Senkinek sem jó
Rossz a vásárlónak
Ez az állapot senkinek sem jó. Egyrészt kiszúrás a felhasználókkal, hiszen előfordulhat, hogy annak tudatában vásárolnak valamit, hogy nagy tudású, minőségi termék mellett teszik le a voksukat, közben a jól csengő név valami irtóztató gagyit takar, és nem várható el senkitől, hogy mindig képben legyen, hogy utánanézzen annak, hogy egy-egy brand pontosan kinek is a birtokában van. Biztos, hogy sokaknak fogalma sincs arról, hogy a márkaneveket úgy adják-veszik a cégek, mint a piacon a répát, és fel sem merül bennük mondjuk, hogy az a Pioneer logó, ami egy alsó polcos, belépő szintű tévén van, nem ugyanazt a minőséget takarja, mint ami egy hangrendszerre került rá.
Rossz a cégeknek
Rövid távon gyors bevételt jelent a névhasználati jog elpasszolása, de hosszú távon szinte biztos, hogy hátránnyá válik. Gondoljunk bele, hogy mennyire nehéz dolga van annak, aki egy olyan embert akar rábeszélni egy JVC 4K projektor megvásárlására, aki már látott közelről dzsunka JVC LCD tévét. De rossz az összes többi piaci résztvevőnek is, hiszen ha már csak egy ember akad, aki becsapva érzi magát a vásárlás után, az akár az egész termékcsoporttól elfordulhat, egy komplett iparág rossz hírét keltve.
JVC 4K projektor a JVC Kenwoodtól és egy JVC tévé a Dixonstól [+]
A Philips esete tökéletesen példázza azt, hogy mennyire katasztrofálisan sülhet el egy ilyen meggondolatlan adásvétel: a TP Vision, mint a tévék gyártója tényleg minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy innovatív modellekkel a prémium kategóriában tartsa a márkát. Van OLED tévéjük, a közelmúltban előálltak egy nagyon ígéretes képfeldolgozó processzorral, folyamatosan kalapálják az Ambilightot, tehát tényleg odateszik magukat. Ehhez képest a Gibson évek óta csak szenvedett a Philips hangeszközeivel. Alig jöttek ki új készülékek, azok is sok szempontból elavultnak számítottak, és most tavasszal pedig a vállalat csődvédelmet kért.
Egy csomó újság azzal volt tele, hogy a Philipset tulajdonló cég tönkrement, és hogy bizonytalan a márka sorsa. Hiába nem érintette ez a tévéket, hiszen két, egymástól független vállalatról van szó, biztos, hogy volt olyan, aki azért állt el egy Philips tévé megvásárlásától, mert nem akart felülni egy halott lóra. A TP Visionnek nyilván annyira hiányzott ez a kalamajka, mint ablakos tótnak a hanyatt esés, úgyhogy most nagyon úgy tűnik, hogy ők fogják megszerezni az AV üzletágat is. De attól még katasztrófa a dolog nekik is, hiszen nyilván nem számoltak korábban azzal, hogy ilyen extra költségekbe kell verniük magukat, ha nem akarják, hogy esetleg valaki más lejárassa a márkanevet.
Mi lehet a megoldás?
A közelmúltban egy ismerősöm elmesélte, hogy vett egy Thomson tévét, mert hogy a régi készüléke is az volt, amelyik húsz éven át megbízhatóan működött. Nem volt szívem felvilágosítani az igazságról, azaz arról, hogy a Thomsont már réges-rég felvásárolta egy kínai cég, csak elrontottam volna a kedvét. De az tény, hogy ő egy tökéletes példája annak a típusnak, akit ez az egész névhasználati joggal való trükközés becsap.
Mostanra bebizonyosodott, hogy a piac itt nem képes a önszabályozásra. A vásárlók és az áruházak nem bojkottálják az ilyen átverős márkákat, sőt sokszor pont ők használják ki ezt a lehetőséget. A nehéz helyzetbe került gyártók egy része pedig nagy ívben tesz a holnapra, és csak a pillanatnyi hasznot nézik. Közben pedig a márkanevek kiüresednek, a mögöttük egykor meglévő erő semmivé foszlik, és az egész folyamat bizalmatlanságot szül. Azt gondolom, hogy egyetlen megoldás maradt: be kellene tiltani a brandek, a névhasználati jogok bazári szintű adásvételét, de minimum szigorítani a levédett márkanevek használatát, hogy az ne bukkanhasson fel különböző gyártóknál. Sokkal egészségesebb állapotot eredményezne, ha mindenki tudná, hogy mit és kitől vásárol. Ha valaki jól csengő nevet akar, az építse fel a semmiből, vagy vegye meg az egész céget, de ez, ami most van, egyszerűen elfogadhatatlan!
elefant
