Hirdetés
Fejtörők feketén-fehéren
A kettősség, a dualitás, az ellentétpárok körbejárása mindig izgalmas választás egy művész számára, elvégre az emberiséget régóta foglalkoztatják a kontrasztos koncepciók. A fehér és a fekete ellentmondása vizuálisan is izgalmasan jeleníthető meg amellett, hogy mélyebb motívumokat is rejthet jóról és rosszról, fényről és sötétségről, mélységről és magasságról. A jin-jang ősi szimbóluma is erről a kettősségről szól, valamint arról, hogy ezek miként tartják meg az univerzum egyensúlyát. A Helix: Descent N Ascent ezen gondolatokat fűzte bele egy logikai játékba.
A játék indításakor egyértelműen a kézzel, már-már ceruzával rajzoltnak tűnő vizualitása a Helix legszembetűnőbb tulajdonsága. Ez egy magával ragadó, kifejezetten érdekes hangulatot kölcsönöz az egésznek, főleg, miután a színek inverzükre váltanak: a fehérséget sötétségre cserélhetjük, és teljesen más érzése lesz az egésznek. Ehhez társul azonban az is, hogy gyakran nehéz kivenni a részleteket, problémás értelmezni az átjárókat, és beolvadhatnak a háttérbe a különféle gyűjthető tárgyak is. Ez azonban egy határozott művészi elköteleződés, amit becsülök, még akkor is, ha itt-ott a játékmenet kárára megy.
[+]
Kezdetben aránytalanul lomhán közlekedő karakterünkkel egy csarnokban találjuk magunkat, ahol különféle szimbólumok előtt energiagömbök lebegnek. Ezekkel érintkezve egy-egy új helyszínen találjuk magunkat, ahol már használhatjuk a jelekhez köthető képességeket. A térképen láthatjuk, hogy merre találjuk az adott képességekhez tartozó kihívássorozatokat: megidézhetünk pilléreket, amik hidakként vagy nehezékekként szolgálnak. Előhívhatunk egy lebegő fejet, amivel távoli kapcsolókat aktiválhatunk. Elkaphatunk lényeket egy elhajítható gömbbel, hogy aztán máshol helyezzük el őket vagy betápláljuk őket ajtónyitó gépekbe. Kilőhetünk egy kampót, amivel áthúzhatjuk magunkat szakadékokon vagy magunkhoz ránthatunk tárgyakat. És ami az egyik legfontosabb: válthatunk a fekete és a fehér világok között, rejtett tereptárgyakat jelenítve meg.
[+]
A kezdeti feladatsor egyfajta bevezetőként szolgál, hogy megértsük, miként működik a program, milyen logikát követel meg, és meddig terjednek képességeink. Imádtam, hogy játszva tanított, viszont bizonyos lehetőséges és funkcionalitások nincsenek egyértelműsítve, ami frusztráló tudott lenni. Ezentúl karakterünk fájdalmas lomhasága tovább tudta keseríteni a komplexebb részeket, ugyanis egy-egy hiba miatt több időt kell vele szenvedni, még úgy is, hogy már pontosan tudjuk, mi a megoldás. Ezzel együtt is azonban kifejezetten élveztem az egészet, főleg, miután a második felvonásba léptem.
[+]
Ha megvagyunk a kezdőkörrel, elérhetővé válik egy új csarnok, ahol már két szimbólum szerepel együtt a gömbök előtt. Egy vadonatúj helyszínt is kapunk, ahol sejthető módon már két képességet vethetünk be, amik érdekes módon szinergizálnak. A kampót a lepakolt pillérekbe lőve helyet cserélhetünk velük. A lebegő fejekbe hajíthatjuk szörnyfogónkat, hogy repülő csapdánk legyen és távolabbi pontokon rakjuk le a lényeket. A legizgalmasabb pedig a világváltás, amivel így mindegyik képesség új lehetőségekkel bővül: a fej át tud suhanni szűkebb falakon és rácsokon; a pilléreket elrúghatjuk nagyobb távokra; mi magunk is állattá alakulhatunk (halként úszhatunk, rákként a földbe bújva közlekedhetünk); kampónk pedig golyóvá válik, amivel távolról irányíthatunk gépezeteket, a kapcsolóktól a kallantyúkig.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
