Bevezető

A Fujifilm 2012 elején indította útjára az X bajonettet használó, APS-C szenzorral szerelt MILC termékcsaládját az X-Pro1 fényképezőgéppel, amit 2014-ben az egy kategóriával szerényebb X-T1 követett. Két évvel később aztán megérkezett az utód X-T2, tavaly ősszel pedig lerántották a leplet az X-T3-ról, amit a szakma szinte egyöntetűen a legjobb APS-C szenzoros tükör nélküli rendszerkompakttá kiáltott ki, a benne található X-Trans IV érzékelő 26,1 millió pixelével pedig jelenleg a legmagasabb felbontással rendelkezik a piac hasonló méretű szenzoraihoz képest.

[+]

Kíváncsiak voltunk, hogy az X-T3 mit nyújt elődjéhez képest, ugyanis a CES alkalmából Las Vegasban eltöltött nagyjából 10 nap alatt végig egy X-T2 volt hűséges társunk, így megismerkedhettünk az X-T széria regnáló csúcsmodelljével, hogy aztán március elején ismerősként köszönthessük a frissített verziót. A külsőt tekintve nem is volt nehéz dolgunk az átállással, hiszen a színt leszámítva nagyjából ugyanazzal a formavilággal és kezelőszervekkel találtuk szembe magunkat – a lényegi különbségek a motorháztető alatt lakoznak.

Külön érdekesség, hogy a Fujifilm 2018 elején piacra dobott egy X-T sorozat fölé pozicionált vázat az X-H1 személyében, mellyel kapcsolatban a gyártó külön kiemelte a fejlett videós képességeket, ám ezek mindegyikére rálicitált az X-T3, leszámítva az öttengelyes szenzorstabilizációt. Ezt figyelembe véve elég átgondolatlannak tűnik a Fujifilm jelenlegi termékpalettája, ezért a későbbiekben ki fogunk térni arra is, hogy vásárláskor melyik vázat érdemes választani.

[+]

Fontos megjegyezni, hogy fényképezőgépekről szóló tesztjeinkben nem az elkészült fotók képminőségét vizsgáljuk több száz százalékos nagyításban, ezt a feladatot meghagyjuk a napi szinten ezzel foglalatoskodó médiumoknak, ugyanis véleményünk szerint azonos felbontás és szenzorméret mellett csupán nüansznyi különbségek vannak a különböző gyártók kamerái között. Mi leginkább a használat közbeni általános tapasztalatokra, a kezelhetőségre és a fotózás élményére vagyunk kíváncsiak.

Specifikációs adatlap

Külső, kezelőszervek

Az X-T3 minimálisan nagyobb elődjénél; az 1 milliméteres magasságnövekedés mellett a leginkább szembetűnő változás a vastagságban keresendő, hiszen csaknem egy egész centimétert hízott az újdonság, amiből következően a markolat is némileg húsosabb lett. A váz fogása vastagságát tekintve kényelmes, ám a markolat fogásában érezhető a különbség egy X-H1-hez képest: csak kézben tartva még elfért rajta a kisujjunk, exponálás közben viszont már lecsúszik róla, mivel ilyenkor szinte teljesen függőlegesen kell tartani a mutatóujjat, hiszen csak így érjük el a kioldógombot. Ez persze egyáltalán nem vészes, ám a nagyobb kézzel megáldott felhasználóknak érdemes lehet beszerezni a gyári portrémarkolatot is.

[+]

A 132,5 x 92,8 x 58,8 milliméteres, akkumulátorral és egy memóriakártyával 539 gramm tömegű magnéziumötvözet vázból az ezüst verziót kaptuk, ezen kívül létezik még teljesen fekete variáns is. A világosabb színnek megvan az a hátránya, hogy a felületet nem védi festékréteg, ezért érzékenyebbé a karcokkal és a kopással szemben, ez a tesztelt példányon is észrevehető, akár háborút is megjárt fényképezőgépként is el lehetne adni. Személyes véleményünk szerint azonban ez a szín kifejezetten jól áll neki, üde színfolt a rengeteg fekete váz között, és még retró hatást is kölcsönöz a gépnek, de aki tudja magáról, hogy hajlamos néha odacsapni dolgokhoz a kamerát munka közben, az inkább a fekete változatot válassza.

[+]

Az előlapon az X bajonetté a főszerep, tőle jobbra egy menetes kupakkal lezárt vakuszinkron csatlakozót és a manuális, folyamatos és egyszeri fókuszmód között váltó kallantyút találjuk. A bajonettől balra egy testreszabható gomb és egy szintén szabadon választható funkcióval felvértezhető tárcsa kapott helyett, közöttük pedig egy fehér színű AF segédfény pihen.

[+]

A váz tetején a szokásos X-T kezelőszervek helyezkednek el; a legtöbb beállításhoz külön tárcsa tartozik, ebből összesen hármat kapunk. A jobb szélsővel az expozíciókompenzációt tudjuk vezérelni, mellette a záridőt szabályzó tárcsa kapott helyet, a túloldalon pedig az ISO értékek között váltogathatunk. Utóbbi kettőt A állásba állítva a rendszer maga választja ki a szerinte a körülményeknek leginkább megfelelő értékeket, és ugyanez igaz a minden XF objektíven megtalálható rekeszállító gyűrűre is, ezzel a megoldással nincs szükség A, P vagy S mód külön kiválasztására. A tárcsák nagyjából 1-2 milliméterrel lettek magasabbak, mint az X-T2-n helyet kapó testvéreik.

A záridő és az ISO tárcsák magukban foglalják a fénymérést és a sorozatkép-sebességet választó gyűrűt is, utóbbival válthatunk például videó vagy panoráma módba is. A kamerát bekapcsolni az exponálógomb körül található kétállású retesszel tudjuk, ez alatt egy programozható Fn gomb várja, hogy használatba vegyük. Az elektronikus kereső jobb oldalán egy mostmár rögzíthető dioptriaszabályzó tárcsát találunk, vele átellenes oldalon pedig az EVF és a hátsó kijelző között tudunk váltani, a két kezelőszerv között pedig egy vakupapucs pihen.

[+]

Ahogy az előző bekezdésből logikusan kitalálható, a váz hátsó oldalán összesen két megjelenítő segíti a komponálást. Közülük a nagyobb a 3 hüvelykes, 1,04 millió pixelt magába foglaló érintésérzékeny LCD monitor, ami a széria korábbi tagjainál megszokott módon lefelé, felfelé és befelé dönthető, a teljes kihajthatóságról sajnos ezúttal is le kell mondanunk. A kijelző felett a már említett, 100 százalékos lefedettségű, OLED technológiás, közelségérzékelővel megtámogatott E-VF található, melynek felbontása 3,69 millió pixel, nagyítása pedig 0,75-szörös. A körülöttük található kezelőszervek teljes egészében az X-T2 elrendezését kapták: felül a törlés, visszajátszás, AE-L és AF-L gombot találjuk, valamint plusz egy tárcsát, utóbbi három a menüből teljes mértékben testreszabható. Ugyanez elmondható a négyirányú D-Padról is, ami alatt a vissza gomb, felette pedig a Q menü kapcsolója és a fókuszpontválasztó joystick helyezkedik el.

[+]

A portok nagy része a váz – hátulról nézve – bal oldalára került, a levehető ajtó mögött egy 3,5 milliméteres fejhallgató-kimenet és egy 2,5 milliméteres mikrofonbemenet, egy micro HDMI és egy USB 3.1 Type-C leledzik. A gép jobb oldalán már csak a memóriakártyák foglalata várja, hogy megtöltsük őket, erre maximum két darab, UHS-II sebességű SD, SDHC vagy SDXC kártyát használhatunk. Az NP-W126S típusú akkumulátort a váz alján található ajtót kinyitva tudjuk betenni, mellette csupán az 1/4 hüvelykes, optikai középvonal alatt elhelyezett állványmenet árválkodik.

Zaj, dinamikatartomány

A Fujifilm X-T3 negyedik generációs, hátulról megvilágított X-Trans érzékelőt kapott, melyhez nem tartozik AA szűrő. A képfeldolgozó egység szerepét az X-Processor 4 tölti be, ami a gyártó állítása szerint jóval gyorsabb, mint elődje, ezzel növelve a képkiolvasás sebességét, de hatással van például az automatikus élességállítás teljesítményére is. A tesztidőszak alatt a Fujinon XF 18-55mm f/2.8-4 R LM OIS objektívet használtuk, az összes tesztkép ezzel készült.

[+]

A RAW fájlok előhívásához az Adobe Photoshop Lightroom CC szoftvert használtuk, az ezekből létrehozott JPEG képeket 100%-os minőségben exportáltuk. A fenti képen jól látható módon ISO 800-as értékig abszolút zajmentes képet kapunk, a kép ISO 1600-nál kezd el szemcsésedni, ám ez ISO 3200-ig nem okoz látványos problémát. 6400-as értéknél már nagyítás nélkül, szabad szemmel is jól kivehető mértékre sűrűsödnek az apró szemcsék, ami egy kis szoftveres zajszűréssel még korrigálható marad, efölött azonban már jelentős részletvesztéssel is számolnunk kell, 25 600-nál pedig már a kártyalap határai is elmosódnak.

[+]

A váz beépített JPEG motorjába épített zajszűrés remekül teszi a dolgát, bár azért az így készült képek esetében is kivehető a különbség ISO 3200 és 6400 között. de még mindig használható marad a fotó. 12 800-nál viszont már nem csak a sűrű mintázatok részletei, de a vastagabb vonalak folyamatossága is eltűnik, átlós vonalak esetében csúnya darabosságot fedezhetünk fel. Mindkét módszernél elmondható, hogy apró részletek fotózásakor kerülendő az ISO 3200 feletti érzékenység használata, ám nagyobb, egybefüggő felületeknél akár feljebb is merészkedhetünk.

Bebukott részek korrigálása (Letölthető RAW fájl (53,4 MB)) [+]

A dinamikatartományt szemléltető képpárosunkon jól látszik, hogy még a szinte teljesen feketébe hajló árnyékos részekből is rengeteg részlet nyerhető vissza, persze ilyenkor számolnunk kell némi zajosodással, aminek következtében a kevésbé kontrasztos határvonalakat – például az épület hozzánk képest merőleges falain található ablakok süllyesztésénél – nehezebb elkülöníteni egymástól, de ez nyilván egy erősen szélsőséges eset, így ez még az elfogadható kategóriába esik.

Használat közben

A Fujifilm X-T3-ról sok dolog elmondható, de hogy rossz lenne használni, az nem. Az APS-C szenzoros MILC kamerákhoz képest nagyobb méretű, ám még így sem mondható elviselhetetlennek, ráadásul ennek a viszonylag terebélyes méretnek köszönhetően kifejezetten kényelmes kézben tartani, leszámítva a már említett, exponáláshoz szükséges kéztartásnál lecsúszó kisujj esetét. Szerencsére vehetünk kiegészítő- és portrémarkolatot is, így a nagyobb kezűek könnyedén orvosolhatják ezt a problémát.

[+]

A Fujifilm-használóknak – főleg egy X-T2 után – valószínűleg nem kell bemutatni a kezelőszerveket; a dedikált és programozható tárcsákkal tényleg élmény a fotózás, már amennyiben értékeljük az analóg fényképezőgépeknél megismert kezelést. Egy olyan kezdő fotósnak, akinek ráadásul az angol nyelvű fotós kifejezések idegenek, valószínűleg nagy pozitívum, hogy nem kell fejben tartania az A és S mód jelentését, hiszen ezeket nem a nevük alapján, hanem az ISO-hoz és a záridőhöz tartozó tárcsák, illetve a rekeszgyűrű „A”, vagyis automatikus pozícióba való állításával érjük el, ezzel a megoldással pedig gondolkodás nélkül dönthetjük el, hogy milyen paraméterek megválasztását bízzuk a gépre.

[+]

Nem csak a fizikai gombokat tudjuk nagyon aprólékosan testre szabni (összesen hét oldalnyi funkciót rendelhetünk hozzá szinte az összes gombhoz), de rendelkezésünkre áll egy dedikált billentyűvel elérhető, 16 ikonból álló gyorsmenü is, valamint az érintőkijelző 4 irányba történő suhintására is ráprogramozhatjuk az általunk fontosnak vélt funkciókat. A menürendszer a szokásos fujifilmes megoldás, 6 fő csoportra van osztva, amin belül listába rendezve találjuk a menüpontokat.

[+]

A kijelzőnél – és persze a keresőnél, hisz ugyanazt láthatjuk mindkét megjelenítőn – maradva, csak ámultunk a megjeleníthető információk mennyiségén. Magunk állíthatjuk be, hogy milyen ikonokat szeretnénk látni az élőképen, aktiválhatjuk a digitális vízmértéket, manuális fókuszmódra váltáskor pedig nem csak a más gyártóknál megszokott nagyított fókuszsegédet kapjuk, de azt akár állandóra is beállíthatjuk, így a teljes kép mellett egy kis ablakban figyelemmel kísérhetjük a képkocka egy részletén, hogy hol áll a fókusz. Digitális formában megkapjuk a régi analóg gépeknél megismert törőékes keresőt is, ami hasznos segítség lehet kézi élességállításnál, jóval pontosabban meg lehet vele mondani, hogy az elkészítendő kép éles-e vagy sem, mint az egyszerű nagyított nézetnél.

Provia, Velvia és Classic Chrome – további filmszimulációk kattintásra a galériában [+]

Persze ebből a modellből sem maradhattak ki a Fujifilm legendás fotófilmjeit alapul vevő filmszimulációs módok, ezeket rögtön a fotózás pillanatában is kiválaszthatjuk, ebben az esetben már az élőképen is látjuk hatásukat, de akár utólag is ráhúzhatjuk őket a JPEG-ekre, így nem fogunk bosszankodni, ha csak utólag jövünk rá, hogy a meglőtt fotó mennyivel jobban mutatott volna például Eterna színvilággal. A JPEG képek mellett a nyers fájlok előhívására is van lehetőségünk, a legtöbb alapvető módosítást kamerán belül is elvégezhetjük, amennyiben sürgősen meg szeretnénk osztani az elkészült művet a nagyvilággal, de nem lenne elég a váz által létrehozott JPEG.

[+]

Az autofókusz pontosságával elegendő mennyiségű fényben egyáltalán nem volt problémánk, a szinte az érzékelő teljes felületén szétszórt AF szenzorok kitűnően tették a dolgukat, még a város éjszakai fényeiben is aránylag pontosan eltalálták a megfelelő élességet, tehát az X-T2-höz képest érezhető javulást sikerült elérni a mérnököknek. Az új jelfeldolgozó egységnek köszönhető villámgyors AF-sebességre szükség is van, hiszen ha aktiváljuk az 1,25-szörös képkivágással dolgozó, sport keresőmódot, és elektronikus zárra váltunk, akkor akár 30 képkocka/másodperces sorozatfelvételi sebességet kapunk, ahol nem árt, ha az elkészült fotók legnagyobb része a fókusz tekintetében is használható lesz. A már elterjedtnek számító arcfelismerés mellé szemkövetést is kapunk, ennek köszönhetően nem is kellett foglalkoznunk azzal, hogy portréfotózásnál hol van a fókuszpont, a kis fehér négyzet szépen megtalálta az illető látószervét, persze amennyiben az tisztán látszott, ha árnyékba került, akkor maradt az arcfelismerésnél.

Mintaképek, videó

Az alábbi mintaképek Fujifilm X-T3 vázzal és Fujinon XF 18-55mm f/2.8-4 R LM OIS objektívvel, tömörítetlen RAW formátumban készültek, majd az Adobe Photoshop Lightroom CC szoftver segítségével, 100% minőségű JPEG formátumban, 2560 pixeles vízszintes oldalszélességgel, szerkesztés nélkül kerültek exportálásra.

Kattintásra galéria nyílik [+]

Videó

Talán a videófelvételi képességek tekintetében a leglátványosabb a fejlődés az X-T2-höz képest, hiszen a megszokott, 3840x2160 pixeles 4K felbontás mellett immáron a 17:9-es képarányú, 4096x2160 pixeles DCI-4K felbontás is elérhető, akár 60 képkocka/másodperc sebesség mellett. Utóbbit választva be kell érnünk a 200 Mbps-os bitrátával, de a másodpercenkénti képkockaszámot 30-ra csökkentve ez az érték elérheti akár a 400-at is. A színmélység minden esetben 10 bites, a mintavételezés SD kártyára történő rögzítés esetében 4:2:0, míg HDMI-n keresztüli felvételnél 4:2:2. Videózás közben természetesen használhatjuk a Fujifilm filmszimulációs módjait, de lehetőségünk van akár F-Log kimenetet is választani, valamint elérhető a Hibrid Log Gamma rögzítés is. A H.264 mellett a fejlettebb H.265 HEVC tömörítési eljárást is használhatjuk.

A rögzített anyagok minőségével kapcsolatban nem lehet egy rossz szavunk sem, 4K tévén még YouTube-on keresztül visszanézve is szinte a Deákon érezzük magunkat. Az igazi persze az X-H1-ben is látott szenzorstabilizációval lenne, ám ezt a privilégiumot valószínűleg megtartják a nagyobb váznak – talán majd az X-H2 összegyúrja az X-T3 képességeit és a jó stabilizációt. Pozitívum, hogy kapunk mikrofonbemenetet és fejhallgató-kimenetet, így a külső hangrögzítés és annak monitorozása is megoldható.

Alkalmazás, üzemidő, értékelés

A mai kornak megfelelően Wi-Fi és Bluetooth kapcsolaton keresztül okoseszközünkhöz is csatlakoztathatjuk az X-T3-at, és a Fujifilm Camera Remote alkalmazásban beállíthatjuk, hogy csatlakozáskor automatikusan letöltse és/vagy geocímkékkel lássa el fotóinkat, valamint láthatjuk azt is, amit a kamera lát.

[+]

Persze nem csak nézelődni tudunk vele, hanem értékeket beállítani és exponálni is. Negatívum, hogy manuális élességállításra nincs lehetőség, az alkalmazás használatakor pedig nem tudjuk módosítani a beállításokat a fényképezőgépen. Az pedig egyenesen bosszantó volt, hogy a beállításokból, az élőképből vagy a kamera memóriakártyáján lévő fotók böngészéséből nem tudunk egyszerűen eggyel visszalépni, hanem mindenképp lecsatlakozik, ilyenkor be kellett zárni és újra megnyitni az appot. Ez betudható egy éppen akkor fennálló bugnak vagy az iOS verzió sajátosságának, mindenesetre reméljük, hogy ez később változni fog.

[+]

A gyári akkumulátorral a hivatalos termékoldal szerint 390 fotót tudunk ellőni, ezt nekünk sikerült meghaladni, egy délutáni városban kóricálás alkalmával 460 képet készítettünk RAW+JPEG módban úgy, hogy még a tesztben szereplő videókat is fel tudtuk venni. Ez egy hobbifotósnak valószínűleg bőven elegendő lehet, de aki munkaeszközként használná a gépet, annak érdemes lehet beszerezni néhány extra akkumulátort, esetleg a gyári portrémarkolattal összekombinálva.

Értékelés

Nincs nehéz dolgunk a kicsit kevesebb mint kéthetes tesztidőszak alatt megismert X-T3-ról való véleményalkotásnál. Már az elődmodell társaságát is élveztük, az újdonság pedig megtartotta az X-T2 minden előnyét, néhány szempontból pedig sikerült nem csak azt, de még a Fujifilm APS-C kategóriájában csúcsmodellnek kikiáltott X-H1-et is megelőznie – legalábbis ami a belső értékeket illeti. Nyilván megvan az a réteg, akinek fontosabb a nagyobb méret és a szenzorstabilizáció, aki viszont egy kisméretű, ennek ellenére pedig remek képminőséget felmutatni képes vázat szeretne a birtokában tudni, az az X-T3-mal nem fog mellényúlni; 530 000 forint körüli árával versenyképes ajánlatnak tűnik a piac többi szereplője mellett is.

[+]

Külső megjelenésben, kezelhetőségben szinte ugyanazt a minőséget kapjuk, amit már az X-T szériában megszokhattunk, ezt pedig sikerült még megfejelni egy remek érzékelővel és egy még jobb fókuszrendszerrel (ráadásul állítólag a nemrégiben bemutatott X-T30-ban ez még egy fokkal jobban sikerült). Tesztünk alanyát mindenképpen ajánlani tudjuk a hobbifotósoknak, de a professzionális felhasználóknak is, hiszen az X-T3 személyében nemcsak egy remek fényképezőgépet kapnak, hanem egy olyan videókamerát is, ami nevetve felveszi a kesztyűt az olyan népszerű konkurensekkel szemben, mint például a Panasonic Lumix GH5.

[+]

Összességében tehát elégedettek voltunk a gyártó legújabb, egyszámjegyű X-T gépével, kíváncsian várjuk, hogy mit hoz a jövő a sorozat életében. Remélhetőleg egyszer megkapjuk a T3 tudását és az X-H1 legjobb tulajdonságait ötvöző masinát, amivel szemben a konkurenseknek már tényleg fel kell kötniük azt a nadrágot.

Fujifilm X-T3 fényképezőgép és Fujinon XF 18-55mm f/2.4-4 R LM OIS objektív

SidCorky

A Fujifilm X-T3 fényképezőgépet és a Fujinon XF 18-55mm f/2.8-4 R LM OIS objektívet a Fujifilm magyar képviseletétől kaptuk tesztelésre.