Hirdetés
Visszatérés Midgarba
Noha a Final Fantasy VII Remake-et eredetileg PlayStation-exkluzív játékként jelentette be a Square Enix, később az megkapta a PS5-ös ráncfelvarrást, és ezzel együtt a PC-s portot is. Most viszont az egykor milliók által várt, a remake-készítés terén új szintet jelentő játék végleg átlépett a többplatformos korszakba: 2026. január 22-én befutott a Final Fantasy VII Intergrade Nintendo Switch 2-re és Xbox Series konzolokra is, azzal az ígérettel, hogy valamikor, egyszer majd a teljes remake-trilógia eljut ezekre a gépekre is. A kiadó nemrég pontosan ezzel az üzenettel szervezte újra magát: minden játék minden platformra megjelenik majd, és nem csak akkor döntenek így, ha az eladási számok miatt kell ezt az irányt követni. És ezúttal tényleg nem kellett szégyenkeznie a Remake-nek: az első három nap alatt 3.5 millió példány fogyott, ennek megduplázásáról pedig 2023-ban számol be a japán óriás.
Annak idején a Squaresoft és a Nintendo szakítása a játékvilág egyik legváratlanabb és legnagyobb hatású eseménye volt. Nyilván történelmietlen lenne kizárólag ezzel indokolni a PlayStation kiütéses győzelmét a Nintendo 64 felett, de az biztos, hogy az újonc konzolgyártó számára a legnagyobb győzelem e kiadó, és főleg e sorozat megszerzése volt. A Final Fantasy VII anno 1997-ben az egyik legnagyobb játéksiker volt, és az azóta sok átalakuláson átment kiadó tudta, hogy a legenda-státuszú játéknál nem úsznának meg egy tessék-lássék minőségű felújítást. A BD1 fejlesztői – néhányan már az eredetin is dolgoztak! – az eredeti történetet három részre bontva, nagyköltségvetésű, filmszerű akció-RPG formájában meséli újra: monumentális rendezéssel, kivételes zenei aládolgozással, és minden eddiginél részletesebben kibontott karakterekkel, kapcsolatokkal, motivációkkal. A projekt végül önmaga is trilógiává nőtte ki magát – és bár a harmadik felvonás még várat magára, a Remake ennek az első részét fogja egybe (az Intergrade pedig egészíti ki még egy kicsit). Ez az első fejezet Midgar városára és a Shinra elleni konfliktus kirobbanására koncentrál, miközben a játékmenet is tudatosan hidat ver a régi és az új között: a valós idejű akció mellé taktikai, parancsalapú döntések társulnak, így a harc egyszerre látványos és taktikus. Az igazán izgalmas különbség azonban az eredetihez képest ott kezdődik, hogy Midgar 1997-ben „csak” egy ikonikus, feszes felütés volt, a Remake viszont ezt az egykor néhány órás szakaszt önálló, teljes értékű nagyjátékká növeszti. Több teret kapnak a szereplők, új jelenetek és mellékszálak mélyítik a világot, a hangsúlyok pedig úgy tolódnak el, hogy egyszerre szolgálják ki a nosztalgiát és tudjanak valódi meglepetéseket tartogatni a veteránoknak is. Vagyis itt nem puszta emlékmelegítésről van szó, hanem egy újrafogalmazott belépőről a FFVII-univerzumba – és pontosan ezért működhet ennyire jól Switch 2-n is, ahol sokan most találkoznak először ezzel a világgal.
[+]
A Switch 2-es verziónál az első és legfontosabb tisztázandó, hogy nem az alap Final Fantasy VII Remake érkezett meg a gépre, hanem a tartalmilag bővített Intergrade csomag. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a teljes főjáték mellett benne van a Yuffie-ra fókuszáló INTERmission kiegészítő történetszál is, valamint néhány extra felszerelés és idézés, amelyeket a menüből elérhető ajándékdobozból lehet aktiválni. A bővítésnek persze ára van – Switch 2-n elsősorban nem forintban, hanem tárhelyben. Nálam a játék jelenleg 90,4 GB-ot foglal, ami kifejezetten merész méret egy hordozható konzolon, főleg úgy, hogy más, szintén sok-sok játékórával kecsegtető címek – például az AC Shadows vagy a Cyberpunk 2077 – ennél érezhetően karcsúbb helyigénnyel is beérik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
