Amikor egy játék a tökéletesen kiegyensúlyozott, ravasz megoldásokkal teli játékmenetére épít, a cikkíró dolga könnyű: e részletek elemzése még akkor sem számít spoilernek, ha a rendszerek élvezetes szimbiózisa már önmagában is művészinek, vagy legalábbis kreatív alkotásnak nevezhető. Ha azonban egy játék elsősorban a történetével, netán remekül megírt dialógusaival és kidolgozott karaktereivel hódítana, a munka sokkal nehezebb: úgy kell tálalni a program legelőnyösebb tulajdonságait, hogy azokról teljesen sosem ránthatjuk le a leplet. Pontosan ez a helyzet a második Paranormasight-epizóddal is: ahogy a 2023-as Seven Mysteries of Honjo, úgy a Mermaid’s Curse is egy remekül összerakott kalandjáték, amit olykor horrorba hajló hangulata, sztorija és karakterívei tesznek igazán élvezetessé.
Az alaphelyzet ismertetése persze még belefér - még akkor is, ha a játék eleinte igen kényelmes tempója miatt ennek befogadása egy-két órába mindenképp belekerül. Főszereplőnk neve Yuza Minakuchi: a fiatal japán srác a valódi Ise félsziget mentén található fiktív Kameshima szigeten éldegél. Életének meghatározó pillanata öt éve történt, akkor halász szüleivel együtt hajózott ki a tengerre, de vissza már egymaga tért csupán, a többieket elragadta a víz. Vagy legalábbis valami elragadta őket, hiszen a helyiek Yuza magányos visszatérése mögé természetfeletti katasztrófát, gonosz átkot, vagy egyenesen a helyi sellők aljas machinációit sejtik. És ahogy az talán az alcímből is kitűnik, ezek a Yuza háta mögötti összesúgások nem is feltétlenül alaptalan pletykák csupán. Szerencsére hősünk a rá gyanakvással tekintő helyiek között néhány igazi jóbarátra is szert tudott tenni, és e színes társaság nem csak neki segít majd, de a hangulati változatosságot is ők biztosítják majd a történetnek.
[+]
Bár a játék során Yuza legfőbb vágya annak kiderítése, hogy pontosan mi is történt azon a tragikus napon, a Mermaid’s Curse nem csak ezzel foglalkozik, hiszen jó kalandjátékhoz illő módon érdekes karakterek egész sorát vonultatja fel. Ők nem is csupán mellékes figurák, hiszen a játék sokszor átadja nekik a nézőpontot is, és nem egyszer a saját kis történetük megismerése, múltjuk (és jövőjük) megvizsgálása is a feladatunk lesz. Merthogy a Mermaid’s Curse minden, csak nem lineáris: a fejezeteken belül a múlt, a jelen és a jövő jeleneteibe is bekapcsolódhatunk, és nem egyszer az egyikben megszerzett információt a másikban kell felhasználni, mintha csak a Day of the Tentacle egyik legjobb megoldása tért volna vissza egy agresszívan japán hangulatú horrormesébe csomagolva. A japán szellemek, a változatos yokai lények és oni démonok világával már megannyi játékban (és mangában, animében) találkozhattunk, a japán sellőmitológia számomra teljesen új világ volt. Részleteiben más, mint amit mi ismerünk, és nyilván radikálisan eltér a Disney-féle feldolgozástól, ráadásul helyenként meglepően komor irányba is elkalandozik - vagyis tökéletes alapot jelent egy történetalapú kalandjátékhoz!
[+]
A Mermaid’s Curse jelentős részben a párbeszédek elolvasásáról (és itt-ott azok alakításáról) szól, de a Paranormasight jóval interaktívabb, mint egy átlagos visual novel. És itt nem is csak a prezentációról, a 3D-s környezetről és a helyenként dinamikus kameramozgásokról van szó, de arról is, hogy a cirka 15 óráig szórakoztató megint tele van minijátékokkal és fejtörőkkel. Néha az elénk táruló vidék point ’n’ click kalandjátékokat idéző átvizsgálása szükséges, máshol egy teljes minijátékról van szó (mivel Yuza búvárkodós kagylógyűjtésből él, ezt többször is gyakorolhatjuk), de olyan is sokszor van, amikor a háttérinformációkat tartalmazó információs könyvet átolvasgatva bukkanhatunk rá egy szükséges információra. Noha azt semmiképpen nem állítanám, hogy mondjuk az itteni búvárkodás e hobbi eddigi leginkább lenyűgöző videojátékos feldolgozása, a gondolkodásra és olvasgatásra építő fejtörők kifejezetten érdekesek és szórakoztatók lettek.
[+]
A Paranormasight a kiadó Square Enix mércéjével mérve elhanyagolható büdzséből készült, de ezt a kreatív és munkájukat láthatóan szerető fejlesztők annyira ellensúlyozták, amennyire az csak lehetséges. A csodálatosan megrajzolt karakterek esetenként gagyiba hajló hátterek előtt terelik el a figyelmet a kevéske poligonról, a zene csodálatos, és a szövegírás is messze kiemelkedik a nagy videojátékos átlagból. Bár nincs szinkron, és akció sem sok kapott helyet a játékban, a lassan, talán túl lassan beinduló Mermaid’s Curse néhány óra után brutális tempójú horrormesévé alakul, amelyben Yuza és a többiek életéért tényleg aggódtam. Hiába az erre kevéssé alkalmas műfaj, a játék hangulata borzasztó feszült, sőt, itt-ott még ijesztegetni is tud - az pedig teljesen biztos, hogy utólag koherensnek bizonyuló történetét előre megjósolni senki nem fogja. 2026 első harmada hozott már néhány váratlanul remek játékot, és a második Paranormasight is ezek közé tartozik: ha a történet és a műfaj csak kicsit is szimpatikus, szinte garantált, hogy élvezni fogod, főleg amint úgy istenigazából feltekeri a tempót és a feszültséget.
A Paranormasight: The Mermaid’s Curse PC-re, valamint Switch és Switch 2 konzolokra jelent meg.
A tesztjátékot a magyar forgalmazó Cenega Hungary biztosította.
Bényi László
Összefoglalás
Kalandjáték, valahol a visual novelek és a point ’n’ click kategóriák között - remek fejtörőkkel és kiválóan megírt, az időben ide-oda ugráló történettel. Csak azoknak ajánlható, akik nem bánják a sok olvasást, a japán mitológia olykor igen fura megnyilvánulásait és bírják a horror sokféle árnyalatát, de őket bizony totálisan kiszolgálja a Mermaid’s Curse.
A Paranormasight: The Mermaid’s Curse legfőbb pozitívumai
- Fantasztikus, hangulatos történet
- érdekes szereplők, igazi karakterívek
- remek fejtörők egész sora.
A Paranormasight: The Mermaid’s Curse legfájóbb hiányosságai
- Nincs szinkron
- technikailag nincs a csúcson.
