Nehalem (45 nm), Westmere (32 nm)

A második generációs Core processzorok felépítését leginkább a korábbi Core 2 család ráncfelvarrásaként jellemezhetjük: a tervezők fő célja az volt, hogy az immár 4 szélesre kibővített felépítés erőforrásait minél jobban kihasználhassák a programok.

[+]

• Az Intel palettáját tekintve ebben a generációban költözik be először a processzor lapkájába a memóriavezérlő, amely jelentős lendületet adott a RAM-kezelésnek, később pedig a szintén Nehalem mikroarchitektúrás Lynnfield kódnevű lapkában jelenik meg először az integrált PCI Express vezérlő.
• A cache-hierarchia megváltozik: a korábbi megosztott L2 cache helyét a megosztott L3 cache veszi át, míg a magok egy-egy saját, 256 kB méretű, kicsi, de igen gyors L2-vel gazdagodnak.
• Visszatér a Pentium 4-ből már ismert Hyper-Threading, amely által egy-egy magon az operációs rendszer két programszálat futtathat, jobban kihasználva annak erőforrásait, lehetőségeit, ezzel pedig jobban leterhelve azt. Míg ennek értelmét a Netburstön a hosszú futószalag miatti gyakori üresjáratok adták, itt az erőforrások gazdag tárháza teszi ezt lehetővé, ugyanis egy programszál sokszor csak a végrehajtóknak és puffereknek csak egy bizonyos részét képes dolgoztatni.
• A loop buffer szerepe és helye is megváltozik: míg korábban utasításbájtokat tárolt, ettől kezdve lefordított µop-okat tartalmaz, így kisméretű ciklusok esetén nem csak az L1 utasításcache, hanem a dekóderek is tehermentesíthetőek.
• Az utasításfúziót immáron 64 bites üzemmódban is képes elvégezni a processzor, illetve ugyanez igaz az előjeles feltételes ugrásokra is.
• A Westmere esetében megjelenik az AES-NI utasításkészlet, mely az AES-algoritmus gyorsításáért felel.

A Lynnfield lapka felépítése

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!