Próba – billentyűzetek
A K60 billentyűzet kivételével mindegyik Corsair Vengeance beviteli eszközhöz jár vezérlőprogram, ami egyben firmware-frissítés is. Feltelepítve arra jutottunk, hogy több Corsair eszköz esetén egy közös rendszert alkotnak, a két egér és K90 billentyűzet mind kiválasztható volt benne. A legegyszerűbb a klaviatúra kezelőfelülete, melyben a tizennyolc oldalsó gombhoz készíthetünk három adag utasítást, akár hosszabb makrókat is. Ezek aktiválása lehet egyszeri, többszöri, a gomb nyomva tartása közben folyamatos, vagy play/stop jellegű, amikor az egyik lenyomás indítja, a második pedig megállítja az ismétlést, tehát minden felmerülő igényt kielégít. Beállíthattuk a billentyűzet megvilágításának erősségét is.
Az egereknél már több a lehetőségünk, a billentyűzetnél látottakon kívül kapunk felbontásállítót (az M90-nél három szintet, az M60-nál a sniper funkcióval kiegészítve négy szintet kell belőnünk), megadhatjuk továbbá az egér lekérdezési sebességét, amit a szokásos frekvencia helyett milliszekundumokban mérnek, és kapunk egy információs jellegű felülettesztelőt is, ami nagyjából keménységi sorrendbe rakja egérpadjainkat.
A Corsair Vengance mechanikus billentyűzeteihez a Cherry MX Red mikrokapcsolóit választotta, melyek sokkal precízebbek és tartósabbak a hagyományos, membrános megoldásoknál. A szín – esetünkben vörös (red) – meghatározza a kapcsoló működését, a feketénél kisebb nyomóerőt igényel, de hozzá hasonlóan nincs érezhető nyomáspont, így ez a típus elsősorban játékhoz ideális, de a könnyebb nyomás miatt huzamosabb gépelés közben sem fárasztó. Főleg akkor, ha az ember ráérez, milyen erővel kell lenyomnia a billentyűket ahhoz, hogy nyomáspontjukon átbillenjenek ugyan, de ne csapódjanak a klaviatúra alapjához. Ha ezt sikerült megtanulni – nekünk úgy egy-két hetet vett igénybe –, akkor kiváló gyorsíró alkalmatosság is lehet a Vengeance K60 vagy K90.
Játékos billentyűzeteknél fontos kérdés, hogy egyszerre hány gombot lehet lenyomni rajtuk. Rém kellemetlen lehet, ha egy összetettebb kombinációnál (mondjuk guggolva rézsút oldalazás közben) az akció gomb (például ugrás) már nem érzékel. A Corsair Vengeance billentyűzeteinél ettől nem kell tartani, mert 20KRO képességűek, vagyis egyszerre akár húsz gombjuk leütését is kezelni tudják, ez pedig nem egy, hanem két játékosnak is bőven sok.
A kiváló mikrokapcsolóknak köszönhetően nagyon meg voltunk elégedve a Corsair billentyűzetek működésével. Kényelem szempontjából a kicsivel laposabb K60 csuklótámasz nélkül is jól használhatónak bizonyult, a K90-et viszont csak a mellékelt támasztóval tudtuk optimálisra belőni. Többféle kézméretű felhasználóval próbáltuk a K60 kicsi, gamer csuklótámaszát, de egyikünk sem érezte kényelmesnek, mert túlságosan megemelte a csuklót, így a WASD négyest csak kellemetlenül begörbített ujjakkal értük el. Kár, hogy nem ügyeltek a hátsó magasító lábak csúszásgátlására, ezeket kihajtva ugyanis sokat romlott a billentyűzetek stabilitása. Még egy apró hátrány, hogy a billentyűzet elejére rakott USB-t nehezen találtuk meg pendrive-unkkal, előre kellett hajolni, hogy lássuk, pontosan hol van. Véshettek volna egy kis iránymutató USB emblémát a felső burkolatra.
Jó hír, hogy a háttérvilágítás miatt megkövetelt átlátszóság nem ront sokat a K90 feliratozásának kontrasztosságán, világos vagy félhomályos környezetben is jól leolvashatóak a karakterek a kék fény nélkül is. Szintén jelesre vizsgáztak a kiegészítő gombok és a hengeres hangerőszabályzó, továbbá a multimédiás gombok is elsőrangú igényességgel járnak – esetleg egy készenlétbe kapcsolót még melléjük rakhattak volna. A K90 bal oldali, membrános extra gombjaira sem lehet panaszunk, bár nem járnak olyan kiválóan, mint a mikrokapcsolós fő gombok, de feladatukat szépen ellátják.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
