A HEDT platform köszöni, jól van

Az Intel HEDT, azaz High-End Desktop platformjai már viszonylag nagy múlttal rendelkeznek. Hogy ne szaladjunk túlzottan vissza az időben, gondoljunk csak az LGA1366-os foglalat és az X58-as chipkészlet párosa által alkotott, a Nahalem és a hatmagos Gulftown alapjaként szolgáló rendszerre, vagy a lassan három éve megjelent LGA2011-X79 duóra.

[+]

Az Intelnek egyelőre eszében sincs feladni a HEDT rendszereket, ami érthető is, hisz egyrészt itt abszolút semmi konkurenciájuk nincs, másrészt a többmagos, kizárólag CPU-magokra alapozó rendszerek ideje még messze nem áldozott le.

A közel három esztendeje megjelent, már említett LGA2011-X79 kettősére épülő, elsőként a Sandy Bridge-E processzort befogadó platform teljesítményben meglehetősen nagy ugrás volt, ugyanakkor az X79-es lapkakészlet gyakorlatilag semmivel sem tudott többet az olcsóbb platformhoz kínált Z68-nál, ami sokak számára nem tette elég vonzó alternatívává a rendszert. A tavaly ősszel megjelent Ivy Bridge-E ezzel nem tudott mit tenni, hisz a platform alapjai nem változtak, csak a mikroarchitektúra, azaz a processzorok frissültek.

A tavaly nyár elején befutott Haswell bizonyos esetekben már képes volt egyértelműen jobb alternatívát nyújtani az LGA2011-es rendszereknél. Például a Z87-es lapkakészlet akár hat darab SATA porton képes 6 Gbps-os tempót nyújtani, illetve a natív USB 3.0 támogatás is megoldott, ezen felül bizonyos alkalmazásokban a Core i7-4770K (és az i7-4790K) már képes volt felülmúlni a hatmagos LGA2011-es csúcsmodelleket.

[+]

Egy szó mint száz, már épp ideje volt egy újabb, nagyobb változásokat felmutató platform bemutatásának, ami a Haswell-E processzorok, az X99-es lapkakészlet, illetve a DDR4 bevetésével a mai napon meg is történt.

A Haswell-E

A Haswell-E lapka megalkotásához az Intel viszonylag régóta rendelkezésre álló eszközöket és fejlesztéseket vetett be. A mikroarchitektúra tavaly június eleje óta kereskedelmi forgalomban van, így ebben szinte már semmiféle kockázati tényező nem lapul. Mindehhez a már több mint két éve tömeggyártásban lévő, 22 nm-es Tri-Gate gyártástechnológiát alkalmazták, mely a tömeggyártásban alkalmazott technológiákat tekintve továbbra is vezető helyen áll. Természetesen így sem gyerekjáték egy teljesen új lapka megalkotása, különösen akkor, ha azt elsősorban a szerverek világába szánják, ahol a lehető legszigorúbb követelményeknek kell megfelelniük.

A lapka alapvető felépítése szinte nem változott a Sandy Bridge-E, illetve az Ivy Bridge-E megoldáshoz képest, csupán az arányok módosultak kissé. Míg az utóbbi, tavaly megjelent hatmagos lapka 257 mm²-en 1,86 milliárd tranzisztort sűrített össze, addig a nyolcmagos Haswell-E 356 mm²-en 2,6 milliárd tranzisztort vonultat fel, tehát az új lapka közel 40%-ot hízott. Mindez elsősorban a magszám és az L3 cache növekedésének köszönhető – de ne szaladjunk ennyire előre.

[+]

A lapka tetején elhelyezkedő "Queue, Uncore & I/O" szekció tartalmazza a PCI Express sávokat, melyekből összesen 40 darab található a processzorban, és természetesen megfelelnek a 3.0-s specifikációknak is. Továbbá ez a rész foglalja még magában a QPI linkeket, melyek csak a többutas szerverekbe szánt, Xeon névre keresztelt verziókban kerülnek aktiválásra. Kettő vagy ennél több processzort tartalmazó rendszerek esetében ezek biztosítják az egyes CPU-k közti adatcserét, azaz egyprocesszoros megoldásoknál erre már nincs szükség.

A képen "Core" felirattal jelölt magok megegyeznek a korábbi Haswell modellekben látottakkal. Egy mag a Hyper-Threading technológiának köszönhetően két egyenrangú szálon képes végrehajtani utasításokat, így azt két logikai processzornak látja az operációs rendszer. A lapka egy natív nyolcmagos dizájn, de később Xeon név alatt ennél több maggal felvértezett verziók is napvilágot látnak majd.

Középen húzódik a nagyméretű L3 cache, melynek kapacitása 20 MB, azaz majdnem kettő és félszerese a négymagos Haswell 8 MB-jának. A gyorsítótár 20 utas csoportasszociatív, megosztott a processzormagok között, és továbbra is a MESIF koherenciaprotokollt követi. Ennek megfelelően a magoknak saját L3 szeletük van, melybe írhatnak, míg az adatok olvasása szempontjából a teljes L3 cache elérhető bármelyik számára. Ezen felül a cache inkluzív, azaz az összes L1 és L2 gyorsítótárban megtalálható információt tárolja. A cache méretével együtt annak késleltetése is nőtt valamelyest, bár erről az Intel nem árult el részleteket.

A Memory Controller (memóriavezérlő) viszonylag sokat változott az elődhöz képest. Bár a vezérlő továbbra is négycsatornás, azaz 256 bites megoldást rejt, de DDR3 helyett immáron csak DDR4-es modulokkal képes boldogulni. Négy darab DDR4-2133-as modullal az elméleti maximálisan elérhető sávszélesség 66 GB/s körül alakul.

Az Ivy-Bridge-E a GPU-hoz kapcsolódó funkciókat (pl.: Quick Sync) leszámítva mindent tud, amit korábbi, Haswell nevű rokona. Utasításkészletek tekintetében a felhozatal teljesen megegyező, hisz a Haswell-E az AVX2-t és az FMA-t is támogatja már, ugyanakkor a TSX-NI-t (tranzakcionális memóriakezelés) már nem támogatott, mégpedig egy közelmúltban napvilágot látott probléma miatt. Természetesen a hardveres virtualizáció vagy éppen a Turbo Boost támogatása sem hiányzik. Utóbbi segítségével tesztünk főszereplője akár 500 MHz-es pluszt is kaphat, ha az a beállított TDP keretbe és hőmérsékletbe még belefér. Míg négytől nyolc magig 300 MHz lehet az extra frekvencia, addig négy vagy kevesebb esetében már 500 MHz.

[+]

Első körben három asztali Haswell-E modell debütál, melyek fontosabb specifikációit a fenti táblázat foglalja össze; közülük a legerősebb, i7-5960X jelölésű modell vendégeskedett tesztlaborunkban.

[+]

Ivy Bridge vs. Haswell különbségek

Megszokottnak nevezhető, hogy a generációról generációra finomított elágazásbecslés mellett a tranzisztorbüdzsé egy részét az out-of-order végrehajtást biztosító, illetve elősegítő pufferek növelésére költik.

Mint a fenti táblázatban látható, a Re-Order Buffer (azaz előrelátási ablak), az ütemező, egyszerre kezelhető, L1 cache-t tévesztő memóriaolvasási és -írási műveletek sorai mind-mind folyamatosan nőnek a mikroarchitektúra-váltások során, és a jövőben is gyarapodni fognak; ezeknél a puffereknél a végtelen méret lenne ideális, tehát növelésük útjába nem áll praktikus akadály, csak 5-10 bájt nagyságrendű elemméretük és a hozzájuk tartozó vezérlőlogika tranzisztorigénye.

Bár az első- és másodszintű gyorsítótárak növekedése megállt, a hozzájuk vezető adatút szélességének növelése kritikus a végrehajtó egységek megfelelően ütemezett adatokkal való ellátásának szempontjából. A Haswell immár 2 x 256 bitet olvashat ki órajelenként az L1D-ből, továbbá az L2-ből az L1 cache-be is órajelenként 64 bájtot (azaz egy teljes cache-vonalat) mozgathat.

[+]

Hosszú idő után bővülést láthatunk a végrehajtó egységek számában: az Intel a Core 2 processzorok megjelenése óta az Ivy Bridge-ig bezárólag 6 műveletvégző egységgel operált, amelyek szerepköre ugyan változott az idők folyamán, de alapvetően a következő felosztás általánosan igaz:

• 3 műveletvégző egység (port 0, 1 és 5)
• 2 címszámító egység (port 2 és 3)
• 1 adattárolási egység (port 4)

A Haswell két további porttal bővíti a repertoárt: egyrészt a két címszámító mellé egy harmadikat (port 7) is alkalmaz, kifejezetten a tárolási műveletek címszámításainak részére, így a másik kettő elláthatja beolvasott adatokkal a két 256 bites lebegőpontos egységet (port 0 és 1). Ezenkívül az új, 6. portot kifejezetten egyszerű integer műveletek részére tartja fenn, biztosítva, hogy a SIMD-ciklusok végrehajtása közben a mutató-, számláló- és ciklusműveletek ne vegyék el az erőforrásokat a vektorműveletektől. Ezen új portok jótékony hatása az egyszálas végrehajtásnál is tetten érhető, de a Hyper-Threading által lehetővé tett kétszálas működésnél mutatkozik meg igazán.

[+]

A mikroarchitektúra módosítása mellett természetesen új utasításkészletek is költöztek a processzorba.

FMA3

A Haswell megérkeztével az AMD után immár az Intel is bevezette a lebegőpontos FMA-utasításokat (fused multiply+add), mégpedig háromparaméteres változatukat, amely egyik bemenő adatát felülírja az eredménnyel. Ezen 5 órajel alatt végrehajtódó utasítások 256 bites vektorokon is dolgozhatnak, továbbá órajelenként 2 kerülhet végrehajtásra, így – mivel egy FMA két FLOP-nak felel meg – az elődök 128, illetve 256 bites lebegőpontos végrehajtásához képest a Haswell 2-4-szeres elméleti számítási teljesítménynövekedést ígér.

AVX2

A Sandy Bridge-ben bemutatkozó, 256 bites vektorokon dolgozó lebegőpontos AVX utasítások után a Haswell AVX2 elnevezésű készletével az egész számos SIMD végrehajtást is kibővítette a korábbi 128-ról 256 bites vektorokra, leváltva/kiegészítve a koros 128 bites, Pentium 4-gyel bemutatkozó SSE2 készletet, valamint a Core 2 CPU-kban megjelent, ugyancsak 128 bites SSE4.1 egész számos SIMD-utasításainak nagy részét. Ennek előnyeit elsősorban a kép-, hang- és videófeldolgozó és -megjelenítő programok élvezhetik, de – tekintve az SSE2 mai elterjedtségét – számos különféle programban várható idővel a megjelenése.

[+]

Gather memóriaolvasás

Az eddigi x86/x64 SIMD műveletek végrehajtásához előre kellett gondoskodni arról, hogy a vektorok elemei egymás után sorakozzanak a memóriában, mivel egy-egy vektor egy folyamatos memóriaterületet jelent. A Haswellben bemutatkozó 'gather' típusú betöltési utasítás önállóan képes szétszórt elemekből önállóan összeállítani egy vektort, mivel paraméterként a kezdőcímet, valamint az elemek e címtől számított távolságát kapja meg. Bár technikailag ez a processzoron belül több külön memóriaolvasásként van megvalósítva, számottevően gyorsítja az ismétlődő minták szerinti memóriahozzáféréseket.

Bitmanipulációs utasítások

A Haswell új bitközpontú utasításokkal is gazdagodott, amelyek egész értékeken (szorzás, shiftelés/forgatás), illetve azok bitcsoportjain végzett bonyolult műveletek végrehajtását gyorsítja fel, külön utasításokként rendelkezésre bocsátva a korábban több instrukcióból álló műveletsorokat.

Az új platform alapjai: LGA2011-v3 + X99

A Haswell-E által hozott újításokhoz (pl. DDR4) már elengedhetetlen volt egy módosított foglalat, és ezzel együtt a lapkakészlet cseréje is. Előbbi a kissé furcsa, LGA2011-v3 elnevezést kapta, míg az X99 két ugrást sejtet az előd X79-hez képest.

[+]

Ennek ellenére az X99 PCH által nyújtott szolgáltatások inkább hasonlítanak a Z87/Z97 lapkakészletek funkcióihoz. A legnagyobb különbség a SATA portok számában rejlik, ami az X99 esetében összesen 10 darabra rúg. Bár a fenti diagramon nincs feltüntetve, de utóbbiak mellett a SATA Express, illetve az M.2 támogatása is megoldható, bár ezek nem igényelnek különösebb extrát néhány PCI Express sávon, illetve UEFI támogatáson felül. A processzor legfeljebb 40 PCIe sávjának kiosztása többféle módon konfigurálható, így bizonyos alaplapok esetében akár az 5x8 kiosztás is megoldható. A CrossFire és az SLI támogatása természetesen most sem maradt ki.

A foglalat ránézésre ugyan nem sokat változott, de a kiosztásokat és kivezetéseket módosította az Intel, amire elsősorban a DDR4-támogatás miatt volt szükség. Ezzel együtt talán célszerű lett volna még további három érintkezőt hozzáadni a 2011 darabhoz, így LGA2011-v3 helyett akár LGA2014 névre is keresztelhették volna a foglalatot.

Az LGA2011-v3 foglalat [+]

Az érintkezők nagy része a négycsatornás memóriavezérlés miatt szükséges, ugyanis minden egyes csatorna kicsivel több. mint 100 kivezetést kíván meg. Ezen felül még ott van a 40 PCIe sáv, mely szintén nem kevés, a tortára a habot pedig a QPI linkek teszik fel, bár ahogy említettük, ezek csak több processzoros konfiguráció esetében aktívak. Ennek ismeretében nem is csoda, hogy az ilyen foglalattal szerelt alaplapokhoz legalább 8 rétegű nyák szükséges, amely igencsak megdobja ezen termékek előállítási költségét.

Haswell-E - Ivy Bridge-E hátulról [+]

A processzor felőli érintkezőknél semmi különöset nem figyelhetünk meg. A szokásos SMD szekció középen helyezkedik el, ahogy azt a korábbi Intel megoldásoknál már megszokhattuk.

[+]

Tesztjeinket ASUS X99-Deluxe alaplapban végeztük, melynek alapvető felépítése meglehetősen hasonlít X79-es elődjeire, ugyanakkor közelebbről szemlélve jó néhány kisebb-nagyobb változást kiszúrhatunk.

[+]

Az alaplapok gyártói már jó néhány furcsa, érdekes, egyedi megoldással rukkoltak elő az évek során, de a gyári foglalathoz eddig még nem nyúltak. Az ASUS viszont most gondolt egy merészet, és elsősorban a kemény tuningosok kedvéért finomított az LGA2011-v3 foglalaton, hogy több száz wattos terhelés esetében is stabilan szolgáltassa a processzor működéséhez szükséges, általunk beállított feszültséget.

[+]

A DDR4-es memóriáról eddig nem sok szó esett, bár itt óriási innovációról vagy áttörésről nem beszélhetünk, inkább csak a szokásos evolúcióról van szó. Az új memóriákkal, illetve az X99-es alaplapokkal részletesebben későbbi anyagainkban foglalkozunk.

Tesztkonfig, fogyasztás, specifikációk

Tavaly ősszel debütált Windows 8-as tesztrendszerünk, mely többek között az általunk korábban használt alkalmazások legújabb verzióit tartalmazza. Szokásunkhoz híven a különféle szintetikus tesztprogramokat továbbra is háttérbe szorítva, a valós felhasználásra fókuszálva állt össze a csomag. Mindez összesen 18 különféle alkalmazást és 3 játékot takar, melyek listája a következőképpen alakul:

• WinRAR 5.00 b8 (64-bit)
• 7-Zip 9.25 (64-bit)
• Cinebench R11.5 (64-bit)
• Autodesk 3ds Max 2014 (64-bit)
• Indigo Renderer v3.4.16 (64-bit)
• Adobe After Effects CC (64-bit)
• Adobe Premiere Pro CC (64-bit)
• Adobe Photoshop CC (64 Bit)
• Sony Vegas Pro 12 (64-bit)
• CyberLink PowerDirector 11 (64-bit)
• Sorenson Squeeze 9 (32-bit)
• DivX Encoder 6.9.2 (32-bit)
• XviD Encoder 1.3.2 (64-bit)
• x264 build 2334 (64-bit)
• LameXP 4.07 b1286 (32-bit)
• Cockos REAPER v4.402 (64-bit)
• Apache 2.2.25 (32-bit)
• AVG AntiVirus Free 2013.0.3392 (64-bit)

• Crysis 3
• Tomb Raider
• Grid 2

A szoftverek döntő többsége már képes 4-8 vagy akár több magot/szálat is kihasználni, ugyanakkor továbbra is akad néhány kivétel.

A bevett procedúrának megfelelően most is mindent a gyári specifikációk alapján állítottunk be. A turbó funkciók kivétel nélkül az összes platform esetében be voltak kapcsolva. Érdekesség, hogy alapállásban az inteles alaplapok szinte minden esetben az összes magra az elérhető maximális turbó órajelet lövik be, még akkor is, ha éppen 100%-on volt terhelve a teljes CPU. Ez ellentmond a gyári specifikációknak, hisz a maximális órajelhez tartozó turbó szorzót csak egy vagy legfeljebb két terhelt mag esetében lehet aktiválni. Természetesen mi utóbbinak megfelelően állítottuk be a rendszereket.

[+]

Szokás szerint először a fogyasztást vettük górcső alá. Ennek mérését egy konnektorba dugható, digitális VOLTCRAFT Energy Logger 4000 készülékkel végeztük, és minden esetben a monitor nélküli teljes konfiguráció értékeit vizsgáltuk. A platformokon engedélyezve voltak az egyes energiagazdálkodási funkciók (EIST, C1E, C6 stb.).

Üresjáratban egyértelmű előrelépést láthatunk a korábbi Sandy Bridge-E illetve Ivy Bridge-E rendszerekhez képes, bár az LGA1155-ös platormoknál továbbra is kedvezőtlenebbek az értékek.

A magasabb, 140 wattos TPD ellenére a Core i7-5960X minden esetben kevesebbet fogyasztott LGA2011-es elődjeinél, ami mindenképpen jó hír.

Renderelés, tömörítés (CPU)

Korábbi tesztjeinkben már elmondtuk, hogy a renderelés tipikusan az a nagyon jól párhuzamosított, sok magot/szálat kihasználni képes folyamat, ami nem igazán húz hasznot sem a méretes L3 cache-ből, sem az esetlegesen nagyobb memória-sávszélességből. Az IPC, azaz az egységnyi órajel alatt végrehajtható műveletek számából, illetve a magasabb üzemi magfrekvenciából viszont annál inkább képesek profitálni ezek az alkalmazások. Ennek megfelelően az új nyolcmagos i7-5960X gyakorlatilag tarolt mindhárom tesztben.

A fájltömörítők a renderelő alkalmazásokkal ellentétben kedvelik a minél nagyobb memória-sávszélességet és az alacsony késleltetést, illetve a minél nagyobb, illetve gyorsabb L2 és L3 cache-t. A 20 MB-os L3, illetve a DDR4-2133 a CL15-ös késleltetés valamivel magasabb késleltetéseket eredményez, illetve a magok órajele is alacsonyabb a versenytársakhoz viszonyítva, így itt a főszereplő nem tündökölt, ami különösen 7-Zip alatt volt igaz.

Videóvágás, szerkesztés (CPU)

A különféle videóvágó és -konvertáló alkalmazások egyaránt profitálnak a gyorsabb memóriából és a minél több magból/szálból, illetve természetesen a magasabb IPC-ből. Az After Effects nem képes kihasználni 8 magot, illetve 16 szálat, így ott nem jött ki az i7-5960X teljes számítási teljesítménye, de a másik két alkalmazásban már igen.

PowerDirector alatt szépen muzsikált a nyolc mag, de a Sorenson Squeeze és a Cockos Reaper már nem profitált belőlük, így ezeknél a magasabb órajelen ketyegő márkatársak jobbak voltak.

Videókódolás, egyéb (CPU)

A DivX képes több szálon dolgozni, bár négy felett már egyiket sem terheli maximumra, míg az XviD csupán egyet képes kihasználni. Ezekkel ellentétben az x264 jóval fejlettebb, hisz a tizenkét vagy több szálat felvonultató processzorokon is képes 100%-os CPU-kihasználtságot mutatni, miközben még a legújabb utasításkészleteket is kihasználja. DivX alatt még jól tartotta magát az i7-5960X, de XviD alatt ismét a magasabb órajeles modellek voltak a nyerők. Az x264-alapú teszt alatt fordult a kocka, és keményen elhúzott a nyolcmagos Haswell-E.

LameXP és Photoshop alatt az i7-5960X nagyjából egy szinten volt az i7-4790K-val. Az Apache nem tudott mit kezdeni a sok szállal, mellyel szemben az AVG már szépen profitált ebből.

Játékok

Radeon HD 7970 GHz Editionnel párosítva, egyjátékos (single player) módban játszott címek alatt teszteltünk. Míg Crysis 3 és Grid 2 alatt kiugró eredményt produkált az i7-5960X, addig a Tomb Raidert nem hatotta meg a nyolc darab mag.

Tuning, DDR3 vs. DDR4

Szokás szerint most is megnéztük, hogy mekkora órajeltartalék lapul még a főszereplő processzorban. Mivel egy "X" végződésű Extreme Edition processzoról van szó, ezért szerencsére a szorzózárat elfelejthettük.

Kíséreltünk során 4400 MHz-ig jutottunk 1,3 volt mellett, mely eredmény nagyjából hasonló az i7-4960X esetében elért értékhez. Egyetlen processzor kipróbálásából azt természetesen nem lehet megtudni, hogy mennyire tuningolható a Haswell-E.

Ez bizony kettétört – forrás: OCDrift.com [+]

A magasabb TDP érték miatt és a jobb hőátadás végett az Intel forrasztást alkalmaz a kupakon belül. Ennek ellenére mi a tuning során könnyen elértük a 85 Celsius-fokos maghőmérsékletet.

A fogyasztási értéket vizsgálva ez nem is csoda, hisz a tuning hatására 130 wattal nőtt a már amúgy sem alacsony érték.

Bár a DDR4 témakörével mélyebben egy későbbi, különálló cikk keretein belül foglalkozunk majd, de azért egy gyors mérés erejéig összevetettük a két memóriát. Ehhez az előd, Ivy Bridge-E rendszert hívtuk segítségül. A magok számát, illetve azok frekvenciáját egységesen 6-ra, illetve 3 GHz-re fixáltuk, majd lefuttattuk az AIDA64 benchmarkját.

Mindhárom esetben látható előrelépés, de írásban különösen kijön a különbség.

Összegzés

Cikkünk végéhez közeledve térjünk rá az eredmények összesítésére!

Az átlagolt eredmények alapján a főszereplő Core i7-5960X 7,34%-kal múlja felül az előd i7-4960X-et. Míg egyes alkalmazásokban nagyon elhúz az új Haswell-E, addig a kevesebb magot, illetve szálat kihasználó szoftverek alatt megelőzik őt magasabb órajelű, 4 vagy 6 magos márkatársai, ami kompenzálja a végső eredményt.

A teljesítmény/fogyasztás nem a HEDT platformok erőssége, bár szerintünk ez a legtöbb esetben nem is elsődleges szempont annak, aki egy ilyen rendszer mellett teszi le a voksát.

Az i7-5960X ugyan az összesítés alapján jelenleg a leggyorsabb asztali CPU-nak tekinthető, de érdemesebb kicsit részletesebben megvizsgálni az eredményeket. Jellemzően a kevésbé jól párhuzamosított, 8 magot, illetve 16 szálat kihasználni nem képes alkalmazásokban (pl. Photoshop) nem brillíroz a főszereplő, így aki ilyen szoftvereket használ, annak nem feltétlenül érheti meg a befektetés. Ezzel szemben a renderelő, illetve bizonyos videóvágó, -szerkesztő és -konvertáló alkalmazások alatt igen tetemes a nyolcmagos Haswell-E előnye.

[+]

Ennek megfelelően, amennyiben az utóbbi alkalmazásokkal dolgozik valaki, akkor megfontolandó alternatíva lehet az új platform, illetve a nekünk tetszett, várhatóan bruttó 280 000 forintos árú, nyolcmagos i7-5960X processzor. Amennyiben utóbbihoz hozzávesszük a minimum 60-70 000 forint körül elérhető legolcsóbb X99-es alaplapot, valamint négy darab, modulonként 30 000 forint környékén mozgó 8 GB-os DDR4-es memóriát, akkor már közel félmillió forintnál járunk. Számunkra nem kérdés, hogy ez komolyan csak annak érheti meg, aki munkára használja a konfigurációt, aminek köszönhetően idővel megtérülhet ez az igen nagy értékű befektetés.

Intel Core i7-5960X processzor

Oliverda

Az Intel Core i7-5960X processzort az Intel bocsátotta rendelkezésünkre, a DDR4 memóriát és az ASUS X99 alaplapot pedig az ASUS magyar képviselete.