Bevezető
A gyártók az utóbbi években rájöttek, hogy a kompaktok nem feltétlenül az alsó szegmens szereplői többé. Ennek főként az lehet az oka, hogy az okostelefonok elterjedésével és az azokba kerülő, egyre használhatóbb kameramodulokkal készült képek kielégítik sokak fotózás iránti igényét, így nem fognak egy újabb eszközt erre a célra vásárolni, pláne ha annak a képminősége nem is jelent számottevő előrelépést. Így a kompaktok a magasabb kategória meghódítására indultak, ahol már a belépőszintű tükrös és tükör nélküli cserélhető objektíves vázak is bőven előfordulnak.
Ebbe a szegmensbe tartozik a Canon PowerShot G sorozata is, mely 2014-ben a G7 X-szel kezdte meg az útját, és eddig 5 tagot számlál: G9 X (ultra kompakt), G7 X, G5 X, G3 X (szuperzoom) és G1 X Mark II. Illetve májustól lesz elérhető a sorozat indítójának második revíziója, a G7 X Mark II.
Ezek közül az első négyben közös, hogy egy 1”-os, Sony által szállított, 20,2 MP-es BSI CMOS szenzor köré épülnek, míg a csúcskompakt, a G1 X Mark II egy 1,5”-os 12,8 MP-es érzékelőt kapott. Ezt a szenzort használta a Sony a saját 1”-os kompaktjaiban, az RX100 II és III-ban, így a jó képminőség kvázi garantált volt. Emellett fontos különbség még a különböző átfogás, a kijelzők mozgathatósága és egyéb funkciók megléte. A sorozat tehát jól felépített, és nagyjából mindenki megtalálhatja a számítását, aki ebben a kategóriában nézelődik. Tesztünkben a G5 X modellt vizsgáltuk meg alaposabban.
Terméknév | G1 X Mark II | G3 X | G5 X | G7 X | G9 X |
---|---|---|---|---|---|
Szenzor | 12,8 MP-es, 1,5"-os CMOS | 20,2 MP-es, 1"-os BSI CMOS | |||
Objektív (ekv.) | 24-120 mm F2.0-3.9 | 24-600 mm F2.8-5.6 | 24-100 mm F1.8-2.8 | 28-84 mm F2.0-4.9 | |
Kijelző | 3"-os dönthető, érintésérzékeny | 3,2"-os dönthető, érintésérzékeny | 3"-os kihajtható, érintésérzékeny | 3"-os dönthető, érintésérzékeny | 3"-os fix, érintésérzékeny |
EVF | opcionális | van | nincs | ||
Vakusaru | van | nincs | |||
Sorozatfelvétel (JPEG) | 5,2 kép/mp | 5,9 kép/mp | 6,5 kép/mp | 6 kép/mp | |
Videó | 1080p/30p | 1080p/50p | |||
Audio ki-/bemenet | nincs | van | nincs | ||
Üzemidő (CIPA) | 240 kép | 300 kép | 210 kép | 220 kép | |
Méretek | 116,3 x 74,0 x 66,2 mm | 123,3 x 76,5 x 105,3 mm | 112,4 x 76,4 x 44,2 mm | 103,0 x 60,4 x 40,4 mm | 98,0 x 57,9 x 30,8 mm |
Tömeg | 558 g | 733 g | 377 g | 304 g | 209 g |
Fogyasztói ár | 209 000 Ft | 249 900 Ft | 247 900 Ft | 169 900 Ft | 158 900 Ft |
Adatlap
Canon PowerShot G5 X | |
Típus | kompakt |
---|---|
Váz anyaga | műanyag |
Időjárásálló kivitel | nem |
Objektív | ekv.. 24-100 mm F1.8-2.8 |
Szenzorméret | 1", 13,2 x 8,8 mm (2,5x) |
Képfeldolgozó | DIG!C 6 |
Képstabilizátor | van, optikai |
AA filter | van |
Érzékelő felbontása | 20,2 MP |
Érzékenység | ISO 125-12 800 |
Kereső | elektronikus, 100%-os lefedettség, 1,54x nagyítás, 2,36 millió pont felbontás, OLED |
Kijelző | 3,0", kihajtható és forgatható, 1 040 000 képpontos érintőkijelző, LCD |
AF típusa | 31 pont |
Fehéregyensúly | automatikus, napfény, árnyék, felhős, izzólámpa, fénycső, fénycső H, vaku, víz alatti, egyedi 1, egyedi 2 Smart Auto üzemmódban többterületes fehéregyensúly-javítás fehéregyensúly-kompenzáció színbeállítás csillag módban |
Minimum záridő | 1/2000 mp |
Maximum záridő | 30 mp |
Beépített vaku | van |
Fénymérés | szpot, középpontosan súlyozott, átlag |
Expozíciókorrekció | ±3 fényérték 1/3 lépésenként |
Sorozat | JPEG: 5,9 felvétel/mp, AF-fel: 4,4 felvétel/mp RAW: 1 kép/mp, AF-fel: 0,8 kép/mp |
Videó minősége | Full HD: 1920x1080, 50p, 30p HD: 1280x720, 30p, 25p |
Időzítő | 10 mp; 2 mp, egyedi |
Videokimenet | mikro HDMI |
Mikrofonbemenet | nincs |
NFC | van |
Wi-Fi | van, IEEE 802.11b/g/n |
GPS | csak okostelefonon keresztül |
Memóriakártya | SD/SDHC/SDXC, max. UHS-1 |
Nyers formátum | RAW (14 bit CR2) |
Tömörített formátum | JPG (EXIF 2.3) |
Akkumulátor | NB-13L, kb. 210 kép |
Tömeg | 377 g (akkumulátorral és memóriakártyával) |
Méretek | 112,4 x 76,4 x 44,2 mm |
Fogyasztói ár | 247 900 Ft |
Garancia | 1 év |
Ergonómia és kezelhetőség
A G5 X alapvetően a G7 X-re épül, azt ruházták fel olyan hasznos tulajdonságokkal, mint az elektronikus kereső, a kihajtható és forgatható kijelző, a vakusaru vagy épp az extra vezérlőtárcsa. Mindezt anélkül érték el a tervezők, hogy a váz méretei számottevően növekedtek volna, és bár az optika teljesen a váz, pontosabban az optika körül található tárcsa síkjáig visszahúzódik, kompaktok között a nagyobbak közzé tartozik, és a zsebben hordást nehezítheti az EVF kidudorodó háza is.
Hátul egy 3”-es, 1,04 millió képpont felbontású LCD panelt találunk, mely érintésérzékeny és a két kisebb modellel ellentétben kihajtható, melyek csak fix vagy csak dönthető megjelenítőt kaptak. Ez nagyobb szabadságot biztosít, oldalra kihajtva 270 fokos szögben forgathatjuk, így fejünk fölé tartva vagy épp talajszinten is megfelelő pozícióba állítható. Képe kültéri körülmények között is jól látható, ujjunkkal pedig a fókuszpontot választhatjuk ki, de a menüben vagy épp a képek visszanézésekor való navigálás is biztosított.
Méretéhez képest egészen kézre áll a gép. Összesen öt tárcsát találhatunk, amiből egy a módválasztó, egy az expozíciókorrekció kezelője, míg a további három (objektív körül, váz elején, hátul az iránygombok körül) korlátozottan ugyan, de paraméterezhető. Hátul a gombok mérete megfelelő, azonban laposak és rövid úton járnak, így a nagyobb ujjal rendelkező felhasználóknak kicsit nehézkes lehet a használatuk. Hasonló mondható el a hátsó tárcsáról is, mely ugyan praktikus és könnyen jár, de kis átmérője és gyűrű mivolta miatt nem a legkényelmesebb. Mindazonáltal tény, hogy a rendelkezésre álló helyen kihozták belőle a maximumot.
Visszakanyarodva a gép tetejéhez, itt találhatjuk a manuálisan kinyitható beépített vakut. Ez egyáltalán nem emelkedik ki a vázból, mindössze csak felbillen, de legalább végszükség esetén van, fényereje ugyanis nem túl nagy. A vakusarunak köszönhetően viszont bármilyen Canon-kompatibilis villanót feltehetünk.
Objektív cserélgetésével nem kell foglalkoznunk, lévén az fix. Ekvivalens 24-100 mm-es átfogása átlagos igények mellett elegendő (akinek mégsem, annak ott a G3 X), mindemellett jó kezdő fényerőt is kapunk, ami a nagylátó estén F1.8, a tele végén pedig F2.8-ról indul. Sajnos optikailag van benne némi kifogásolnivaló, mert a széleken határozott lágyulás figyelhető meg és középen is többet várnánk. Ugyanakkor tele állásban relatíve konzisztens marad az eredmény, a legjobb eredményt pedig általában F4 és F5.6 között kapjuk.
A menü felépítése könnyen szokható, bár időnként elveszhetünk a sok lap között. Vezérlése a hátsó tárcsa miatt kényelmes, és akár érintéssel is megoldható.
Használat közben
A G szériában egyedül a G5 X rendelkezik fix keresővel, kisebb testvéreinél egyáltalán nincs ilyen opció, míg a nagyobbaknál csak a vakusarura pattinthatjuk fel extra kiegészítőként. Az OLED megjelenítő 100%-os lefedettségű, 2,36 millió pontos felbontása azonos opcionális (EVF-DC1) társáéval, ám attól eltérő technológiájú, így nagyobb fényerejű, teltebb színeket tár elénk és képfrissítése is rendben van. Természetesen egy közelségérzékelő és egy dioptria-korrekciós tárcsa is helyet kapott.
Az autófókusz a nagyobb tudású gépekkel szemben komoly hátrányokkal küzd. Mindössze két módot ismer, a követőt, ami arcfelismeréssel van kiegészítve, valamint az egypontosat. Előbbi alapvetően az arcfelismerést hasznosítja, azonban ha nem talál célpontot, akkor területalapon történik a fókuszálás. Egypontos módban mi választhatjuk ki a fókuszálás helyét, valamint az első tárcsa segítségével annak méretét is változtathatjuk, tehát nem szó szerint értendő az egy pont. Emellett rendelkezésre áll kétféle meghajtási mód, a One Shot és a Servo, melyek leginkább az AF-S és AF-C, azaz a egyszeri és folyamatos fókuszt fedik le. Az exponáló gombot félig lenyomva előbbi rögzíti a fókuszt, míg utóbbi folyamatosan fókuszál. A fentieket összevetve nem biztos, hogy elsőre teljesen világos lesz mindenkinek, hogy melyik mód mit is takar, ezt igyekszik tisztázni ez a táblázat.
Arcfelismerés + követés | Egypontos | |
One Shot AF | - arcfelismerés: követés - érintéssel fókuszálás: követés (3 mp késleltetés) - egyéb esetben: auto AF Fókuszálás félig lenyomásnál |
1 választható pont Fókuszálás félig lenyomásnál |
Servo AF | -arcfelismerés: követés -érintéssel fókuszálás: követés (3 mp késleltetés) -egyéb esetben: középső pont Fókuszálás teljes lenyomásig |
1 választható pont Folyamatos fókuszálás sorozatfelvétel esetén, de a fókuszpont nem láható ez idő alatt |
Maga a fókuszálás kielégítő sebességű és pontosságú mindaddig, amíg egy fókuszálás után egy képet készítünk. A problémák a témakövetés és sorozatfelvétel beiktatásával kerülnek elő. A négy módból egyedül a Servo és egypontos mód együttes használata nyújt valóban folyamatos fókuszálást, melyek együtt még JPEG esetén is 4 kép/mp körülire csökkentik a sebességet. RAW képekkel jobb, ha nem is próbálkozunk, mivel 1 kép/mp a max tempó még gyors kártya esetén is. A sorozatok másik hátráltatója, hogy a felvételek készítése után a kijelző elsötétül, így nem folyamatos a téma követése a kijelzőn keresztül. Az alábbi sorozat kb. a harmadik próbálkozásra sikerült csak, mivel a korábbi kísérletek értékelhetetlen eredményt hoztak.
Az objektív természetesen rendelkezik optikai stabilizátorral is, mely digitálissal is támogatható. Hatékonysága nem versenyezhet a nagyokéval, bár így is korrekt eredményt hozott egészen 1/6 másodperces zársebességig.
Alább pedig a 100 százalékos kivágások láthatóak.
Videó, wifi
A Canon G5 X egyértelműen nem egy videóorientált gép. Ez már akkor nyilvánvalóvá válik, amikor a felvételi beállításokhoz érünk, és felbontás-sebesség párosításokat vesszük szemügyre. A mostanában egyre népszerűbb 4K/UHD felbontást elfelejthetjük, be kell érnünk a maximális 1080p-vel. Ebből 50p és 25p frissítéssel készíthetünk felvételeket, gyorsabb képfrissítés még alacsonyabb felbontás esetén sem áll rendelkezésre. Ezen felül nem találunk sem mikrofonbemenetet, sem fejhallgató-kimenetet a vázon.
A módválasztó tárcsát videó módba fordítva módosíthatóvá válik a legtöbb paraméter (zársebesség, érzékenység, rekesz stb.), az expozíciókorrekció azonban nem aktív. Szintén ehhez a módhoz kapcsolódóan, zoomolás esetén finom átmenettel és relatíve csendben végzi a dolgát az optika. A fókuszáláshoz az érintőkijelzőt is használhatjuk, mely néha kissé döcögősen, de alapvetően pontosan végzi a dolgát. A végeredmény elfogadható, azonban a vártnál lágyabb képpel kell számolnunk.
Videó módban az úgynevezett "Dinamikus stabilizátor" aktiválható, mely elektronikus elven működik. Ennek összesen négy állása van (kikapcsolt, alacsony, közepes, magas), ám a két legerősebbnél számolnunk kell azzal is, hogy vágni fog a képből.
Stabilizátor kikapcsolva:
Stabilizátor alacsony szinten:
Stabilizátor magas szinten:
A G sorozat minden tagja képes Wi-Fin keresztül történő távvezérlésre, így a G5 X is. A Canon Camera Connect alkalmazás beszerzése után, androidos eszköz esetén akár NFC segítségével is párosíthatjuk a két eszközt, emellett rendelkezésre áll a manuális, SSID-alapú csatlakoztatás is. A már párosított eszközök később a kamera jobb oldalán található gombbal egyszerűen újra csatlakoztathatók, bár az alkalmazást a telefonunkon még mindig nekünk kell elindítanunk.
A távvezérlés mellett lehetőségünk van a galéria megtekintésére és a képek telefonra/tabletre másolására, akár teljes méretben is. További opció még a képek geotaggal való ellátása, amihez a koordinátákat értelemszerűen a telefon szolgáltatja. Ezen felül a gép képes közvetve megosztani a képeket a népszerű közösségi oldalakon a Canon Image Gateway segítségével.
Távoli eléréssel minden lényeges beállítást megváltoztathatunk, legyenek azok expozíciós értékek, AF beállítások vagy akár a zoom. Mind az élőkép minősége, mind a frissítési sebesség hozza az elvártakat.
Zaj és érzékenység
Az 1”-os szenzor méretéből adódó lehetőséget viszonylag jól kihasználták a Canon mérnökei, habár láthattunk már ennél jobbat is. Az alábbi képek jól mutatják, hogy továbbra is az objektív a ludas, és lágy lesz a végeredmény. Bár a beépített JPEG motor korrekt, a finom részleteknél elvérzik. Az ISO 12 800-ig feltornázható érzékenységgel szerencsére nem szálltak el és adtak meg használhatatlan felső határt, egészen 1600-as értékig korrekt eredményt nyújt, és még 3200-6400 körül sem kell feltélenül keresnünk a törlés gombot. Mindeközben a színek rendben vannak, megfelelő a szaturáltságuk, de kb. ISO 3200 körül már problémák jelentkezhetnek.
A nyersfájlok is hozzák sajnos a lágyságot, és meglehetősen zajosak is már ISO 1600-tól, bár komolyabb részletvesztés csak ISO 3200-on következik be. Látványosan kontrasztosabbak a képek, viszont itt válik egyértelművé, hogy a JPEG zajszűrése főként a színzaj csökkentésére koncentrál magas érzékenység mellett.
Képgaléria
JPEG
RAW
Verdikt
A Canon a G5 X-szel egyértelműen azokat fotósokat és felhasználókat célozza meg, akik túlvannak a kezdeti lépéseken, nem kell minden pillanatban a „kezüket fogni”, mégsem kívánnak cserélhető objektíves rendszert használni. Bár belsőben megegyezik kisebb testvérével, a G7 X-szel, az eszközölt változtatások egyértelműen használhatóbbá teszik ahhoz képest. Remek partner ebben a három paraméterezhető és a dedikált expozíciós tárcsa, valamint a korrekt elektronikus kereső és a jó képet adó, oldalra kihajtható hátsó kijelző is.
Az objektív átfogása és fényereje valamivel nagyobb kategóriatársainál, ám teljesítménye nem a legjobb. Főleg a nagylátó tartományban tapasztalható lágyulás, míg tele végénél rekeszeléssel érdemben javítható az eredmény. Az egyhüvelykes szenzor, mely a G7 X, Sony RX100 II és III gépen is megtalálható (bár hivatalos megerősítés nincs arról, hogy egy az egyben azonos lenne a szenzor), megbízhatóan teszi a dolgát. JPEG-ek esetén az élénk színek mellé közepesen erős zajszűrés társul, mellyel ugyan még magasabb érzékenység mellett is használhatóak a tömörített állományok, túl sok finom részletet ne várjunk itt. Ellenben a RAW fájlok, bár a gépből kikerülve némileg lágyabbak a kelletenél, ami főként az objektívre vezethető vissza, megfelelő utómunkával meglepően jó eredmény érhető el.
Az autófókusz meglehetősen kusza képet nyújt. Amíg csak egy kép készítése a cél és egyszerű a téma, addig gyorsan és megbízhatóan működik. A probléma akkor jelentkezik, amikor apró, bonyolultabb vagy mozgó témát próbálunk megörökíteni, ilyenkor érezhetően visszesik a teljesítménye. Ha ezt tovább tetézzük egy esetleges sorozatfelvétellel, akkor végképp elérhetjük a gép határait. Ha megfelelő a csillagok állása, akkor JPEG esetén 4 kép/mp a tempó vegyesen teljesítő AF mellett, míg RAW képekből csak másodpercenként kapunk egyet, duplán pedig még gyengébb teljesítményre számíthatunk. Az sem segíti túlzottan a helyzetet, hogy két fókuszmód és két meghajtási mód is rendelkezésre áll, melyek merőben eltérő eredmény hoznak. Tehát mindenképpen érdemes kitapasztalni a gép határait, hogy ne olyankor próbáljuk megtalálni a megfelelő beállítást, amikor fontos pillanatot örökítenénk meg.
A legfőbb riválisának tekinthető Sony RX100 és Panasonic LX100 bizonyos tekintetben előrébb járnak (4K videó képesség, jobb képélesség), azonban a Canon G5 X-nek sem kell szégyenkeznie ebben a mezőnyben. Van azonban egy olyan aspektus, ami szinte minden korábbi felett áll, ez pedig az árazás. A kamera jelenlegi 248 000 forintos átlagára mellett többet várnánk, vagy legalábbis kevesebb támadható pontot. Így, bár kategóriájában megállja a helyét, egyértelműen ajánlani nem tudjuk, egyrészt ára, másrészt néhol hullámzó teljesítménye miatt. Ha azonban szükségünk van a jobb EVF-re és az ergonómiára, akkor megtalálhatjuk benne a számításunkat.
fi:zi'k
A Canon PowerShot G5 X fényképezőgépet a Canon hazai kirendeltségétől kaptuk tesztelésre.