Üzemben
A tesztek során a Gigabyte EP45T Extreme, illetve az XFX nForce 790i Ultra lapkakészletére épülő alaplapját és egy 3 GHz-es Core 2 Duo E8400-at használtunk. A stabilitást a Memtest86+ legújabb verziójával ellenőriztük, az egyes időzítések és órajelek kombinációját egy teljes környi futás validálta. A szimpla alkalmazásteszteket feleslegesnek ítéltük, mert a különböző gyártóktól származó memóriák azonos órajelen és időzítések mellett – akármilyen alkalmazást is veszünk elő – ugyanolyan gyorsak; ez már számos alkalommal bebizonyosodott.
Az Everest adatlapja a F3-16000CL9D-4GBGT1-ről [+]
A bekapcsolást követően megnéztük, hogy mit lát az Everest. A memóriapárt szépen felismerte, de csak DDR3-1333-asként azonosította a gyártó állításával ellentétben (a CPU-Z dettó).
A modulpárokat előre eltervezett módon nyúztuk, először az FSB-t változatlanul hagyva csak a memória órajelét emelgettük, majd az FSB-vel szinkron módon is próbára tettük őket. A memóriákat először alapfeszültségen, majd megemelt feszültség mellett hajtottuk. Az időzítések sorrendben: CAS latency (CL) / RAS to CAS Delay (tRCD) / RAS Precharge (tRP) / Cycle time (tRAS) / [Bank Cycle time (tRC)] / Command rate (CR).
A memória teherbírása Intel P45-ben és nForce 790i-ben [+]
Végülis mit várhatunk egy ilyesfajta memóriától? Minél jobb időzítéseket és minél magasabb órajeleket. A korábbi memóriatesztekben alkalmazott nForce chipsetes deszka mellett most egy P45-össel is megpróbálkoztunk, ugyanis nekünk az XFX-szel sehogyan sem sikerült 2000 MHz fölé jutni, a Gigabyte EP45T Extreme talán tovább bírja, gondoltuk. Mint kiderült, tévedtünk. Először 1,9 V-os feszültség mellett kísérletezgettünk; 1333 MHz-es órajelen az időzítéseket sikerült leszorítani egészen 6-6-6-18-ig, ami átlagosnak mondható. DDR3-1600-as órajelen már csak a 7-7-7-21 volt stabil, DDR3-1800-on pedig 8-8-8-24-ig kellett lazítani a BIOS beállításait. A maximumon, DDR3-2000-es frekvencián csak és kizárólag a gyártó által specifikált 9-9-9-24-es beállítás volt stabil, feszültségemeléssel sem tudtuk lejjebb szorítani az időzítéseket. Ezután megpróbáltuk a modulpárt 2000 MHz felett járatni, de minden kísérletünk kudarcba fulladt. DDR3-2040-en még bejelentkezett a Windows, de az első komolyabb alkalmazás elindítása után újraindult a rendszer. Két alaplappal tettünk próbát, a két különböző alaplap BIOS-ában a legkülönfélébb beállításokkal próbálkoztunk (sokféle feszültség, chipset és memória szinkronizáció, órajelek), de nem sikerült 2 GHz-nél feljebb jutni.
Értékelés
A most megismert G.Skill GT1 memóriapár végülis teljesítette azt, amit a gyártó ígér: DDR3-2000-es órajelen stabil volt, ennél többre azonban sajnos nem volt képes. A hűtőborda és a kéken világító ventilátorok jól néznek ki a sötétben, és mint kiderült, elvégzik a nekik kiosztott feladatot. Persze nem vagyunk velük előrébb, mert ha a modulokon található chipek nem bírják a gyorsabb tempót, akkor ezen egy szimpla kis léghűtő sem fog segíteni. A modulra élettartam-garancia vonatkozik, a ventilátorokra két év. Ha nagyon sok pénzünk lenne, és minden álmunk egy DDR3-2000-es memória lenne, akkor talán esetleg számításba vennénk a G.Skill kitjét is, persze csak akkor, ha a jelenlegi ajánlott áránál jelentősen olcsóbban akarnák nekünk eladni. A probléma az, hogy mi sosem rajongtunk ezekért a gyárilag magas órajelű típusokért, mert a DDR3-1333-asok zöme bőven kielégíti az emberek igényeit, a Core 2-es processzorok eleve FSB-limitesek, így a 2000-es memóriákra nincs szükség, a Core i7-hez viszont nem passzol a kit, mert az csak az 1,65 V-os memóriákat eszi meg. Ezért a G.Skill F3-16000CL9D-4GBGT1 a mi szemünkben megmarad egy egzotikus terméknek, ami jól mutat, trendi, de irreális, 120 000 Ft körüli árát inkább másra költenénk.
fLeSs
A G.Skill memóriákat a G. Skill bocsátotta rendelkezésünkre.
