Prágában járattuk meg a Fujifilm X-Pro3-at

A hivatalos bemutatón lehetőségünk nyílt néhány órát eltölteni az újdonsággal.

Fujifilm X-Pro3 gyors próba

Rengeteg új szoftveres funkcióval tömték meg az X-Pro széria legújabb tagját, érdemes megemlíteni a például az akár 9 képből összeállítható multiexpozíciós módot, a 800%-os HDR-t vagy a monokróm módban elérhető színárnyalat-választás lehetőségét – ezek bemutatását a későbbi, részletesebb tesztre tartogatjuk; amire most leginkább kíváncsiak voltunk, az a különc hátsó kijelzővel való együttélés.

Hirdetés

A bemutatón többször is elhangzott a „Pure Photography” szlogen, mellyel azt próbálták kihangsúlyozni, hogy az új kamera elsősorban a fotózás élményét helyezi előtérbe, ennek érdekében pedig látszólag eltüntették az élőképre és a menüben való barangolásra használható hátsó érintőkijelzőt, helyét pedig egy alacsony felbontású, háttérvilágítást nélkülöző megjelenítő vette át. Alapbeállítás mellett ez az apró monitor az éppen használt filmszimulációs módot mutatja (pontosabban az eredeti Fujifilm filmek dobozának mintáját), de ha valamivel hasznosabb feladatot szánnánk neki, egyszerű státuszkijelzőként is használhatjuk.


[+]

A hátlapi panelt lehajtva találjuk szembe magunkat a digitális kamerákon megszokott érintőképernyővel, amit kialakításából adódóan csak lefelé tudunk hajtogatni, oldalra vagy felfelé már nem. Ezzel a megoldással azt próbálja elérni a gyártó, hogy fotózás közben ne az elkészült képeket bújjuk, hanem igyekezzünk a pillanat megörökítésére koncentrálni hasonlóan azokhoz az időkhöz, amikor még egyáltalán nem volt kijelző a vázakon. Használat közben eleinte zavaró volt, hogy nem tudjuk rögtön ellenőrizni műveinket, egy-két óra alatt azonban teljesen hozzá lehet szokni ehhez, a jelenlévők nagyobb része „nagyobb funként” élte meg a városi fotózást.


[+]

Persze így nehéz lenne az élet, ha még kereső se lenne a gépen, azonban szerencsére van, az X-Pro sorozatra jellemző hibrid keresőt ezen a vázon is megtaláljuk. A bal felső sarokba tolt, bizonyos értelemben vett optikai kereső rangefinderként működik, vagyis nem azt látjuk benne, amit az objektív és a szenzor is lát. Ez eleinte okozhat nehézségeket a modern kamerákhoz szokott felhasználók számára, de szerencsére már ebben a módban is elérhetőek segítségek, például a Fujifilm objektívek által használt gyújtótávolságokhoz passzoló keretek, amik komponáláskor lehetnek hasznosak.

A középső ujjunk vége körül található kallantyút meghúzva aztán átválthatunk EVF módra, így elénk tárul az elődmodellénél nagyobb felbontású és fényerejű OLED panel a keresőn belül, mely már a MILC-ekben megszokott funkciókat képes ellátni, vagyis anélkül nézhetjük vissza a képeinket, matathatunk a beállításokban vagy láthatjuk élőben az expozíciót az elsütőgomb lenyomása előtt, hogy a hátsó kijelzőt elő kellene halászni.

Kattintásra galéria nyílik. Kattintásra galéria nyílik.
Kattintásra galéria nyílik [+]

Érdekes élmény volt úgy fotózni egy ismeretlen városban, hogy a fent látható képek (melyek többsége az X-Pro3-ban debütált Classic Neg. filmszimulációs módban készült) nagy részét csak jóval azok elkészítése után néztük meg, és érdekes módon egy idő után a rejtett kijelzőre irányuló „ez milyen idegesítő” gondolatot felváltotta a „nincs is arra szükség” érzés. Természetesen ehhez fontos, hogy ismerjük a felszerelésünk határait, és rendszeres ellenőrzés nélkül is tisztában legyünk a várható eredménnyel, ha viszont ez megvan, akkor tényleg sokkal többet tudunk figyelni a komponálásra és a megörökítésre méltó helyzetek felkutatására.

Pozitívan csalódtunk a Fujifilm X-Pro3-ban, a bejelentéskor felmerülő kételyeket felváltotta az elégedettség, és most már sokkal jobban várjuk, hogy egy hosszabb tesztidőszakra is birtokba vehessük a japánok új csúcsgépét. Aki pedig egy saját példányt is szeretne ebből a kamerából, annak csak november végéig kell várnia, ekkor kerül ugyanis sor a piaci bevezetésre, egyelőre ismeretlen hazai áron.

SidCorky

Előzmények

Hirdetés