Monitorok, adattárolás, tápegységek
Nagyot fejlődtek a TFT monitorok is. A korábbi években már megszokhattuk, hogy ami tegnap még extra volt, az ma teljesen átlagos, holnapra pedig elavult lesz. Idén a TN panelek válaszideje 2–5 ms környékére csökkent, de ami még fontosabb, tovább nőttek a képátlók. Tavaly még a 19 colos monitorok számítottak nagynak, ma már egyre több a 20–21 colos vagy még nagyobb kijelző. Az év végén olyan 22 hüvelykes panelek jelentek meg, melyek köré 100 000 forintnál olcsóbb monitorokat építenek – egy évvel ezelőtt 100 000 forintért csak közepes 19 colos TFT-t kaptunk. A képátló növelésével egyre több szélesvásznú, 16:10 képarányú monitor jelent meg a piacon, 21 hüvelyk fölött kizárólag ilyeneket kapni, de a 19–20 hüvelykes modellek között is egyre több a széles.
Széles kijelző 22 hüvelyken – új méret
A TFT-piac irtózatos rohanásának és nyomott árainak idén két nagy vesztese volt. A Sony először az amerikai és a japán piacról, majd Európából is kivonult, teljesen feladta a lapos monitorok előállítását. Az LG és a Philips vegyesvállalata is gondokkal küszködik, nem bírja tartani a lépést a Samsunggal és a többi, feltörekvő márkával.
A merevlemezeket 2006-ban a folyamatos fajlagos árcsökkenés melletti békés növekedés jellemezte. Pillanatnyilag az 500 és 750 GB-os példányok a legnagyobbak, a legjobb ár/érték mutatója pedig a 300 GB körüli modelleknek van. Az SATA és SATA II szinte már teljesen kiszorította a korábbi IDE tárolókat. Az Intel legfrissebb alaplapi chipkészletei natívan már nem is támogatják a régi csatolófelületet.
A notebookok egyre nagyobb térhódításával a 2,5 colos merevlemezek ára is csökkenni kezdett. Az év elején még több mint 20 000 forintba kerültek az akkor átlagosnak számító, 40 GB-os példányok, most a 60–80 GB-os egységek a megszokottak, és ezek is 20 000 forintnál olcsóbbak. A 100–120 GB-os példányok ára az év elején 40 000 forint környékén volt, most az első 160 GB-os fecskékért kell ennyit fizetni.
Az optikai tárolóknál idén a 18-szoros csúcssebesség volt a sláger. Mára az összes számításba jöhető gyártó előrukkolt gyors termékével, mi a Toshiba és Samsung közös gyárából érkező gyorsírót teszteltük. A Sony a szintén jó nevű NEC-vel állt össze; Sony NEC Optiarc néven új vegyesvállalatot létesítettek. Az év végére befutottak az első kék lézeres optikai meghajtók, melyek közül a Sony Blu-ray meghajtójával és a Philips 25 GB-os korongjaival ismerkedtünk. Persze, az új technológiát még aranyáron mérik.
Kék lézer egyelőre még aranyáron
A számítógépes tápegységeknél tovább pumpálták a wattokat, idén több gyártónak is sikerült elérnie az 1000 wattos (rém)álomhatárt. Közülük az Enermax szörnyetege idehaza is megvásárolható már, valahol 90 000 Ft környékén. Szerencsére az abnormális teljesítményre semmi szükség. Ugyan a legnagyobb videokártyák már 100 watt fölött fogyasztanak, de a processzorok a Pentium D sorozat leköszönésével ismét 100 watt alá szorultak és a konfigurációk többi része is bőven beéri egy százassal, így az 500 watt fölötti tápoknak már extra tuninggépeknél sincs sok értelme.
Enermax Galaxy – 1 kilowattos és félig moduláris
Idén a másik tápos divatirányzat a moduláris kábelezés volt. A leszerelhető vezetékekkel könnyebb rendet tartani a házban, de az újabb érintkezők újabb potenciális kontakthibák forrásai lehetnek. A másik kellemetlenség, hogy a kevés kábellel is felszerelhető tápok közül a legkisebb is 400 wattos, de a többség 500-as.
Szerencsére egy jó vonulata is volt a tápoknak az idei évben. Az FSP egy új, gazdaságos és nagy hatásfokú belsőt fejlesztett ki, melyet mára az egész termékcsaládjában alkalmaz a 300 wattos, passzív Zentől, a 400 watt körüli Green PS-en és Bluestorm II-kön át egészen a 700 wattig nyúló Epsilonokig. A sort a Zalman szintén FSP-belsős, halk újdonságai egészítik ki. Hasonló modernizációt hajtott végre az Enermax és az AcBel is. Az utóbbi termékeit Asus, Chieftec és Cooler Master gúnyában is megtaláljuk a hazai piacon.
Az év talán legfeleslegesebb hardvere is a tápokhoz, és éppen az FSP-hez köthető. A 300 watt leadására képes Booster X3-ról van szó, melyet kimondottan videokártyák meghajtására terveztek. Arról viszont szemmel láthatólag megfeledkeztek a mérnökök – vagy a reklámszakemberek –, hogy a videokártyák csak teljesítményüknek felét és – a szabvány szerint – legfeljebb 75 wattot vehetnek fel egy konnektorról, ami a kétkonnektoros, 300 wattos VGA-táp esetében legfeljebb 150 wattot jelent.
Külön táp videokártyáknak – minek...?
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
