Hirdetés
Fejeden pörögsz, ha nem jó lemez pörög
Egyre népszerűbbek azok a nyugis kikapcsolódást nyújtó játékok, ahol egy üzletben kell dolgoznunk, ki kell szolgálnunk a vendégeket, de közben meg is ismerhetjük őket. Az olyan játékok, mint a gyakorlatilag műfajt teremtő VA-11 HALL-A vagy újabban a Coffee Talk-sorozat, vagy épp a Strange Horticulture a logikai feladványokat ötvözik a visual novelek elemeivel, egy sajátosan kellemes, de teljességgel akciómentes élményt kínálva. A programok élvezeti tényezője abból jön, hogy a kuncsaftok által biztosított információk alapján kell kitalálnunk, hogy mit kínáljunk fel nekik: a téves döntések pedig akár más irányba is terelhetik személyes történeteiket. A Wax Heads ugyanerre a képletre épít, ezúttal egy a londoni külvárost idéző területen kell egy lemezbolti dolgozó bőrébe bújva kiismerni és kiszolgálni a vásárlókat.
A játék világában az 1980-as években óriásit ment a Becoming Violet, egy rövidéletű, de ikonikus rockzenekar, amit egy női testvérpár alapított, Willow és Morgan. Előbbi volt a frontember, aki össze is jött a gitárosukkal. Később azonban szétmentek, a férfi pedig összejött Morgannel, aki szólókarrierbe kezdett, és a mai napig sikeres és elismert, miközben férje egy masszív zenebizniszt menedzsel. A testvérpárban helyrehozhatatlan törést eredményezett mindez, konfliktusaikat sosem dolgozták fel, a zenekar szétesett, Willow pedig később megnyitotta a játék helyszínéül szolgáló Repeater Records üzletet, amelynek legújabb alkalmazottját alakítjuk.
Az üzlet nyitásakor sorban érkeznek a sokszínű, jópofa, de néhol azért irritáló vendégek, akik időnként maguk sem tudják, hogy mit akarnak. Lehet, hogy konkrét elképzeléssel érkeznek a legújabb zenéket illetően, máskor pedig csak műfajok vagy még általánosabb koncepciók lebegnek a szemük előtt. A „tegnap hallottam egy érdekes számot a rádióban, de nem tudom kitől” mondatoktól a zenei ízlésüket kutató ifjakig sokféle személyiséggel és igénnyel találkozhatunk, jó „pultosként” pedig a feladatunk megtalálni azt, amire vágynak. Ehhez bóklászhatunk az üzletben, átnézhetjük a lemezeket és a borítókat, elolvashatjuk a számlistákat és bookleteket, olvasgathatjuk a napi zenei magazinok cikkeit vagy böngészhetjük a közösségi médiát.
Érdekes módon a konkrét dalokat sosem kell meghallgatni, pedig a csapat elképesztően vagány módon mindenféle műfajban kreált számokat a fiktív zenekarok sokaságának, így van pop, rap, rock és sok egyéb is a felkínált stílusok között. Van feltörekvő vagány gyerek, gigasztár popénekes, old-school munkásdalokat előadó csapat, férfikórus, riot grrrl banda és rengeteg műfajban rengeteg másik dal és előadó is. Fantasztikus, hogy a hangzás és a stílus mellett a zenészek fiktív múltját is kidolgozták, aminek egyébként gyakran lesz szerepe a választásban. A folyamatosan érkező új albumok pedig lekövetik a trendeket, ami szintén kreatív. Például egy már majdnem cancelelt frontember váltja egy népszerű brigád balladai szólókarrierjére váltó énekesét. Vagy épp készül a tárgyalására egy metálzenekar, amely lehet, hogy megölte a dobosát, majd fejét egy üvegbe zárva parádézott a koncerten. Aztán ott van a személyes történeteiből merítő és sokaknak erőt adó popénekesnő, akinek magnum opusát lehet, hogy más írta.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!



