Hirdetés

Megateszt: Intel CPU-k Nehalemtől Skylake-ig

Utánajártunk, hogy az elmúlt 7 évben miként változtak, mennyit gyorsultak az Intel egyes mikroarchitektúrái.

Hirdetés

Összegzés, konklúzió

Mindenekelőtt nézzük az eredmények összesítését, amit a Skylake kedvéért elsőként PowerDirector és Apache nélkül, majd később azokkal is megcsináltunk.

Utóbbi kalkuláció alapján arra jutottunk, hogy az elmúlt 7 évben a Sandy Bridge jelentette a legnagyobb előrelépést, amit a Haswell követ, a dobogó legalsó fokára pedig az idén megjelent Skylake állhat fel. A Broadwell eredménye az eDRAM miatt becsapós, az extra cache nélkül valószínűleg csak 3-5% lenne a Haswellhez mért plusz. A Nehalem és a Skylake között, azaz 2008 és 2015 között ~36% a különbség, tehát tesztcsomagunk alapján azonos magszám, órajel, és memóriabeállítások mellett ennyit gyorsultak az Intel első számú mikroarchitektúrái az elmúlt 7 esztendőben.

Legvégül egy érdekesség: egyetlen mag területe alapján teljesítmény/magméret grafikont is készítettünk, amely azt hivatott szemléltetni, hogy az egyes mikroarchitekturális fejlesztésekkel, illetve gyártástechnológia-váltásokkal mennyivel vált gazdaságosabbá legyártani az adott számítási teljesítményt.

Nehalem (45 nm): 29,5 mm² Sandy Bridge (32 nm): 18,4 mm² Ivy Bridge (22 nm): 11,3 mm² Haswell (22 nm): 13,3 mm² Broadwell (14 nm): 6,9 mm² Skylake (14 nm): 8,1 mm²
Nehalem: 29,5 mm², Sandy Bridge: 18,4 mm², Ivy Bridge: 11,3 mm², Haswell: 13,3 mm², Broadwell: 6,9 mm², Skylake: 8,1 mm²
(A hat különböző magot ábrázoló kép méretarányos egymással.)

36% nem sok. Már anno a Haswell esetében is elégedetlenkedtünk kissé, hisz az Intel "tock" váltásának jegyében nagyobb előrelépésre számítottunk, ugyanakkor a Skylake még ennél is kevesebbet hozott, ami az asztali processzorok rajongóinak körében akár csalódással is felérhet. Az Intel elmondása szerint tudatosan nem az IPC-re gyúrták ki a Skylake-et, hisz manapság a Core M és társai, azaz a mobil piac nagyobb profittal kecsegtet, mint az évek óta egyre zsugorodó PC szegmens, itt pedig bizonyos (alacsony) keretek közé vannak beszorítva a fogyasztási (TDP) értékek, melyekből még messze nem tudták kihozni a maximumot.

Tesztünk dobtémaja: tock-tock-tick-tock-tick-tock
Tesztünk dobtémaja: tock-tock-tick-tock-tick-tock [+]

Ebben javarészt igazat lehet adni az Intelnek, ugyanakkor ott lesznek még a többutas szerverekbe szánt, méregdrága Xeonok, ahova szinte ugyanez a Skylake mag fog bekerülni valamikor 2017 folyamán. Ebben ugyanakkor már jelen lesz az AVX-512-es utasításkészlet, mely az azt kihasználni képes, megfelelően optimalizált programkód esetében 8%-nál mindenképpen nagyobb lökést adhat, ugyanakkor ennek hiányában majd csak a valamivel magasabb órajeltől, illetve az esetleges plusz magoktól lehet várni nagyobb előrelépést.

P6-tól Skylake-ig (animgif)
P6-tól Skylake-ig (animgif) [+]

A következő 1-2 évben érdekes lesz látni, hogy az Intel miként lesz képes meggyőzni saját korábbi vásárlóit a processzorcseréről. Per pillanat még egy Sandy Bridge-alapú i7-2600K-ról is csak kevés esetben van igazán értelme a váltásnak, ez pedig jövő januárban már bizony egy 5(!) éves processzor lesz. Egy szó mint száz, jelenleg úgy fest, hogy a Nehalemmel elindított vonalból lassan kezd kifogyni a szufla, hisz törvényszerűen egyre csökken a fejlesztési potenciál.

Pusztán idő kérdésre, hogy az Intel sok év után ismét rákényszerüljön egy gyökeresebb váltásra, ami legutóbb a Netburst vonallal igencsak balul sült el, de a közelmúltból említhetnénk akár a konkurens AMD-t is, akinek szintén nem jött be az x86-os körökben igencsak egyedi Bulldozer mikroarchitektúra. A jövő egyik nagy kérdése tehát az, hogy az Intel hány bőrt lesz még képes lehúzni az aktuális vonalról anélkül, hogy jelentősen csökkennének az eladásai, ám a válaszra legalább 1-2, legfeljebb 3-4 évet még várnunk kell.

Oliverda

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:
  • Intel

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés