Vágjunk bele – fotózás I.

Ha összeválogattuk a számunkra megfelelő távcső-tripod-fényképezőgép csapatot, akkor már csak három dolog kell a fotózás megkezdéséhez: 1) felhőktől mentes égbolt, 2) sötétség, 3) maga a fotó alanya.
Sűrűn lakott településeken és ezek közelében nagy a fényszennyezettség, azaz sok kósza fénysugár (mozgó és nem mozgó fényforrások) lehet zavaró hatással főleg a hosszabb záridőket igénylő képeknél. Szerencsénkre a Hold elég fényes alany, így egy városszéli, vagy peremkerületi bázis megfelelő lehetőségeket képes biztosítani.

Telihold Budapest fölött

Tapasztalatunk azt súgja, hogy olvasóink már alig várják, hogy nekiláthassanak a fényképészkedésnek, s valószínűleg egyből a legnehezebb feladatra vállalkoznának: a Telihold fotózására.
„Nehéz? Mi ezen nehéz, hiszen szép fényes és minden jól látszik rajta?!” – Valóban, ha szabad szemmel tekintünk fel a Teliholdra, akkor csodálatos látványban lesz részünk, s már egy kisebb binokulárral is rengeteg részletet figyelhetünk meg rajta. Azonban emlékezzünk vissza bevezetőnkre, ahol említettük a dinamikatartományt. Ehhez vegyük hozzá, hogy a nagy fényesség a kontrasztokat legyengíti, így az emberi szemnél jóval szerényebb képességű CCD, vagy CMOS érzékelő nehezen birkózik meg a feladattal.

Nos, első számú tanácsunk: ha a fényképezőgép képes raw, tiff, vagy más veszteségmentes formátumban dolgozni, akkor mindenképpen éljünk a lehetőséggel! Egy nyers, azaz eredeti adathalmazt sokkal könnyebben lehet szinte minden szempontból módosítani, utó-feldolgozni, mint egy eleve veszteségesen tárolt (JPEG) fájlt. Példaként felhozott Teliholdas képünkön is számos utómunkálatot végeztünk, hogy tetszetős eredményt kapjunk. A digitális korszakban ez nem szégyen, hanem egy ajándékba kapott lehetőség, hogy a mostoha körülmények között elkészített képeinkből a maximumot hozhassuk ki. Az utómunkálatokkal több esetben pótolhatjuk a hiányzó dinamikatartományt is!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!