E-könyv-olvasó - korszakváltás?

Hogyan működnek?

Az e-könyv-olvasók megszületésének legfontosabb részlete az e-ink – elektronikus tinta – technológiával működő kijelző kifejlesztése volt. Ezek a monitorok apró, áttetsző folyadékot tartalmazó cellákból állnak. Bennük pozitív töltésű fehér és negatív töltésű fekete pigmentrészecskék úszkálnak. Legalábbis addig, amíg feszültséget nem kapcsolnak a cellák fölött és alatt húzódó elektródákra. Ilyenkor a festékszemcsék töltésüknek megfelelően rendeződnek, alkotnak sötét vagy világos képpontot. A technológiából következik, hogy az e-tintás kijelzők szürkeárnyalatos képet adnak. Jelenleg a csúcsmodellek négybitesek, tehát tizenhat árnyalat megjelenítésére képesek, de kereskedelmi forgalomban inkább a három bit (nyolc árnyalat) jellemző. A képek finomítására a nyomdaiparban régóta használatos, dithering eljárást használják, erre később mutatunk majd példát.

Színe mellett még egy komoly korlátja van az e-tintás kijelzőknek, a válaszidejük. A pigmentrészecskék beállításához a gyorsabb, Vizplex paneleknek is 740 ms-ra van szüksége. Mindezek mellett viszont van egy óriási előnyük. Amikor a képpontok beálltak, a kijelző már nem igényel további energiát. Háttérvilágítása sincs, tehát erre sem kell energia.

Hirdetés

Tesztpéldányaink – ahogyan a legtöbb, kereskedelmi forgalomban kapható e-book olvasó – három bites, Vizplex kijelzővel voltak felszerelve, tehát nyolc árnyalatot tudtak megjeleníteni. Rendszerint azt is megemlítik hiányosságként, hogy az e-tintás kijelzők csak teljes törléssel frissíthetőek. Vagyis, ha megváltozik rajtuk akár csak egyetlen pixel is, akkor az egészet törölni kell. Tapasztalataink szerint ez nem teljesen így van, ugyanis az iriver és a Koobe olvasók is – főként a menü kezelésénél – tudtak részlegesen frissíteni. Maga a kijelző elég érdekes. Különösen háttérvilágítás nélkülisége volt fura, hiszen ilyet eddig számítógépes eszközön nem nagyon láttunk. Igen, az ebook olvasó is számítógép. Rendszerint ARM alapú processzora van, operációs rendszere pedig egyedi Linux. Ilyen feltételekre pedig minden gyártó olyan kezelőfelületet tervez, amilyet kedve tartja. Megkötést jelent még, hogy alapesetben az e-tintás kijelző nem érintésérzékeny, de lehet elé tapogatós felületet húzni.

Az iriver Story nem ilyen volt, szóval a billentyűzet gombjait kellett nyomogatnunk, ami kialakításuk miatt nem volt túl kényelmes. A kezelőfelület elegáns, magyarul egyelőre még nem tud. Az olvasás mellett zenélni, hangot rögzíteni és jegyzetelni is lehet vele, illetve van benne egy kezdetleges naptár.

Ha már olvasó, akkor illik neki a lényegesebb szöveges fájlformátumokat támogatnia. Ezt meg is teszi a Story, kezeli a DOC, TXT, PDF, PPT, XLS és HWP állományokat, továbbá az e-bookos EPUB formátumot, de még a HTML-t is. Emellett boldogul a BMP, JPG és PNG képekkel, akár tömörített ZIP állományból is kibontja őket. Zenéből az MP3, WMA és OGG állományokat kezeli, szóval egészen széleskörű a támogatás, ami a Linux miatt minden bizonnyal tovább bővül majd a jövőben. Legfontosabb talán a betűk megjelenítése, itt többféle nagyítási mód közül választhatunk.

Gond csak a speciálisan formázott, jellemzően PDF állományokkal volt. Itt vagy a szöveg közepén kiválasztott részt nagyíthattuk – elég szerencsétlenül, a két sarkának megadásával –, vagy választhattuk a formátum megbontását, ami sokkal jobb eredményhez vezet. Feltéve, hogy eleve szöveges és nem képes formában voltak a lapjaink. A PDF-be szkennelt könyvek olvasása nem lesz leányálom a hardver lassúsága és a kijelző mérete miatt.

Sokkal egyszerűbb menürendszere volt a Koobe olvasóknak. Itt alapból a gép könyvtárrendszeréből láttunk egyszerre nyolc tételt. Ezekből az 1-8 gombokkal választhattunk, a 9 és 0 vagy a lapozók pedig váltottak a következő nyolc elemre. Itt-ott már az irivernél is képernyőre bökhetnékünk volt, ez a késztetés a Koobe-knál tovább erősödött. Valahogy az érintve vezérlés sokkal természetesebbnek tűnt, szerintünk ez lesz az e-könyv-olvasók következő lényeges fejlesztése.

A Koobe-k még több szöveges formátumot kezeltek, olyanokat – WOLF, FB2, DJVU, LIT vagy PRC –, melyekről korábban még nem is hallottunk. Mivel nincs QWERTY billentyűzet, nincs jegyzetelő funkció, és a hangrögzítőt is kihagyták. Van viszont zenelejátszó, bár nehézkesebb, mint az irivernél. Csak MP3-at kezel és csak fülessel, illetve az olvasás közbeni hangerőszabályzás, megállítás implementálása kimaradt. Van viszont villanó és csipogó (utóbbi kikapcsolható) jelzése a gombnyomásoknak, ami a lassú hardver miatt elég hasznos. Így legalább tudjuk, hogy a várakozás nem azért van, mert rosszul nyomtunk, hanem azért, mert a nagyobb JPG vagy PDF kicsomagolása hosszú másodperceket igényel.

Sajnos a kijelző mellett az e-könyv-olvasók processzorát is az energiatakarékosság jegyében tervezték. A 400 MHz körüli ARM chip nem valami erőgép, de szerintünk csak idő kérdése a továbbfejlesztése, illetve a szoftver továbbcsiszolása.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés