Intel SSD 320 és 510, az új generáció

Intel SSD 320

Ugyan némi csúszással, de bő másfél évvel a méltán népszerű X25-M G2 debütálása után megérkezett a harmadik generációs várva várt utód, az SSD 320. Az elsősorban mainstream kategóriába szánt meghajtó a sorozat egy újabb, evolúciós leszármazottjának tekinthető, és nem egy alapjaiban véve teljesen új fejlesztésnek. Az előző generációk remekül sikerültek, hisz a szekvenciális írást leszámítva mind sebességben, mind pedig megbízhatóságban igen tisztességesen helytálltak. Ez utóbbiban olyannyira, hogy jelenleg is az Intel vezeti az SSD-k megbízhatósági rangsorát. A gyártó nem titkoltan azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a 320-as sorozattal még az előzőeknél is megbízhatóbb és nagyobb adatbiztonságot nyújtó szériát hozzon létre.


Intel SSD 320 [+]

Talán a legnagyobb változás, hogy a korábban alkalmazott 34 nm-es MLC NAND chipeket immáron 25 nm-es darabok váltották fel. Az új, kisebb csíkszélességű lapka az Intel és a Micron közös fejlesztésének legfrissebb gyümölcse. Mint ahogy a processzoroknál megszokhattuk, a csíkszélesség csökkenésével a szükséges szilícium mennyisége is redukálódhat, ami a gyártási költségekre lehet kedvező hatással. Jelen esetben ez úgy nyilvánul meg, hogy hasonló terület mellett nagyobb tárkapacitású NAND lapkák gurulhatnak le a gyártósorokról (kevesebb chip szükséges hasonló kapacitáshoz). Ezzel egyetlen chip kapacitása a duplájára nőtt az előző generációhoz képest, így már egy 600 gigabájtos meghajtó legyártása sem jelent problémát.


Azonos kapacitás kisebb területen

Ahogy minden csíkszélességváltásnál, most is komoly kihívásokkal kellett szembenézniük a mérnököknek. Mint ahogy talán sokan tudják, a NAND flash memóriák cellái korlátozott mennyiségben írhatók, azaz csak egy bizonyos mennyiségű írási ciklust viselnek el életük folyamán, a csíkszélesség csökkentése pedig sajnos negatív hatással van erre az értékre. Mindemellett növekszik az úgynevezett hibaráta is, minek okán a kifogástalan működéshez szükséges hibajavítások (ECC) számának is emelkednie kell, ez pedig a meghajtó sebességének rovására mehet. Az új 25 nm-es lapkák írási késleltetése az elődhöz képest 900 µs-ról 1200 µs-ra nőtt, míg egy teljes blokk törlési késleltetése 2 µs-ról 3 µs-ra emelkedett. A gyártó mindezek kompenzálására 4-ről 8 kB-ra növelte a lapméretet.


A probléma

Az 50 nm-es MLC NAND lapkák még durván 10 000 írási ciklust viseltek el. Ez a szám 34 nm-en a felére, nagyjából 5000 környékére esett, míg 25 nm-en az érték már csak 3000 körüli. A probléma kezelésére szerencsére léteznek megoldások. Ilyen lehet a vezérlő (controller) és a vezérlőszoftver (firmware) továbbfejlesztése, optimalizálása is. Például a SandForce SF-1000 szériája ennek okán egy tömörítésen alapuló eljárást is alkalmaz, minek köszönhetően kevesebb adatot kell a chipekbe kiírni. Ezen túlmenően egy RAISE (Redundant Array of Independent Silicon Elements) elnevezésű megoldást is használ a SandForce. Ez a RAID 5 rendszerekhez némileg hasonló védelmet képes nyújtani, amennyiben egy cella vagy netán egy teljes NAND lapka használhatatlanná válna a meghajtóban. Jelen tesztünk első szereplője is egy ilyen jellegű technikát alkalmaz.


[+]

Intel SSD 320 - közelebbről

Az Intel mérnökei a RAID 4 esetében látható megoldáshoz nyúltak a harmadik generáció tervezésekor. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az írási műveletek paritás információi a majd' 13%-nyi (ez a 300 GB-os meghajtó esetében durván 20 GB) tartalékterület egyik felén vannak eltárolva. A megnövelt tartalék másik fele a wear leveling még hatékonyabb működésében játszik szerepet. További újítás az AES-128 titkosítás, mely valós időben történik, így a meghajtó sebességét nem befolyásolja.

Ezzel, és egy egyénileg beállított ATA jelszó segítségével szinte teljes biztonságban tudhatjuk adatainkat, ha véletlenül a meghajtónk illetéktelen kezekbe kerülne. E titkosítási eljárás segítségével egy teljes biztonsági törlés is csak másodpercekbe kerül.

Az újdonságok sorát az "Enhanced power-loss data protection" (kiterjesztett áramkimaradás elleni adatvédelem) zárja. Az eljárás feladata, hogy az esetlegesen előforduló áramkimaradások esetében felmerülő adatvesztések ellen védelmet szolgáltasson. Természetesen ez csak az SSD-ben található ideiglenes pufferekben tárolt adatok védelmét szolgálja. Amikor a meghajtó úgy érzi, hogy bármilyen zavar lép fel a bejövő feszültséggel, akkor a vezérlés lekapcsolja a meghajtó teljes bejövő tápellátását. Ezután a direkt erre a célra eltárolt áram segítségével a pufferek tartalma kiírásra kerül a NAND lapkákba, ahol már táp nélkül is biztonságban vannak adataink.

A meghajtó szétszerelése után az első dolog, ami szembeötlő (vagy inkább ismerős) lehet, az a vezérlő, ami nem változott. Pontosan ugyanaz a 10 csatornás verzió lakozik az új generáció nyákján is, mint amit a korábbi X25-M G2-n láthattunk. Ebből arra lehet következtetni, hogy a változások zöméért felelős módosítások egy része a firmware-ben lapul, valamint arra, hogy ez a meghajtó továbbra is csak a második generációs SATA szabványt támogatja.


Régi ismerős

A vezérlő alatt egy 64 MB-os, 166 MHz-es Hynix márkájú mobile SDRAM van, mely a standard 3,3 voltos feszültséget igénylő verziókhoz képest a felével (1,8 volt) is beéri, ez logikusan a fogyasztásra lehet jótékony hatással. A korábbi szériákhoz hasonlóan a cache most sem a felhasználó által mozgatott adatok gyorsítótára. Ez a terület a vezérlőchip munkája során végzett különböző műveletek közben keletkezett ideiglenes adatok átmeneti tárhelye, "szemetese" maradt.


[+]

Említésre érdemes még a hat darab, párhuzamosan kötött, egyenként 470 mikrofarados kondenzátor, melyek a már említett áramkimaradás elleni adatvédelemi mechanizmus működéséért felelősek.

Intel SSD 510

Az Intel eddigi SSD-i esetében megszokott volt, hogy a meghajtó minden egyes fő komponensét az Intel tervezte. A NAND chipek az Intel és a Micron IMFT elnevezésű vegyesvállalatának termékei, a firmware és a vezérlő fejlesztése és gyártása pedig teljes egészében házon belül történt. Az Intel SSD 510 talán sokak számára meglepő módon megtöri ezt az évek óta tartó hagyományt.


Intel SSD 510 - Marvell Inside [+]

Az 510-re tehát a SATA 6 Gbps szabványt is támogató Marvell 9174 típusjelzésű vezérlője került. Ugyanez a chip található a Corsair Performance Series 3 és a Micron C400-as meghajtóin is. A szokatlan lépésre minden bizonnyal azért volt szükség, mert az Intel továbbra sem rendelkezik a legutolsó SATA szabványt támogató vezérlővel. Ebből fakadóan ezen lépés minden bizonnyal csak egy egyszeri alkalomra szólt, azaz arról nincs szó, hogy az Intel feladná a saját vezérlő fejlesztését.


[+]

A firmware továbbra is teljes egészében az Intel munkájának eredménye, amely talán többet számít, mint azt sokan gondolnák. Természetesen a minőségellenőrzés szigorúsága mit sem változott, így a gyártó szerint biztosak lehetünk benne, hogy ez a modell is az eddig megszokott Intel SSD minőséget viszi tovább.


A Marvell vezérlője

A vezérlő mellett cache céljából egy 128 MB-os Hynix DDR3-1333 SDRAM chip található. A NAND chipek a korábbról már jól ismert második generációs, 34 nm-es fajtából származnak. Az előző oldalon taglaltak alapján egyáltalán nem biztos, hogy a vásárló számára ez hátrány, sőt. Az SSD 320 esetében megismert AES titkosítás lehetősége és az áramkimaradás elleni adatvédelem ebben a modellben nem kapott helyet.



[+]

Az SSD 510 kétféle kapacitással készül: 120 és 250 GB. A 9 százaléknyi tartalékterület okán az utóbbi esetében 232,8 gigabájtnyi tárhelyből gazdálkodhatunk, mely terület sebességét mi egy kicsit közelebbről is szemügyre vehettünk. A rokon SSD 320-ból a 300 GB-os verzió vendégeskedett nálunk.

Tesztkörnyezet, specifikációk, IOMeter, AS SSD

Tesztkörnyezet

Tesztháttértárak Crucial RealSSD C300-CTFDDAC064MAG (Marvell 88SS9174-BJP2) - fw.rev 0002
Corsair Force F60 CSSD-F60GB2 (Sandforce SF-1200) - fw.rev 1.1
Kingston SSDNow V+ SNVP325-S2/64 GB (Toshiba T6UG1XBG) - fw.rev AGYA0202
Intel SSD 320 300 GB SSDSA2CW300G3 (Intel PC29AS21BA0) - fw.rev 0302
Intel SSD 510 250 GB SSDSC2MH250A2 (Marvell 88SS9174-BKK2) - fw.rev PWG2
Intel X25-M 80 GB SSDSA2MH080G2 (Intel PC29AS21BA0) - fw.rev 2CV102HD
OCZ Vertex 30 GB OCZSSD2-1VTX30G (Indilinx IDX110M00-LC) - fw.rev 1.5
WD VelociRaptor 600 GB (WD6000HLHX-01JJPV0) - fw.rev 04.05G04
Processzor Core i7-870 (2,93 GHz)
EIST / C1E / C-state bekapcsolva; Turbo Boost kikapcsolva
Alaplap

MSI P55-GD80 - Intel P55 chipset
chipset driver: Intel 9.6.0.1014

ASUS Crosshair IV Formula - AMD 890FX + SB850 chipset (SATA 6 Gbps)
AHCI driver: AMD 1.2.001.0282

Memória 2 x 2 GB CSX DDR3-1600; 1600 MHz-en 9-9-9-24-2T időzítésekkel
Videokártya Asus Radeon HD 5850
Háttértárak Kingston SSDNow M Series SNM225-S2/80 GB (Intel X25-M G2)
Seagate Barracuda 7200.12 500 GB (SATA, 7200 rpm, 16 MB cache)
Tápegység Cooler Master Silent Pro M600 - 600 watt
Monitor Samsung Syncmaster 305T Plus (30")
Operációs rendszer

Windows 7 Ultimate 64 bit

Gyári specifikációk

SSD megnevezése Intel SSD 320
Intel SSD 510
Tesztelt méret 300 GB (kb. 279 GB formázva)
250 GB (kb. 233 GB formázva)
Típusjelölés SSDSA2CW300G3 SSDSC2MH250A2
Formátum 2,5"
Típus MLC
Vezérlőchip Intel PC29AS21BA0
Marvell 88SS9174-BKK2
NAND chip típusa Intel 25 nm Intel 34 nm
SATA szabvány
SATA 3Gb/s
SATA 6Gb/s
Olvasási sebesség max. 270 MB/s
max. 265 MB/s és 500 MB/s (SATA 6Gb/s)
Írási sebesség max. 205 MB/s
max. 240 MB/s és 315 MB/s (SATA 6Gb/s)
IOPS 4 KB olvasás
max. 39,500 IOPS
max. 20,000 IOPS
IOPS 4 KB írás
max. 23,000 IOPS
max. 8,000 IOPS
Olvasási késleltetés
75 µs
65 µs
Írási késleltetés 90 µs
80 µs
MTBF
1,2 millió óra MTBF
Garancia 5év
3év
Gyártó weboldala Intel SSD 320 Series Intel SSD 510 Series

A méréseket A Nagy SSD-tesztben már alkalmazott módszerek alapján végeztük. Ebben a tesztben leginkább 60-80 GB-os meghajtók szerepeltek, így csak hozzájuk tudtunk viszonyítani. Ezeket az SSD-k és az egész témakört az említett tesztben igen alaposan körbejártuk. Meg kell jegyezni, hogy jelen cikkünk főszereplői már méretükből adódóan is előnyben vannak a kisebb meghajtókhoz képest.

Az SSD-ket az alaplapi déli híd natív SATA vezérlőjéről működtettük, AHCI mód mellett. A meghajtókat a tesztek lefuttatása előtt Windows 7 alatt leformáztuk, majd teljesen teleírtuk, végül az így keletkezett adatot a mérések megkezdése előtt letöröltük.

IOMeter, AS SSD

A szekvenciális olvasás (és írás) kap szerepet a nagyobb fájlok másolásánál, illetve esetleg még videószerkesztésnél, éppen ha rendszerlemezt keresünk, akkor ez csak egy sokadrangú szempont lehet. Olvasásban a két új Intel közel azonos eredményt produkált. SATA 6 Gbps portra csatlakoztatva az 510-es kerek 20%-ot gyorsult.

Szekvenciális írásnál a SandForce vezérlős Corsair túlságosan jó eredménye a már említett, írásnál alkalmazott tömörítési eljárásának köszönhető. Az 510 körülbelül 15%-kal gyorsabb a 320-nál, de a korábbi generációs kisebb maghajtóhoz képest a 320 is jól szerepel. Kipróbáltuk SATA 6 Gbps portban is az írási tesztet, de ebben az esetben az eredmény nem változott, így ez nem került be a táblázatba.

Véletlenszerű olvasásnál egy kisit furcsa eredmények születtek. Az Intel vezérlős 320 4 egyidejű lekérés esetében gyengébb eredményt produkált, mint az X25-M G2, 64 lekérés esetén viszont valamivel már jobb volt annál. A marvelles 510 viszonylag gyenge eredményt mutatott, míg a hasonló (de nem pontosan ugyanolyan) vezérlővel rendelkező Crucial C300 is többszörösét adta. Ne feledjük, hogy átlagos felhasználás során ezek az eredmények nem igazán mérvadóak!

A véletlenszerű írás egy átlagos PC-s felhasználó számára nem túlságosan lényeges. A SandForce a tömörítése okán nagyon elhúz. Itt a 320 már mindkét esetben gyorsabb az előző generációnál, az 510 jelen mérésnél is gyengébb eredményt produkált.

A kevés általunk használt benchmark egyike az AS SSD. Ennek is csak a beépített másolási tesztjét használtuk, mert ezt akár otthon az olvasó is le tudja mérni magának. Amit erről érdemes tudni: ez a meghajtón belül másol, az ISO-teszt nagy ISO-fájlokkal operál, a Program-teszt sok kis fájllal, a Game-teszt pedig vegyesen. Mindkét új Intel szépen teljesít, az 510-re pedig ez különösen igaz, ámbár ne feledjük, hogy ezek a meghajtók a többinél jóval nagyobb méretűek, ami írásnál befolyásoló tényező.

Windows 7 használat

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, többhónapos használatot megélt Windows 7-es rendszert vetettünk be. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win 7, hanem egy már teliszemetelt, rengeteg feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer a háttérben futó ESET Smart Securityvel (vírusirtó és tűzfal). Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete kb. 30 GB, ez egy 37 GB-os partíción foglalt helyet. A rendszer lementés előtt töredezettségmentesítve lett, a SuperFetch és a Prefetch pedig be volt kapcsolva. Minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 7 betöltési idejét a post után eltűnő "Boot from CD-ROM" felirattól mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (ESET, ATI Catalyst Control Center). Ez a "teszt" (mondhatnánk inkább használatot is) a véletlenszerű olvasásra koncentrál. Az SSD-k többsége gyakorlatilag szinte ugyanolyan eredményt ért el.

Lemértük a processzortesztekben használatos Photoshop-action lefutási idejét. Ez alapvetően processzortesztekhez lett kialakítva a sok szűrővel, de van néhány ezek között, amelyeknek a hatására a kép kinagyítása után komolyan használódik a lapozófájl, tehát alapvetően a lapozófájl szekvenciális írása itt a mérvadó.

A "3D-s programcsokor" főként a kis fájlok elérésére koncentrál, ugyanis ezek a programok rengeteg kis plugint töltenek be, a szekvenciális sebesség nem annyira fontos. Az SSD-k itt is ugyanúgy teljesítettek.

Az "újságírói programcsokorban" ismét a pici fájlok kapnak szerepet; valójában ez a legjellemzőbb a mindennapi használatra, mert itt nem csak a fájlok, de maguk a programok is kisméretűek.

A "webdesigner programcsokor" már jobban támaszkodik a szekvenciális elérésre, mert a Photoshop és az Illustrator is egy-egy, igencsak nagyméretű dokumentummal együtt nyílik meg. Itt szinte csak a gyors elérés a döntő.

Az "újságírói programcsokor" megnyitása után hibernáltuk a gépet, ezek a programok együtt kb. 2 GB memóriát foglalnak. Már a merevlemezes cikkeinkben megjegyeztük, hogy a hibernálás elvileg a szekvenciális írási sebességtől függ (hiszen a memória tartalmát ki kell írni a hiberfil.sys-be), ennek ellenére csak nagyon kis különbségeket sikerült kimérnünk.

Másolásos tesztek, játékok

A két következő "teszt" (másolás) alapvetően még a SandForce vezérlőjének becsapós teljesítménye miatt született meg. Lemértük, hogy egy Windows 7-et tartalmazó képfájl mennyi idő alatt másolódik át a tesztelendő háttértárra. A képfájlt egy Intel X25-M-en helyeztük el, ami kb. 260 MB/s-es olvasásra képes, tehát az SSD-k írási teljesítményét nem korlátozza le.

Ezután szintén Total Commanderrel a Batman - Arkham Asylum játékot másoltuk át a teszt-SSD-re. Jól látható, hogy mindkét másolásos tesztben az 510 volt a nyerő. Érdemes megállni egy pillanatra a Toshiba-alapú Kingston meghajtó eredménye előtt, mely ebben a két a tesztben jóval kisebb mérete ellenére is derekasan helytállt a két nagyobb Intel mellett.

Tettünk egy próbát a Photoshop telepítőjének a RAMDiskre másolásával, ez lényegében az SSD olvasási sebességét méri, hiszen az SSD-ről másolunk a RAMDiskre. Bár a különböző benchmarkeredmények alapján mást várnánk, a valóságban nem volt nagy különbség az egyes SSD-k között.

Ezután a RAMDiskről feltelepítettük a Photoshopot, ergo az SSD-k írását teszteltük, de ez felhasználóközelibb mérés, mert egy telepítés idejét mértük le.

A játékbetöltési időkhöz most két játékot választottunk. A különbségek minimálisak.

Virtualizáció és végszó

Egy másik ötletből született következő tesztecskénk, ami a virtualizációval kapcsolatos. Aki már foglalkozott otthon a témával, az jól tudja, hogy a háttértár sebessége nagyon sokat számít, ha egynél több VM (virtuális masina) működik. Igazából már egy VM is le tudja "ölni" a gépet, ha telepítünk rá, nem kell ehhez kettő sem, pláne ha a VM egy merevlemez "hátsó" 10-20%-án helyezkedik el, ahol a HDD feleolyan gyors, mint a külsején. Készítettünk négy Windows XP-s VM-et, és beütemeztük rajtuk, hogy egyidőben indítsák el a .NET Framework 3.5 telepítését. Az installáció témája teljesen véletlenszerű volt, annál fontosabb infó viszont, hogy ez a teszt alapjában véve a merevlemezek véletlenszerű és kis részben szekvenciális írási sebességét teszteli.

Itt ismét az 510 vitte a pálmát, sőt SATA 6 Gbps portra csatlakoztatva csak tovább gyorsult, és sikerült lemennie 100 másodperc alá

A telepítés után beállítottuk, hogy 0 mp-es időközökkel induljanak el a VM-ek, és lemértük a négy VM együttes bootidejét. Ez a .NET-telepítős teszttel ellentétben a véletlenszerű olvasás sebességét hangsúlyozza ki. Ahol egyáltalán mutatkozik különbség, ott is csak minimális.

Végszó

A második generációs X25-M G2 Achilles-sarka elsősorban a szekvenciális írás volt. A nagy kapacitás miatt az írási eredmény kissé csalóka lehet, de összességében mégis elmondható, hogy ebben az SSD 320-nak az elődhöz mérten sikerült javulnia. Ezen felül ott az AES titkosítás, ami jól jöhet, ha nagyobb biztonságban szeretnénk tudni adatainkat. Ugyan a 320 nem hozott eget rengető áttörést, és nem is egy rekorder, de a valós felhasználásban nincs szégyellnivalója. Bizonyosan akadnak olyanok, akik szívesen láttak volna egy újabb fejlesztésű vezérlőt a meghajtó burkolata alatt, ám úgy fest, hogy erre még jó pár hónapot várnunk kell. Amennyiben ezen meghajtó mellett tesszük le a voksunkat, akkor szinte biztosak lehetünk abban, hogy egy kiegyensúlyozott és nagyon megbízható SSD birtokába jutunk. Az SSD 320 hatféle méretben érhető el: 40 GB, 80 GB, 120 GB, 160 GB, 300 GB és 600 GB.

Az SSD 510 egy kicsit furcsa szerzet. Az LGA1155-ös platform bevezetésével az Intelnél is elérhetővé vált a SATA 6 Gbps natív támogatása. Lépni kellett, mert mégiscsak faramuci helyzet lenne, ha pont a szabvány megalkotója ne kínálna azzal kompatibilis meghajtót a saját platformja mellé. Talán néhányan idegenkedhetnek a vezérlőtől, de a tesztek alapján erre nincs különösebb ok, mivel a meghajtó jó néhány helyen tudott villantani. Természetesen a megbízhatóság kérdésére csak hónapok után kaphatunk biztos választ, ám ahogy feljebb is említésre került, a gyártó pontos és szigorú minőségvizsgálata alól ez a sorozat sem képez kivételt. Akik a közeljövőben tervezik SATA 6 Gbps-képes alaplap vagy notebook vásárlását, esetleg már rendelkeznek ilyennel, azoknak mindenképpen egy megfontolandó alternatíva lehet az 510-es. Természetesen messze nem minden esetben előny a leggyorsabb SATA szabvány támogatása, de ahol számottevő mennyiségű, szekvenciális olvasási művelettel találkozunk, ott jól látható a hatása. Az SSD 510 kétféle, 120 és 250 GB-os méretben kerülhet kezeink közé.


Intel SSD 320
Intel SSD 510

Oliverda

Az új Intel SSD-ket az Intel bocsátotta rendelkezésünkre.

  • Kapcsolódó cégek:
  • Intel

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés