A kígyó elszabadult

„Kept you waiting, huh?“ Ritkán passzolt jobban a sorozat jól ismert mondata egy másik epizódhoz. A Metal Gear Solid 4: Guns of the Patriots egy másik korszakban, 2008-ban jelent meg, és egészen mostanáig a PlayStation 3-hoz kötve maradt. Miközben a korábbi részek több gépen és különböző gyűjteményekben is visszatértek már, Old Snake utolsó nagy küldetéséhez továbbra is szükség volt az eredeti, már retrónak mondható konzolra. Már önmagában ezért is volt súlya a Master Collection második felvonásának – az elsőről pedig itt olvashatsz. A Konami végre nem kerülgette tovább a sorozat talán legnehezebben hozzáférhető fő epizódját, hanem immáron modern gépekre költöztette azt.

A pakk elnevezése ennek ellenére kissé nagyobb csomagot sejtet annál, mint amit ténylegesen kapunk. A válogatás két fő darabja a Metal Gear Solid 4, illetve a Peace Walker HD Collection-változata. Melléjük jár bónuszként a 2000-ben Game Boy Colorra megjelent Metal Gear: Ghost Babel, valamint egy digitális zenei válogatás. A Konami mindkét nagy játékhoz mellékelte a teljes szövegkönyvet és a történetet, illetve a szereplőket részletesebben bemutató Master Bookot. Az MGS4 adatbázisa is bekerült, benne enciklopédiával, idővonallal és kapcsolati hálóval. Utóbbi kifejezetten hasznos egy olyan sorozatnál, amelyben néha egy kódnév mögött is több ember és évtizednyi háttértörténet lapul.

[+]

A Vol. 2 jelentőségét azonban nem a játékok száma adja. Sokkal fontosabb, hogy milyen helyet foglalnak el azok a teljes történetben. A Metal Gear Solid 4 pedig hát lezárja Solid Snake történetének nagy részét, a Peace Walker pedig a múltban lopakodva köti össze a Snake Eatert a Phantom Painnel, és közben lefekteti annak több fontos játékmeneti ötletét is. Kezdőcsomagnak ettől még egyik sem ideális. Aki itt találkozik először a Metal Gearrel, az a negyedik rész történetének jó részét valószínűleg csak az adatbázis gyakori lapozgatásával fogja követni, ami pont olyan, mintha valaki a Tolkien-ismerkedést az Elveszett mesék könyvével kezdené – nem ideális, na. A gyűjtemény elsősorban azoknak szól, akik már ismerik a szereplőket, vagy legalább hajlandók bepótolni az előzményeket az első Master Collection formájában.

[+]

A Guns of the Patriots egy megöregedett, rohamosan romló állapotú Snake-et küld vissza egy hasonlóképpen átalakul harctérre. A világot ekkorra a háborús gazdaság és magánhadseregek uralják, a katonák testét és fegyvereit pedig nanogépekből felépített rendszer felügyeli. Snake feladata Liquid Ocelot megállítása, ám ehhez régi ismerősökkel és olyan ügyekkel is szembe kell néznie, amelyeket a korábbi részek látszólag már lezártak. Az MGS4 nem spórol a rajongói kiszólásokkal, visszatérő arcokkal és hosszú magyarázatokkal. Hideo Kojima itt tényleg megpróbált pontot tenni szinte minden megmaradt történetszál végére, még akkor is, ha ehhez időnként újabb csomót kellett kötnie azokra.

[+]

Játék közben ma is hamar kiderül, miért tudott annak idején ennyire emlékezetes maradni. Az első fejezetek háborús területein egyszerre mozognak a helyi lázadók és a magánkatonai egységek, Snake pedig eldöntheti, hogy észrevétlenül átsurran közöttük, vagy kihasználja a két oldal összecsapását. Az OctoCamo automatikusan felveszi a környezet mintázatát, a Solid Eye több különböző eszközt egyesít, Drebin üzletében pedig a megszerzett fegyverekből és pontokból állíthatjuk össze a saját arzenálunkat. Amikor a játék hagyja működni ezeket a rendszereket, a lopakodás, a rögtönzés és a látványos akció ma is remekül váltja egymást.

[+]

A korát persze ugyanúgy nem tudja mindenhol elrejteni, mint nyilalló derekú hőse. A mozgás és a fedezékhasználat a mai külső nézetes akciójátékok után merevnek érződhet, a későbbi fejezetek pedig fokozatosan háttérbe szorítják a nyitottabb lopakodást. Ennél is nagyobb választóvonalat jelentenek az átvezetők. A játék rendszeresen hosszú időre elveszi az irányítást, hogy részletesen elmagyarázza a Patriotok, a nanogépek vagy valamelyik visszatérő szereplő történetét. Aki szereti a Metal Gear világát, annak ezek a jelenetek a jutalom részét képezik. A gyorsabb tempójú, folyamatos játékhoz szokott közönség viszont könnyen úgy érezheti, hogy több időt tölt nézőként, mint Snake irányítójaként. (És ezen nem javít sokat, hogy a későbbi fejezeteken érződik, hogy temérdek tervezett tartalmat végül nem tudtak a játékba tenni.) A negyedik rész ennek ellenére továbbra is különleges élmény. Egyszerre látványos kémakció, komor búcsú és a sorozat saját múltján élcelődő rajongói ünnep. A humora, a főellenfelei és néhány helyszíne még ennyi idő után is nehezen felejthető. Új játékosként nem ezt választanánk első Metal Gearnek, a korábbi részek ismeretében viszont pontosan azt a lezárást adja, amely miatt a rajongók ennyit vártak az újbóli megjelenésére.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!