SSDNow V200 64 GB SSD

A Kingston SSDNow sorozata viszonylag népszerűnek számít idehaza, ami minden bizonnyal a családba tartozó modellek kedvező árához társuló jó teljesítménynek köszönhető. Utoljára tavaly szeptemberben volt szerencsénk a korábbi V+100 sorozat egyik 96 GB-os tagját kipróbálni, ami akkori árához képest kapacitásával és sebességével is elnyerte a tetszésünket, így azon kevés termékek egyike lett, amely kiérdemelte a különösen ajánlott minősítést. Mindezek ismeretében izgatottan vettük kezünk közé a közelmúltban megjelent, immáron SATA 6 Gbps kompatibilis V200-as vonal legkisebb, 64 GB-os tagját.

[+]

Nálunk a legjobban felszerelt dobozos verzió landolt, melynek csomagolásán a kapacitás alatt szokás szerint a lineáris sebességek is feltüntetésre kerültek. Ezen adatok alapján 260 MB/s olvasási és 100 MB/s írási sebességre számíthatunk. Az írási érték ilyen kapacitás mellett rendben van, hisz például a sokak által kedvelt Cruical M4 sorozat legkisebb tagja is hasonló sebességgel bír, de a 260 MB/s-os olvasás a SATA 6 Gbps-hez képest igencsak kevés. Ennek az értéknek optimális esetben még papíron is valahol 500 MB/s közelében kellene lennie.

[+]

A dobozban a meghajtón kívül egy USB 2.0-s külső ház, egy pár beépítő sín, egy MOLEX->SATA tápkábel átalakító és egy SATA adatkábel bukkant fel, melletük még a meghajtók klónozását elősegítő szoftvert, némi paksamétát, valamint egy műanyag öntapadós keretet találtunk. Utóbbit szükség esetén a meghajtóra kell felragasztatnunk a szabvány 9,5 milliméteres magasság eléréséhez, ugyanis a Samsung 830-as modelljeihez hasonlóan a V200 is már csak 7 milliméteres. Ez elsősorban a notebooktulajdonos vásárlóknak lehet jó hír, mert egyre több olyan mobil gép lát napvilágot, amibe csak ilyen kisméretű egység fér. Ergo aki ilyen meghajtót vásárol, az szinte biztos lehet abban, hogy bármilyen 2,5"-os meghajtóhelyre be tudja majd építeni. Az SSD természetesen egyszerűbb kiszerelésben, tartozékok nélkül is fellelhető a dobozos kivitelnél néhány ezer forinttal olcsóbban.

[+]

Ugyan nem volt könnyű dolgunk, de végül ezt a meghajtót is sikerült szétszerelnünk. A V+100-nál már látott, nagyjából 3 milliméter vastag, tömör hővezető anyag itt is előkerült, igaz, ebben az esetben kisebb méretéből adódóan csak a vezérlő, valamint a NAND chipek felének hűtésében tud szerepet vállalni. Mindenesetre a súlyra itt is negatív hatással van a sűrű anyag, ugyanis a meghajtó tömege 88 gramm, ami a hasonló fizikai kiterjedésű és tárkapacitású Samsung 830 59 grammjához képest már relatív soknak számít. Most nézzük meg közelebbről a NYÁK-on található fő komponenseket!

[+]

Az előzetes információk alapján valamilyen JMicron vezérlőre számítottunk, de végül a gyakorlat ránk cáfolt. Az SSD vezérlésének feladatát egy Toshiba márkájú egység kapta, egészen pontosan a számunkra eddig teljesen ismeretlen TC58NCF668GDT-BB típusú modell. Megpróbáltunk bővebb információt keresni erről a chipről, de szinte olyan, mintha a semmiből került volna elő, ugyanis egyelőre nincs róla semmilyen adat. A V+100 egy korábbi T6UG1XBG típusjelzésű egységgel operált, ráadásul meglehetősen jól, így kissé optimisták voltunk.

[+]

A cache szerepét két ProMOS V59C1512164QDJ25 jelölésű DDR2-800 chip tölti be, melyek egyenként 64 megabájt kapacitásúak, így a gyorsítótár mérete összesen 128 MB.

[+]

A NAND chipek szintén a Toshiba műhelyéből származnak: a TC58NVG6D2HTA00 jelű modellek a legfrissebb 24 nanométeres család tagjai. Egy chip kapacitása ennél a meghajtónál 8 gigabájt. A korábbi, még 32 nanométeres darabok a V+100 mellett a Corsair Performance Series 3, valamint a OCZ Vertex 3 MAX IOPS sorozat tagjaiban is megtalálhatóak voltak, ebből adódóan továbbra is bizakodóan álltunk a meghajtó várható sebességéhez.

[+]

Tesztkörnyezet, specifikációk

SATA 6 Gbps kompatibilis SSD-s tesztrendszerünkben egy Intel Core i7-2600K próbálja kipréselni a meghajtókból a bennük rejlő potenciált. Most is úgy döntöttünk, hogy mellőzzük a Turbo Boost lehetőségét, mivel a Sandy Bridge processzoroknál a maximális turbó órajel nemcsak fogyasztás, hanem hőmérséklet függvénye is, ezért fennállhatna olyan szituáció, hogy ugyanazon teszt alatt esetleg más órajelen dolgozik a CPU, ami befolyásolhatná az eredményeket. Ezt természetesen nem szeretnénk, így inkább kikapcsoltuk a turbót. Mindezek mellé nem kevesebb, mint 16 gigabájt G.Skill RipjawsX DDR3 RAM is betársult, hogy a tesztek alatt egészen biztosan ne fogyjon el a szabad memóriánk sem.

A lefuttatott tesztek most sem változtak a korábbiakhoz képest, de az esetlegesen eltérő alaplap, processzor és memória miatt nem minden esetben helytálló összevetni a kapott értékeket a 2011 júliusa előtti cikkeinkben szerepeltekkel. A főszereplővel együtt összesen nyolc darab SSD állt csatasorba a jelenlegi teszthez. Az érdekesség kedvéért most is bekerült a csapatba a korábbi tesztgyőztes, 500 GB-os Seagate 7200.12 merevlemez, mert ennek eredményeihez viszonyítva szemléletesebben jelenik meg, hogy esetlegesen mennyit is jelenthet az SSD-re való átnyergelés.

IOMeter, AS SSD

A szekvenciális olvasás – és írás – kap szerepet a nagyobb fájlok másolásánál, illetve esetleg még videószerkesztésnél; ha éppen rendszerlemezt keresünk, akkor ez csak egy sokadrangú szempont lehet. Itt a 64 GB-os SSDNow V200 hozta a dobozán feltüntetett 260 MB/s értéket, de ahogy látszik is, erre a korábbi SATA 3 Gbps szabványú Intel 320 is képes volt, ergo a SATA 6 Gbps kihasználásának itt egyelőre nyoma sincs.

Szekvenciális írásnál szinte pontosan a hasonló kapacitású Crucial M4 eredményét kaptuk.

A véletlenszerű műveletekre vonatkozó értékek az SSD-gyártók egyik kedvenc témája, imádnak az IOPS értékekkel dobálózni, holott ez egy átlagfelhasználót különösebben nem érint. Olvasásnál az új Kingston meghajtó az Intel 510 és a Vertex 3 közé ékelődött be.

Az előbbiekből következik, hogy a véletlenszerű írás egy átlagos PC-s felhasználó számára szintén nem túlságosan lényeges. Az általunk mért eredmény meglehetősen harmatos, de a 96 GB-os V+100-nál látottaknál valamivel jobb.

A kevés általunk használt benchmark egyike az AS SSD. Ennek is csak a beépített másolási tesztjét használtuk, mert ezt akár otthon az olvasó is le tudja mérni magának. Amit erről érdemes tudni: ez a meghajtón belül másol, az ISO-teszt nagy ISO-fájlokkal operál, a Program-teszt sok kis fájllal, a Game-teszt pedig vegyesen. Itt a V200 igencsak leszerepelt. Kis programfájlok esetében gyakorlatilag csak az 500 GB-os merevlemezünk sebességét hozta, de a többiben sem villogott különösebben.

Windows 7 használat

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, többhónapos használatot megélt Windows 7-es rendszert vetettünk be. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win 7, hanem egy már teleszemetelt, rengeteg feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer háttérben futó ESET Smart Securityvel (vírusírtó és tűzfal). Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete kb. 30 GB, ez egy 37 GB-os partíción foglalt helyet. A rendszert lementés előtt töredezettségmentesítettük, a SuperFetch és a Prefetch pedig be volt kapcsolva. Minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 7 betöltési idejét a post után eltűnő "Boot from CD-ROM" felirattól mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (ESET, ATI Catalyst Control Center). Ez a "teszt" (mondhatnánk inkább használatot is) a véletlenszerű olvasásra koncentrál. Az SSD-k többsége gyakorlatilag nagyon hasonló eredményt ért el, illetve az 1-2 másodperces eltérés itt még éppen a mérési hibahatáron belül lehet; igaz, a leggyorsabb Vertex 3 és a V200 között már 3 másodpercet láthatunk.

Lemértük a processzortesztekben használatos Photoshop-action lefutási idejét. Ez alapvetően processzortesztekhez lett kialakítva a sok szűrővel, de van néhány ezek között, amelyek hatására a kép kinagyítása után komolyan használódik a lapozófájl. Látható, hogy eléggé hasonló eredményt mutatott fel az öt meghajtó. Ez a teszt sokkal jobban támaszkodik a processzora, mint az SSD-re.

A "3D-s programcsokor" főként a kis fájlok elérésére koncentrál, ugyanis ezek a programok rengeteg kis plugint töltenek be, a szekvenciális sebesség nem annyira fontos. Az SSD-k itt is viszonylag közel vannak egymáshoz, bár az első három leggyorsabb és a Kingston meghajtója között itt már 4 másodperces differencia van.

Az "újságírói programcsokorban" ismét a pici fájlok kapnak szerepet; valójában ez a legjellemzőbb a mindennapi használatra, mert itt nem csak a fájlok, de maguk a programok is kisméretűek. A V200 itt már jobban szerepelt, amivel a Crucial M4 és a Vertex 3 közé ékelődött be.

A "webdesigner programcsokor" már jobban támaszkodik a szekvenciális elérésre, mert a Photoshop és az Illustrator is egy-egy, igencsak nagyméretű dokumentummal együtt nyílik meg. A Kingston 64 GB-os SSD-je itt hozta az elvárható szintet.

Az "újságírói programcsokor" megnyitása után hibernáltuk a gépet, ezek a programok együtt kb. 2 GB memóriát foglalnak. Már merevlemezes cikkeinkben is megjegyeztük, hogy a hibernálás elvileg a szekvenciális írási sebességtől függ (hiszen a memória tartalmát ki kell írni a hiberfil.sys-be). Igen ám, de a memória tartalma tömörítve kerül a lemezre, és ehhez a Microsoft operációs rendszerei a Windows 7-ig bezárólag csak egyetlen processzormagot képesek használni, ami korlátozhatja a művelet sebességét. Ez jelen esetben nem mutatkozott meg annyira, ugyanis a hibernálás a V200 esetében alig volt gyorsabb a Seagate merevlemezünknél látottnál.

Másolásos tesztek, játékok

A két következő "teszt" (másolás) eredetileg még a SandForce vezérlőinek olykor becsapós teljesítménye miatt született meg. Lemértük, hogy egy már tömörített Windows 7-et tartalmazó képfájl mennyi idő alatt másolódik át a tesztelendő háttértárra. A képfájlokat immáron a 250 GB-os Intel 510-en helyeztük el, ami – ahogy az IOMeter eredményből is látszik – körülbelül 450 MB/s-es szekvenciális olvasásra képes, tehát az SSD-k írási teljesítményét szinte biztosan nem korlátozza.

Itt a Kingston meghajtója az SSD-k mezőnyében csak a leghátsó padba szorult.

A jóval több és kisebb fájlokat tartalmazó Batman – Arkham Asylum című feltelepített játékunk teljes könyvtárának másolása esetében egyszerűen siralmas produkciót mutatott az SSD. Jóval lassabb volt, mint a 7200-as Seagate HDD-nk.

Tettünk egy próbát a Photoshop telepítőjének RAMDiskre másolásával, ez lényegében az SSD olvasási sebességét méri, hiszen az SSD-ről másolunk a RAMDiskre. A V200 itt sem tündökölt különösebben.

Ezután a RAMDiskről feltelepítettük a Photoshopot, ergo az SSD-k írását teszteltük, de ez felhasználóközelibb mérés, mert egy telepítés idejét mértük le. Ahogy batmanes tesztünknél, úgy itt is csúnyán leszerepelt a Kingston meghajtója.

A játékbetöltési időkhöz most is a két jól bejáratott játékot használtuk. A különbségek láthatóan az SSD-k között nem túl nagyok, bár a S.T.A.L.K.E.R alatt 6 másodperces különbséget mértünk a Crucial M4 és az SSDNow V200 között.

Virtualizáció és végszó

Egy másik ötletből született következő tesztecskénk, ami a virtualizációval kapcsolatos. Aki már foglalkozott otthon a témával, az jól tudja, hogy a háttértár sebessége nagyon sokat számít, ha egynél több VM (virtuális masina) működik. Igazából már egyetlen VM is le tudja "ölni" a gépet, ha telepítünk rá, nem kell ehhez kettő sem, pláne, ha a VM egy merevlemez "hátsó" 10-20%-án helyezkedik el, ahol a HDD feleolyan gyors, mint a külsején. Készítettünk négy Windows XP-s VM-et, és beütemeztük rajtuk, hogy egyidőben indítsák el a .NET Framework 3.5 telepítését. Az installáció témája teljesen véletlenszerű volt, annál fontosabb infó viszont, hogy ez a teszt alapjában véve a merevlemezek véletlenszerű és kis részben szekvenciális írási sebességét teszteli.

A V200 ebben a tesztünkben is gyengén muzsikált, amivel bő három perccel tovább tartott neki a telepítés, mint márkatársának, a V+100-nak.

Telepítés után beállítottuk, hogy 0 mp-es időközökkel induljanak el a VM-ek, és lemértük a négy VM együttes bootidejét. Ez a .NET-telepítős teszttel ellentétben a véletlenszerű olvasás sebességét hangsúlyozza ki. Ahol egyáltalán mutatkozik különbség, ott sem volt túl nagy, de azért a V200 itt is az SSD mezőny legvégére szorult.

Végszó

A korábban rendkívül szimpatikus, 96 GB-os V+100 után a 64 GB-os V200 csalódás volt számunkra. Az talán még a kisebb probléma, hogy SATA 6 Gbps támogatásának ellenére sincs túl sok köze a meghajtónak az eddig nálunk járt leggyorsabb SATA szabványnak megfelelő SSD-k sebességéhez. Ez ugyanis egyelőre leginkább csak a szekvenciális műveletek esetében látható és használható ki, ami egy rendszermeghajtó esetében nem elsődleges szempont.

Sokkal nagyobb gond, hogy a meghajtó szinte leblokkol, ha egy erősebb, kisebb fájlokat is tartalmazó írásából álló műveletsort kap. Ahogy a Photoshop telepítésnél láttuk, akár egy szimpla installálásnál is megmutatkozik a probléma, amivel a merevlemez szintje alá süllyed a sebesség. Ez szerintünk így 2012 elején elfogadhatatlan. Egyszerű lenne az alacsony írási IOPS teljesítményre fogni mindezt, de a V+100 IOMeter alatt még gyengébb eredményeket produkált, viszont valós felhasználás során ez már különösebben nem ütött vissza. A V200 ezen felül a leginkább olvasásra támaszkodó tesztekben sem remekelt.

Egyelőre nem sikerült kiderítenünk, hogy az általunk tapasztalt problémát mi okozhatta. Nem zárjuk ki, hogy valamiféle firmware-gonddal találtuk szembe magunkat, bár újabb verziónak egyelőre nyomát sem láttuk. Mindezek tükrében a kizárólag meghajtót tartalmazó kiszerelés 26 000 forintos kiskereskedelmi árát egyelőre nem adnánk oda ezért az SSD-ért. Olvasóinknak jelen állapot szerint azt javasoljuk, hogy inkább válasszanak olyan modellt, ami tesztejinkben jobb eredményeket produkált, még ha egy pár ezrest hozzá is kell tenni az árhoz. A teszt számunkra is tanulságos volt, ugyanis bebizonyosodott, hogy továbbra sem érdemes csak úgy "vakon" SSD-t vásárolni, ergo még mindig él a mondás: nem mind arany, ami fénylik.

Oliverda

A Kingston SSDNow V200 64 GB SSD-t a Kingston bocsátotta rendelkezésünkre.