Hogyan teszteltünk, mivel mértünk, s mit vizsgáltunk?

A teszt megkezdése előtt minden író firmware-jét, azaz BIOS-át aktualizáltuk. Miért fontos ez? Nos, mint a CD-írók esetében, a meghajtók olvasási és írási képességein a gyártók akár utólag is tudnak javítani (lézerdióda feszültségének kalibrálása, új nyersanyagok adatainak felvétele, stb.), így -- némi túlzással -- egy középszerű egységből is lehet remekművet varázsolni. Érdemes körbenézni BIOS ügyben ezen az oldalon, mert itt szinte minden optikai író/olvasó firmware-je megtalálható! Mint azt később a tesztben látni fogjuk, némelyik "gyártó" csak a nevét véste fel a DVD-író tálcájának elejére; más gyártók egységeit vették fel saját kínálatukba. Ez néha annyira egyértelmű, hogy még a BIOS is egyezik a konkurens márka mögött megbújó egységével.

Méréseinkhez többféle szoftvert használtunk. Ezek név szerint:

CDex v1.50 (audio CD-grebbelés)

DVD Decrypter v3.1.6.0. (DVD-grebbelés)

Nero CD Speed v2.10 (mérés)

Nero v6.0.0.19 (írás)

Tesztünkben a valós írási sebességet mértük a DVD-R, a DVD+R, a DVD-RW és a DVD+RW lemezek esetén. Az újraírható lemezeket minden írás után teljes felületű törlésnek vetettük alá. Minden egyes írónál a különböző szabványú lemezeket közvetlenül egymás után -- tehát "pihenő" nélkül -- írtuk meg. E szadista lépésünk minden egységet megfelelően próbára is tett melegedés és üzemképesség szempontjából. (Ha a cikk végén szereplő táblázat alapján összeadjuk vizsgálódásaink egyes fázisait, akkor láthatjuk, hogy minden egyes meghajtónak hozzávetőlegesen 234,5 percnyi, azaz majdnem 4 órányi folyamatos nyüstölést kellett kibírnia...)

Időmérés Nero alatt

Az írás után referencia CD-R és DVD-R lemezeinket, valamint egy gyári DVD-lemezt olvastattunk be az egyes írókkal. Közben, az olvasási sebességen kívül mértük a hozzáférési időket (DVD és CD külön) is. Ezeket úgy kaptuk meg, hogy a mérőszoftver által adott három különböző időértéket összeadtuk, majd elosztottuk hárommal. A száraz mérések után jött a "való világ" szagú része a dolognak: legrebbeltük (lementettük) kedvenc audio CD-lemezünket és egyik DVD filmünk első 20 percét.

A teszt végső lépése az egyes írókkal megírt lemezek (DVD-R és DVD+R) visszaolvasása volt. Itt is mértük az olvasási sebességet, amit a referenciának használt Toshiba SD-M1802 DVD-ROM az egyes lemezekkel elért. Minél gyorsabban tudott olvasni egy lemezt, annál jobb volt az adott író által produkált eredmény. S miért pont a Toshiba meghajtóját választottuk? Mert minősége elsőrangú, és egyaránt olvassa a mínusz és a plusz szabványoknak megfelelő egyszeresen és többszörösen írható/írt DVD-lemezeket. Sajnos nem egy olyan DVD-olvasóval találkoztunk már, amely -- a reklámszöveg ellenére -- nehézkesen vagy egyáltalán nem boldogult az újraírható DVD nyersanyagokkal.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!