TGIF

Eheti TGIF rovatunk első alanya egy olyan, készülőben lévő termék, amely sokak életét könnyítheti meg, ha egyszer eléri a tömeggyártást. A Stick-N-Find több mint egy koncepció: hardver és szoftver szempontjából is késznek mondható, ezért döntöttek úgy, hogy az indiegogo segítségével felmérik a terepet, milyen igény mutatkozik a termékre. Az ajánlatokat még 39 napig várják, azonban a 70 000 dolláros cél máris teljesült, pillanatnyilag 100 000 dollár környékén jár a számláló. Ez örömteli, de mégis mit takar a Stick-N-Find név?

Ez egy olyan öntapadós apróság, amely Bluetooth kapcsolaton keresztül kommunikál az okostelefonnal és tablettel, ezzel elárulva a pozícióját. Persze nem milliméter pontosságú helymeghatározásra kell gondolni, a programot futtató eszköz egyszerűen a jelerősség alapján becsüli meg a távolságot, az irányt pedig a radar segítségével kell belőnünk, amolyan „hideg-meleg” teszttel. Elsősorban azzal a céllal készült, hogy azokra a tárgyakra tapasszuk, amelyeket hajlamosak vagyunk elkavarni, elveszteni vagy otthon hagyni. Maga az adóvevő alig nagyobb a táplálásáért felelős gombelemnél (CR2020), amivel akár egy évig is húzhatja, miközben körülbelül 30 méteres hatósugarat biztosít.

Az Android és iOS operációs rendszerre is elérhető alkalmazás számos lehetőséget nyújt, egy készülékkel akár 20 darab Stick-N-Find is kapcsolatban állhat. Szerencsére reggel nem kell kincskereső módjára pásztázni a lakásban az elvesztett kulcs után, kémlelve a radar visszajelzéseit, ugyanis a párosított ragacsok egy gombnyomásra fény- és/vagy hanghatásokkal tudatják helyzetüket, már amennyiben hatósugáron belül helyezkednek el.

Szintén egy érdekes lehetőség, hogy a szoftver úgy is konfigurálható, hogy akkor jelezzen, ha egy adott egység hatósugáron kívül kerül. Így például reggel a kapun kilépve figyelmeztet, hogy otthon hagytuk a pénztárcát, a laptopot vagy éppen annak töltőjét. Ez az úgynevezett virtuális póráz, amelynek még a körülbelüli hosszát is meghatározhatjuk. Sőt, még arra is lehetőség van, hogy a figyelmeztetés pont fordítva történjen: a töltőn felejtettük a telefont, a lakásból kilépve viszont a kulcstartón lévő Stick-N-Find hangriasztással jelzi „gazdájának” hiányát.

A bizonyos esetekben roppant hasznosnak tűnő kütyü piacra lépését 2013 márciusára tervezik. Vételárakról még nincs pontos adat, de a támogatói csomagokból és az azért járó Stick-N-Findok darabszámából arra lehet következtetni, hogy egy ragacs bő 15 dollárba fog kerülni.

Néhány mondat erejéig evezzünk kicsit könnyedebb vizekre is! Itt van például a kávézóasztalnak álcázott óriási floppy, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Arányait tekintve egy szabványos 3,5”-es hajlékonylemezt ábrázol, amiről még a fém tolóajtót sem felejtették le. Az egészben a legjobb, hogy utóbbi funkcióval is rendelkezik: a panelt elcsúsztatva egy tároló bukkan elő, amibe távirányítót, pendrive-ot vagy bármilyen apróságot rejthetünk. A FloppyTable-t Axel van Exel és Marian Neulant készítette.

Már számos olyan étellel vagy itallal találkozhattunk az évek során, amelyek valamilyen videojáték hullámain próbált meg érvényesülni a piacon, így nem meglepő, hogy felbukkantak az Angry Birds márkájú üdítőitalok, amelyek például Finnországban hirtelen olyan sikeresek lettek, hogy eladásokban lenyomták a Coca-Cola és Pepsi termékeket. Ez lehet, hogy csak a pillanatnyi fellángolásnak és persze a madaras-malacos játék népszerűségének köszönhető, de még így is figyelemreméltó teljesítmény.

Végül, akik úgy érzik, hogy már kinőttek az üdítőitalokból, és valami férfiasabb nedűre vágynak, azoknak érdemes egy pillantást vetni erre a Minecraft inspirálta sörnyitóra. Ha fékezhetetlen vágyat érzünk egy ilyen „pixeles szekerce” iránt, akkor a ThinkGeek webáruházban 20 dollárért megvásárolhatjuk.

Moddervilág

Martijn Laman, a 35 éves holland modder mindig is szerette az olyan alkotásokat, ahol a hardverkomponenseket nem rejtik el a kíváncsi tekintetek elől, ezért úgy döntött, hogy formába önti azon ötleteit, amelyek már egy ideje a fejében keringtek. Így született meg a Project Inverted. Elnevezése alapján nem nehéz kitalálni, hogy egy kifordított elrendezésről van szó: az alkatrészek jelentős része a középen végigfutó, igen masszív váz két oldalán sorakozik.

(forrás: Guru3D) [+]

(forrás: Guru3D) [+]

Fontos kiemelni, hogy ez a casecon egyszerű kéziszerszámokkal készült, nem zúgott a háttérben a CNC maró, ezzel is remekül szemléltetve, hogy a látványos és minőségi eredményhez nincs szükség profi műhelyre. Az egyetlen munkafolyamat, amihez a készítő külső segítséget kért, az néhány takarólemez pontos meghajlítása, de mentségére legyen mondva, hogy otthoni körülmények között ezt szinte lehetetlen tisztességesen elvégezni.

(forrás: Guru3D) [+]

(forrás: Guru3D) [+]

A koncepció alapján a középső panel egyik oldalán a két EK Coolstream XT 240 radiátor, a másik oldalra pedig az ASUS Sabertooth Z77 alaplap kerül, a Liang MCP355 pumpa, az EK-DDC X-RES 100 tartály és a Corsair AX750 pedig az alsó részben találják majd meg helyüket. A munka éppen a táppal kezdődött, aminek Martijn egy teljesen új készülékházat hajtott, mely formájával már igazodik az oldalról nézve háromszögletű alaphoz. A modularitást biztosító panelt 90 fokkal felfelé fordította, így a kábelek csatlakoztatása és elvezetése kényelmesebb ebben a környezetben.

(forrás: Guru3D) [+]

(forrás: Guru3D) [+]

Az elég kacifántosnak tűnő folyadékhűtés becsövezését – néhány szakaszt leszámítva – matt fekete Bitspower csatlakozókkal és toldalékokkal oldotta meg; ehhez összesen 52 apró alkatrészt kellett beépítenie. Az Intel Core i5-3570K processzor mellett (EK Supreme HF blokk) a 4 x 4 GB Corsair Dominator memóriát is folyadék hűti (EK RAM Dominator X4), a Radeon HD 6870 videokártya viszont előbb-utóbb cserére szorul, ezért ennek vizezésébe már nem invesztált a készítő. Menet közben némi konstrukciós hibába botlott: a tápot és a tartályt fedő panelt felfelé nem lehetett leemelni a tartályról, mert beleakadt az alaplapba. Ezt a kis bakit végül a panel kettévágásával és zongorapánttal orvosolta.

(forrás: Guru3D) [+]

(forrás: Guru3D) [+]

Az alaplaptálcán minden egyes nyílást úgy alakított ki, hogy a lehető legkevesebb kábellel kelljen majd szembesülni; erre jó példák a képeken is látható SATA csatlakozók, amelyeknek csak a feje bukkan ki a mélyből. Az ATX kábel vezetékeit a lehető legesztétikusabban szerette volna megoldani, ezért számítógépen megtervezett egy kiegészítő panelt. Ennek elkészítéséhez végül ismét külső segítséget kért, de ez az apróság is nagyon sokat dob az összképen. Még arra is ügyelt, hogy az ívben meghajlított kábelköteg kívül futó vezetékeit hosszabbra vágja.

(forrás: Guru3D) [+]

(forrás: Guru3D) [+]

Ezek után nem meglepő, hogy az alaplapi 8 tűs EPS betáplálása is elég egyedire sikeredett, ugyanis a tápból a föld és a 12 volt két párhuzamosan futó, 2 mm átmérőjű sárgaréz rúd segítségével jut el. Miután gondoskodott róla, hogy a fejben stabilan rögzítse a tűket, természetesen a szigetelésről sem feledkezett meg.

(forrás: Guru3D) [+]

(forrás: Guru3D) [+]

A négy darab Corsair SP120 ventilátorral szellőztetett radiátor alatt egy négycsatornás ventilátorvezérlő lapul, azonban ami még érdekesebb, hogy egy USB portól üzemeltethető, 7” képátlójú Lilliput érintőkijelző is terpeszkedik a környéken. Végül a videokártya tápkábelei egy az ATX-hez hasonló bújtatópanelt kaptak; az egyik képen látható, szabad lyukat később a bekapcsológomb vezetékei töltötték meg.

(forrás: Guru3D) [+]

(forrás: Guru3D) [+]

A Project Inverted még nincs teljesen kész. Először is a videokártya cseréje után rendezni kell még annak tápkábeleit, valamint még számos optikai és funkcionális javításon gondolkodik az alkotó, amelyekre az igény használat közben merült fel. A rengeteg képpel ellátott munkanapló itt olvasható.

(forrás: Guru3D) [+]

(forrás: Guru3D) [+]

A héten történt

Ez a hét sem volt eseménytelen, de szerencsére a PC iparral kapcsolatos múltkori negatív hírhullám nem ismétlődött meg. Ugyanakkor kiderült, hogy még a "legnagyobbak", mint az Intel és az Apple is hibázhatnak néha. Az persze ritka eset, hogy ez egyszerre történjen, de a héten erre is volt példa: az új Apple Mac mini esetén HDMI-kivezetéssel kapcsolatos problémákról számolt be a közösség, amiről végül kiderült, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja.

Ha már szóba került az Intel és az Apple, az e heti pletykát is ez a páros vitte, ugyanis egyes források tízwattos Ivy Bridge processzorok érkezését jósolták, amit az új Apple MacBook Airrel is hírbe hoztak. Nem sokkal később az is kiderült, hogy a pletykáknak csak a fele igaz, ugyanis valóban lesz egy tízwattos TDP-vel bíró, Ivy Bridge alapú processzor, de a teljes értékű változatok ennél egy hangyányival többet fogyasztanak majd.

Az alacsony fogyasztású csatából egyébként az AMD sem akar kimaradni, noha az igazán nagy durranás, a Kabini SoC még csak úton van, de a friss információk szerint az AMD egy amolyan gyorsfrissítés formájában még egy utolsó löketet ad a Brazos 2.0 platformnak. Ráadásul a szóban forgó gyártó könnyen nyeregbe kerülhet ezen a téren az Intellel szemben, ha a Microsoft kegyeibe fogadja a vállalatot, és a Surface Pro legújabb, még készülőben lévő változata valóban az AMD Temash SoC-ra fog építeni. A Microsoft a Surface család kapcsán ráadásul nem csak az Intellel akar szakítani, de az NVIDIA Tegra 3-mal is hadilábon áll, így könnyen előfordulhat, hogy a Windows RT-t futtató Surface RT következő verziójában már a Qualcomm chipje dübörög majd.

Bár az említett AMD Kabiniről és Temash-ról ezen a héten nem tudunk új információkkal szolgálni, a SoC-okkal foglalkozó többi vállalat most sem pihent. Ezen a téren talán kissé furcsán cseng az LG neve, de már áprilisban elterjedt a hír, hogy a Samsung nyomába erednének, ezért a vállalat saját SoC fejlesztésébe fogott. A friss hírek szerint (ami egy kevéske technikai információval is megajándékozott bennünket) ennek első, kézzelfogható eredményeit a januári CES-en már látni fogjuk. A legendásan olcsó RockChip minden bizonnyal már ismerős lesz, hiszen a kínai gyártó otthonosan mozog ezen a piacon, és legújabb bejelentésük egy immáron négymagos SoC-ról árulkodik, ami mellé a jól ismert Mali-400 IGP kerül.

Az ARM-őrület ráadásul tovább gyűrűzik, ugyanis a Raspberry Pi Alapítvány is jó hírekkel rukkolt elő a héten: végre megkezdődhet az egy évvel ezelőtt beígért Rapsberry Pi "Model A" hobbiszámítógép szállítása, ami olcsóbb és kevesebbet is fogyaszt, mint a jelenleg kapható variáns. Erre kontrázott rá a hasonló megoldásokban utazó Hardkernel, akinek Odroid-U és U2 névre keresztelt eresztései a Raspberry Pi-nél jóval nagyobb teljesítményt kínálnak valamivel drágábban, de még mindig jutányos áron. Az igazi őrületet viszont minden bizonnyal a szintén ARM-ra és Androidra felesküdött konzolgyárót, az Ouya fogja szolgáltatni, ugyanis a Kickstarteren nevelkedett cég a héten bejelentette, hogy megkezdte a konzolok fejlesztői változatának kiszállítását.

Evezzünk most vissza egy kicsit a PC irányába, hiszen a szokásos termékbejelentések között is akadt 1-2, ami megérdemli a figyelmet. Például itt van a hét egyik legnagyobb durranása, a Mushkin mSATA SSD tárolója, ami elsőként és egyedüliként rekordkapacitást állított be kategóriájában. A monitorpiac szereplői is mozgolódtak a héten, köztük a Dell és a Philips is. Míg előbbi az általunk is tesztelt Dell UltraSharp U2713HM wide gamut színteret kínáló verzióját, az U2713H-t promózta, addig utóbbi az asztali kijelzők piacán is bepróbálkozik az Ambilight technológiával, mely az új Gioco monitorcsaládban az Ambiglow nevet kapta, és rögtön kétféle típussal debütál. Ezen a héten sem unatkoztak a Sharpnál, most kisasztal méretű érintőképernyővel hívták fel magukra a figyelmet.

Zárásul egy kicsit a notebookok és az úgynevezett convertible gépek terén sem árt összegezni a heti történéseket. A Fujitsu például egy olyan Ultrabookot mutatott be, ami kifejezetten hölgyek számára készült, de előreláthatólag ez idehaza, mi több, Európában egyáltalán nem lesz elérhető. Nem úgy, mint a Lenovo újdonságai, a Convertibles családba tartozó Yoga 13, Yoga 11, Lynx és Twist. Ez utóbbihoz hasonló, gömbcsuklós kijelzővel ellátott gépet a HP is bemutatott a héten.

Heti okosság

Tudástárunk a héten nyolc friss anyaggal bővült! Elsőként kicsit az SSD-k területére kalandozunk, és alaposan kivesézzük, mit jelentenek a cikkekben és hírekben gyakran használt SLC, MLC és TLC rövidítések, és milyen összefüggésben vannak ezek a tárolók sebességével, élettartamával!

Az SSD-k fejlődéstörténetét nyomon követők minden bizonnyal még emlékeznek az első, SLC (single-level cell) alapú meghajtókra, amiket nem sokkal később követtek az MLC-re (multi-level cell) épülő, olcsóbb darabok. A kettő közötti különbség első hallásra meglehetősen egyszerűen hangzik: az SLC cellánként egyetlen bitet, míg az MLC cellánként kettőt tárol. Mivel az SLC adott területen kevesebb adatot képes eltárolni, így gyorsabb is, mert a cella értékének megállapítása kevesebb időt vesz igénybe, ráadásul e mellett az élettartama is hosszabb, mint az MLC-é.

Az "SLC, MLC, TLC – mit jelent?" c. tudástár bejegyzés folytatása ide kattintva olvasható!

A notebookokban évek óta létezik valamilyen rendszer az integrált grafikus vezérlő és a dedikált GPU közötti váltásra, mint például a sokat emlegetett NVIDIA Optimus vagy AMD Dual Graphics. Régen ez gyakorlatilag kimerült abban, hogy a BIOS-ban kellett letiltani vagy engedélyezni a dedikált GPU-t, ami teljesen használhatatlan megoldás volt, hiszen újraindítást igényelt. Az utóbbi években jóval kedvezőbb technológiák születtek, amelyek már nem igényelnek körülményes feladatokat a felhasználó részéről. Ezek három nagy csoportra oszthatók: muxed, muxless és hibrid.

Az GPU-k közötti átváltás (Enduro, PowerXpress, Optimus, Virtu, Dual Graphics) tudástár bejegyzés folytatása ide kattintva olvasható!

További friss tudástár anyagaink:

• Mekkora a szemünk fényereje? – a kérdés fura és meglehetősen kifordított, hiszen szemünk nem világít, de a szembe jutó fényáramra a pupillánk reagál. Valójában szemgolyónk rekeszérték-tartományát próbáljuk egyszerűen elmagyarázni a fényképezőgépek nyelvére lefordítva.
• Kepler-alapú mobil GeForce-ok – a fermis mobil GeForce-ok után rendet rakunk a Kepler architektúrájú NVIDIA vezérlők portáján is.
• Input lag, azaz bemeneti késleltetés – monitortesztjeinkben gyakran előforduló kifejezés, amiről a termékek adatlapjai nem beszélnek.
• Zavaró képjelenségek: az utánhúzás – minden TFT kijelző ellensége a magas válaszidő, és annak látható negatív következménye, az utánhúzás.
• Memóriaidőzítések – a CL, tRCD, tRP és RAS rövidítések értelmezése.

Kov1024 & Daywalker