Működés I.
A Canon G1 X működésével kapcsolatban különleges elvárásaink nem voltak, úgy gondoltuk, ha már hozza azt a sebességet és funkcionalitást, mint a G12, akkor már nyert ügye van nálunk. Nos, ami az általános működési sebességet illeti, ott vegyes benyomást keltett a masina. Bár majdnem minden téren gyorsabb volt, mint a G12 (bekapcsolási idő 2,63 vs. 3,1 mp, két kép közti idő 2,9 vs. 2,45 mp, zoomolás 1,7 vs. 2 mp), mégis kicsit „akadós” volt használata. Tesztünkhöz 45 MB/mp adatátviteli sebességre képes SDHC memóriakártyát használtunk, tehát az nem lehetett az oka annak, hogy egy-egy kioldás után kissé lomhán reagált az exponáló gomb. Sajnos a kioldó teljes lenyomása és a kép rögzítése közti idő sokkal hosszabb, mint azt a tükörreflexes, illetve tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőktől megszoktuk. Itt a G1 X egyértelműen megtartotta kompaktos mivoltát.
A zoomolás sebessége körülbelül ugyanolyan, mint a G12-nél. Itt azért lehetett rövidebb három tizeddel a mért idő, mert rövidebb gyújtótávolsági tartományon keresztül kell léptetni a lencséket. Mint elődjénél, a zoomolás itt is egysebességes maradt, mindegy, hogy finoman vagy erőteljesen húzzuk el a kis kart a kioldó körül. Bosszantó tudott lenni, amikor a gyorsmenüben egyes funkciók paramétereit változtattuk (például a „saját színek” közti lépkedés, ami csak JPEG módban érhető el) és közben a gép esetenként „elgondolkozott”, ilyenkor sajnos szó sem lehetett folyamatos működésről.
Van pár érdekesség a G1 X kreatív szűrői közt, így például a HDR, azaz nagy dinamikatartományú kép funkció, ahol összesen három (alulexponált, helyesen exponált és túlexponált) fényképet készít és rak össze automatikusan egy gombnyomásra a masina. Ha témánk sötétebb, illetve nem megfelelőek a fények, akkor e funkcióhoz nem árt az állvány használata (sőt, szükséges is a megfelelő képminőség eléréséhez), mert a készülék csak korlátozott szintű bemozdulást képes kompenzálni. A három expozíció külön nem rögzül, csak a végeredmény, ezért utólag nem tudunk HDR képet készíteni külső szoftver segítségével.
A képi hatások közül több külön paraméterezhető: a halszem torzításának mértéke három szinten állítható be az elülső tárcsa használatával. A dioráma hatása vízszintesen és függőlegesen is állítható, eltolható, és ezen felül az ezzel felvett videó sebességét is meghatározhatjuk ötszörösben, tízszeresben vagy húszszorosban. A lyukkameránál érdekes módon nem a peremsötétedés mértékét, hanem a színvilágot állíthatjuk hideg, normál és meleg közt. Az egyszínű képeink lehetnek kékirányban eltolva (cianotípia), simán fekete-fehérek vagy szépia hatásúak.
A szokásos sémák közt megtalálható a panorámasegéd is, melyből kapásból kettő áll rendelkezésünkre: bal-, illetve jobbirányú mozgatásos. Azonban itt valóban csak segédről van szó (még mindig), ami csupán az előzőleg elkészített kép egy részletét mutatja enyhén áttetsző formában, hogy a következő fényképet megfelelően fedésbe hozhassuk. Tehát sem a képek elkészítése (az exponálás), sem a fedésbe hozás/igazítás, sem pedig a végeredmény, azaz a panorámakép elkészítése nem automatikus, ezt ugyanis magának a fotósnak kell utólag, külső képfeldolgozó szoftver segítségével elkészítenie. Gyakorlatilag a Canon kínálta panoráma funkció a legegyszerűbb, amit a piacon jelenleg találhatunk.
Sokak örömére a G1 X rendelkezik beépített, 3 FÉ-s ND szűrővel, melynek hatása fenti képen látható. Nagyon praktikus kellék, ha nappali fényviszonyok mellett szeretnénk hosszabb záridőkkel dolgozni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
