Munkahely 2025

Radikális változás előtt áll a munka világa – és ez nemcsak az egyre terjedő automatizálás által kiszorított tömegeket érinti, hanem azokat is, akiknek továbbra is megmarad a munkájuk. Az már most látszik, hogy a hagyományos, 9-től 5-ig tartó munkaidőnek vége, de a közeljövőben ennél sokkal komolyabb átalakulásokra számíthatunk, ami a munkakeresést, a cégek felépítését és mindennapi életünket is alapjaiban módosíthatja, a munkakereséstől a nyugdíjba vonulásig. A Fujitsu Workplace 2025 címmel tanulmányt is készített arról, hogy ők miként látják a közeljövő változásait – tekintettel arra, hogy a céldátumig mindössze hét évünk van, igen érdekes olvasmány ez azoknak, akik járnak egyetemre, főiskolára, vagy most gondolkoznak azon, milyen képzést válasszanak maguknak.

[+]

A 2025-ig tartó folyamat a Fujitsu szerint több irányba halad majd, amelyek a társadalmi, a technológiai, az üzleti és demográfiai változásokkal párhuzamosak. Az első változás, ami sok területen már most is érezhető, a kötött idejű, nyolcórás munkavégzés megváltozása, illetve az egy élet, egy munkahely filozófia eltűnése. Az új jelszó a rugalmasság, legyen szó akár a munkaidőről, akár a karrierről, akár magáról a szakmáról, hiszen a munkavállaló már nem röghöz kötött alkalmazott, hanem olyasvalaki, aki bármikor válthat egy jobb ajánlatért. Ez pedig azt jelenti, hogy a cégeknek igen fontos lesz a munkakörülmények minőségére is odafigyelni, például sötét, egészségtelen irodával nem lehet megtartani a legértékesebb szakembereket, akik ráadásul a továbbképzést is elvárják majd.

A társadalmi változások indokolják a munkahelyek „zöldülését” is: ahogy egyre fontosabbá válik a környezetvédelem, úgy ebbe az irányba kell elmozdulnia a cégeknek is. Ezt részben már maga a rugalmas munkavégzés is segíti: kevesebb helyet kell fenntartani, a meglévő helyet jobban ki lehet használni, az otthoni munka támogatása és a mindenhol elérhető szélessávú kapcsolat pedig tovább csökkenti a fenntartandó ülő- vagy állóhelyek számát.

Érdekes módon ezeket a fennmaradó helyeket az automatizálás és főleg a mesterséges intelligencia terjedése is kényelmesebbé teszi: a modern technológia igyekszik majd maximálisan kiszolgálni az embert, hogy az a munkájára koncentrálhasson – megtanulja például, hogy milyen kávét szeretünk, és kérésre azt tálalja nekünk, fontossági sorrendben előre kiválogatja az elintézendő leveleket, és gondoskodik naptárunkról is.

[+]

A változások azonban nemcsak a munkahelyet és a munkavállalókat, de a munkaadókat is érintik: az említett mesterséges intelligencia a kávéfőzés mellett az emberierőforrás-menedzsmentből is kiveszi a részét. Ennek keretében például ő fogja kiválasztani egy projektre a leginkább megfelelő csapatot, figyelembe véve a Linkedinen és a hasonló platformokon elérhető adatokat, a korábbi munkák során szerzett tapasztalatokat és így tovább. Az ilyen, túlnyomórészt projekt-alapokon szerveződő munkák miatt sok cég szerkezete is átalakul – amelyik nem tud rugalmasan alkalmazkodni a gyorsan változó környezethez, az bizony megszűnik.

[+]

Komoly feladat előtt állnak a cégek a többgenerációs munkahelyek kapcsán is – ezekben az Y és a Z generáció mellett a 60-70 évesek is részt vesznek majd, a munkaadó feladata pedig az lesz, hogy mindkét csoport igényeit kielégítse, miközben tudásukat és képességeiket a lehető legjobban hasznosítsa.

Interjú

A Workplace 2025 kapcsán Ramanan Ramakrishnának, a Fujitsu szolgáltatásokért és innovációért felelős régiós vezetőjének tettünk fel pár kérdést.

PH: Az önök tanulmányából az derül ki, hogy a jövő világában tulajdonképpen csak a legnagyobb cégek, a szabadúszók és az alkalmazottak maradnak meg. Mi lesz akkor azokkal a közepes méretű vállalkozásokkal, akik nem tudják még alkalmazni a legújabb technológiákat, akár pénzügyi okokból, akár mert nem illeszthetők be a munkafolyamataikba?

[+]

Ramanan Ramakrishna: Számukra az a jó hír, hogy a szabadúszók ebben az esetben nem egyéneket jelentenek, hanem olyan kis-, sőt akár közepes vállalkozásokat is, amelyek rendelkeznek olyan szellemi tulajdonnal, amely eladható a piacon. Még az sem feltétlenül szükséges, hogy ez a tulajdon önmagában is felhasználható legyen, elég, ha egy nagyobb egész részeként működik. Ugyanakkor a szabadúszókkal kapcsolatban szeretném megjegyezni – amennyiben most egyénekre értjük ez a kifejezést – hogy véleményünk szerint 2025-re ők lesznek többségben. Ez éles ellentétben áll a mai helyzettel, amikor egyes üzleti szegmenseket leszámítva azért a munkaerő túlnyomó része fix.

A közepes vállalatokra visszatérve, azt gondolom, hogy ők még jobb helyzetben vannak, hiszen nemcsak egy, hanem rendszerint több szellemi tulajdonnal rendelkeznek, így több együttműködésben tudnak részt venni. Az ő feladatuk tehát az, hogy keressenek partnereket ezek felhasználásához.

PH: Sokat beszéltünk a szellemi tulajdonról, így felmerül a kérdés, hogy mi lesz például a fizikai munka sorsa? Tényleg szinte mindenkit kiszorítanak majd a robotok?

Ramanan Ramakrishna: A kékgalléros munkakörök területén biztos, hogy átalakulások várhatók, de nem hiszem, hogy ez kizárólag a teljes megszűnést jelentené. Ha visszanézünk a történelemben, látható, hogy többször kongatták már a vészharangot valamilyen új technológia munkahelyromboló hatása miatt. Ígérték már a fizikai üzletek megszűnését például, ehhez képest azok mostanában megint egyre népszerűbbek. Persze nem pont abban a formában, mint régen, a nagy áruházak helyett a kisebb, személyre szabott és hozzáadott szolgáltatást, illetve különleges termékeket kínáló boltok sikeresek most. Természetesen a mesterséges intelligencia és automatizálás hatása igenis fog jelentkezni a munkahelyek megszűnésében, de az érintettek nagyobb része képes lesz alkalmazkodni, és a kialakuló új állások pedig felszívják őket.

PH: A tanulmányban elég sok szó esik a folyamatosan cserélődő munkaerőről – de hogy lehet ebből működő csapatot kovácsolni, integrálni a vállalatba, például biztonsági szempontból?

Ramanan Ramakrishna: Az első kérdés itt az, hogy a rengeteg „szabadúszóból” hogy találjuk meg azt a mondjuk hét embert, akire szükségünk van? Ez az, ahol a megfelelő mesterséges intelligencia segíthet azzal, hogy nem csak a CV-t olvassa el vagy osztályozza korábbi munkáikat, hanem a neten elérhető adatok elemzésével igyekszik kitalálni, hogy mennyire képesek integrálódni a csapatba, milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, és így tovább. Ha ez megvan, akkor be lehet hívni őket – miközben a cégnél addigra már elkezdték összeállítani nekik a munkahelyet is, hiszen arra nincs idő, hogy az első munkanapon kapjanak egy üres notebookot, akkor kezdjék az e-mail fiók beállítását, és így tovább.

PH: Mit tanácsolna azoknak, akik most készülnek egyetemre, főiskolára, most gondolkoznak azon, hogy mit tanuljanak. Mivel lehetnek sikeresek 2025-ben?

Ramanan Ramakrishna: Két tulajdonságra lesz mindenképp szükség: egyrészt egy mély, analítikus gondolkodásmódra, amely lehetővé teszi, hogy ránézzenek egy adathalmazra, és felismerjék az összefüggéseket. Ez olyasmi, amiben a mesterséges intelligencia ugyan nagyon jó és sokat is segíthet, de a következő évtizedekben az emberi agy, vagy a AI-val támogatott agy még jobb teljesítményre lesz képes. Ehhez kapcsolódó hasznos képesség lesz annak ismerete, hogy a rendelkezésre álló eszközök mire képesek és hogy használhatók.

A másik fontos képesség a kreativitás – ez egy olyan tulajdonságunk, amit egyelőre gépekkel nem sikerül utánozni. Összefoglalva tehát az analitikus és a kreatív képességek kifejlesztése az, amire koncentrálni kell.

Wombath