Hirdetés

Játékos egerek megatesztje – második rész

Próba – mozgás

Mint tesztünk előző részében, most is az e-sportok egyik népszerű játékában, Counter-Strike Source-ban tettük próbára a játékos egereket. A Windows XP operációs rendszerben és a játékban is kikapcsoltunk mindenféle zavaró tényezőt, majd úgy állítottuk a játékon belül az érzékenységet, hogy egy 90 fokos fordulathoz nagyjából 30 centiméteres mozgásra legyen szükség. Ez a beállítás alacsony, de nem extrémen alacsony érzékenységnek felel meg. Azt vizsgáltuk, hogyan reagálnak az egerek a hirtelen, gyors rántásra, illetve figyeltük pontosságukat játék közben.

Hirdetés

A sokak által közkedvelt SteelSeries QcK szövet egéralátét mellett a CM Storm Battle Pad H2 kemény szövet, a CM Storm Battle Pad SSK műanyag, illetve egy Cooler Mastertől származó, de ismeretlen típusú fém padon is megjárattuk az egereket. Érdemes visszaemlékezni, hogy tesztünk első részében a régi Logitech MX518 majdnem olyan jól teljesített, mint a legmodernebb lézerszemmel ellátott G500 és G9x, a Microsoft és Gigabyte termékei viszont lényegesen gyengébbek voltak.

Mai nyolcasunk esélyeseinek a Razer egerei számítanak. Hiszen a kígyósok már hosszú évek óta fejlesztik a lézeres és normál optikai szenzorokat. Fejlesztési időrendben haladtunk náluk, szóval először a 4000 dpi felbontású 3G lézerrel látó Lachesist vettük elő. Hasonló viselkedést tapasztaltunk nála, mint korábban a Logitecheknél. Ha nagyon vadul rángattuk, akkor maximális és 3000 dpi körüli felbontáson sem volt teljesen lineáris a mozgása. Kilencven fokon akár 40-50 fokos hibára is rá tudtuk kényszeríteni. Tehát hirtelen jobbra rántva 30 centimétert nem az elvárt 90 fokot, hanem csak a felét fordulta. Szerencsére ez a viselkedés csak olyan heves rántásoknál fordult elő, amit alacsony érzékenységgel játszók sem nagyon produkálnak játék közben. Ráadásul 1800 dpi alatt 10-20 fokra csökkent a lassulás az extrém mozgásoknál.

Optikára és az Abyssusra váltva nem is olyan sok minden változott. Ismét csúcs felbontáson volt nagyobb a nemkívánatos lassulás, ami lejjebb véve az érzékenységet szinte teljesen megszűnt. Mivel más a fogása és a súlya is, nehéz megmondani, hogy a Lachesis vagy az Abysussus ment-e jobban, precízebben, de úgy éreztük, hogy a kis Razer talán egy leheletnyivel pontosabb. Közepes, 1800 dpi-s értéknél már nagyon vadul kellett tépni ahhoz, hogy legalább 10-20 fokos hibát összehozzunk nála. Normál játékban egyszer sem hagyott minket cserben. Nem csoda, hogy a felfrissített DeathAdder is hasonlóan szerepelt, hiszen ugyanolyan érzékelő van benne. Bár alapvetően tenyeres fogással játszunk, mintha a kis ujjas/karmos Abyssussal jobban céloztunk volna. Ez a – számunkra – kevésbé kényelmes fogás talán precízebb mozgást tett lehetővé, viszont hosszabb távon fárasztóbbnak találtuk.

Jelenleg pontosságban a Razer kínálatának csúcsát az Imperator jelenti a 3.5G lézeres érzékelővel. Meg kell hagyni, Razerék tudnak valamit. A maximális felbontáson újra jelentkezett a pontatlanság, amit talán tesztkörnyezetünk okozott, de 3000 dpi környékétől már halálosan pontos volt az Imperator. Szerencsére a Logitechekkel együtt próbáltuk, ezért bizton állíthatjuk, hogy valamivel jobb a G9x-nél és a G500-nál. A többi Razer viszont egy hajszállal elmaradt a két csúcs Logitech mögött, nagyjából a régi jó MX518 szintjét hozzák.

Érezhető minőségbeli visszalépés volt ezek után a SteelSeries egereire váltani. Először is a kis klasszikus optikás Kinzu nem reagált Cooler Master kemény szövetpadunkon. Mondjuk nem ez volt az első problémás egér rajta, de mindenképpen kellemetlen ez a tény. A QcK-n már határozottan jobban érezte magát a Kinzu, de a Razereknél begyakorolt rántásokra nem csak a maximális 3200-as, hanem 800 dpi-s felbontásnál is 30-40 fokos lemaradásokkal reagált. Valamivel jobban bírta a gyűrődést a lézeres Ikari. Nagyjából 1200 dpi környékén már majdnem olyan jó volt, mint a Razerek, de nagyobb felbontásokon lemaradt mögöttük, akár 70 fokot is hibázott. Talán nem véletlen, hogy a SteelSeries oldaláról leszedhető profik profiljaiban sem nagyon szerepel 1200 dpi-nél nagyobb érték. Ismét hangsúlyozzuk, hogy ezek a 10-20 fok körüli pontatlanságok olyan vad rántásoknál keletkeztek, amiket játék közben kevesen csinálnak. Egyik tesztnél sikerült is megégetni kisujjunkat a műanyag alátéten, amikor az egy heves rántásnál az egérpadhoz ért.

Végül, de nem utolsósorban kézbe kerültek a Roccatek. A kis Kovát sokkal jobb móka volt terelgetni, mint a hasonló kaliberű Abyssust, a Kinzuról nem is beszélve. Talán azért, mert heves akciókra jobban bejött a formája, és nem volt olyan szokatlanul könnyű, mint a kis Razer. Érzékelőben viszont a Razernél éreztük az előnyt. Maximális felbontásán a Kova elég vicces dolgokat csinált, a Kinzunál is gyengébbnek bizonyult, és a vízszintes pontatlansághoz némi függőleges is társult. Még 1600 dpi-n sem volt olyan jó, mint az Abyssus, de 800 dpi-re állítva már hozzá hasonlóan a Kovat sem tudtuk zavarba hozni.

Arra számítottunk, hogy a Kone még a Kovanál is jobb lesz, és ez lényegében be is jött. Maximális és alacsonyabb felbontáson is közel olyan jó volt a Kone, mint a Lachesis, amitől a Kova azért elmaradt. Heves rántásoknál viszont nem lassult, hanem teljes mértékben megállt a Kone. Persze, ehhez most is játékban eléggé valószínűtlenül heves mozdulatra volt szükségünk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés