színzaj. A legfinomabb részletek is csak ISO 3200-on mosódnak el valamelyest, ami ismét nagyon jó eredmény. Összességében elmondható, hogy a Leica X1 képminősége senkinek sem fog csalódást okozni, főleg akkor nem, ha JPEG helyett DNG-t használunk.

Értékelés

Ezúttal elmarad a filmfelvétel kivesézése, hiszen mozgóképeket nem rögzíthetünk az X1-gyel. Ez a masina a megrögzött fotósnak készült - semmi cicoma, semmi sallang, semmi fölösleges extra nem kapott helyet benne. Ami nem is baj, hiszen óriási választék van olyan gépekből a piacon, amelyek mindent tudnak, csak épp a lényegre, a képminőségre és az egyszerű kezelhetőségre nem fektetnek hangsúlyt.

Az X1-gyel azonban nem kapjuk meg a Leica életérzést, bármennyire is szerettük volna magunkat beleélni egy „igazi” piros pöttyös gép tulajának helyébe. Persze a helyzet nem annyira súlyos, mint a Panasonic átcímkézett fényképezőivel, de mégsem egy M-sorozatot tartunk kézben. A röpke öt nap, amíg nálunk volt a kis Leica, igazából nem segített annak eldöntésében, hogy mennyire tudnánk megbékélni ezzel az egy gyújtótávolsággal. Nagyon praktikus, nagyon jó választás az ekvivalens 36 mm, hiszen nincs még meg a nagy(obb) látószögű optikák perspektivikus és hordótorzítása, de még mindig elég széles ahhoz, hogy sok minden beleférjen a képbe. Sajnálatos módon az élességállító rendszer (AF, MF egyaránt) nem teszi lehetővé, hogy igazán közel menjünk egy-egy témához, ami bizony néha nagyon hiányzott. Jó tíz-tizenöt centivel kellene megrövidíteni a legkisebb tárgytávolságot, akkor egy rossz szavunk nem lehetne.

Kinek való, kinek ajánlható ez a gép? Nos, ha az árcédula körülbelül feleennyit mutatna, akkor azt lehetne mondani, hogy bárkinek, aki szeretne egy igényes, nagyon jó képminőséget produkáló, kis helyen is elférő, egyszerűen kezelhető és sallangmentes másodgépet a nagy, tükörreflexes rendszere mellé. De így, ennyiért csak a Leica márka fanatikus rajongóinak. Eddig még úgy-ahogy konkurenciamentes volt a Leica X1 élete, ám nemsokára jön a Fuji X100, ami legrosszabb esetben is legfeljebb 300 000 forintba fog kerülni úgy, hogy külseje sokkal retrósabb, műszakilag pedig sokkal fejlettebb lesz. Ráadásul annak van beépített keresője is, ami egy megrögzött fotósnak nélkülözhetetlen. Mindezek fényében egy tetszett díjat tudunk adni a gépnek, az ajánlott ennyiért egyszerűen nem lenne helyénvaló. Még akkor sem, ha ez itt egy élő legenda darabja, egy több mint 100 éves márka képviselője.

Termék megnevezése	Leica X1
Jellemzés	APS-C méretű szenzoros luxuskompakt márkafanatikusoknak.
Pro	+ Igényes, minőségi felépítés kisebb hibákkal, + kategórián belül kimagasló képminőség, + semmi csicsa, semmi sallang.
Kontra	- nincsenek extrák, sémák, filmfelvétel (ezek sokaknak hiányozhatnak), - apró bakik a kivitelezésben, - nagyon drága.
Ergonómia
Képminőség
Mozgóképek minősége	nincs
Ár/érték
Felépítés, anyaghasználat
Ennyire kellene

MLaca

A Leica X1 fényképezőgépet a Leitz Hungária Kft.-től kaptuk tesztelésre.