Külső, ergonómia 2.

A Canon G12 objektív tubusa rendelkezik egyfajta bajonettel, amelyre szűrőtartó adapter vagy más konverter is felcsavarható. Sajnos, mivel spéci a bajonett, ezért valószínűleg az utángyártott modellek is drágák lesznek hozzá.

A vezetékes távkioldó aljzata, a HDMI és az USB egy jó minőségű csapóajtó mögé kerültek a váz jobb oldalán. A gyártó jól oldotta meg a nyakpánt felfogatására szolgáló fémhurok kialakítását és elhelyezését, ez ugyanis a legkisebb mértékben sem zavaró a gépet fogó kéznek.

A váz alján a fém állványmenet ennél a fényképezőnél sem az optikai középvonal alatt található. Az akkut és a memóriakártyát rejtő ajtó masszív, reteszelésének módja pedig véleményünk szerint a legjobb (az egész ajtót el kell húzni oldalirányba, hogy lenyíljon).

Legfelül, a fényképezőgép tetőlemezén expozíció-korrekciós tárcsa, vakupapucs, ISO és módválasztó tárcsa mellett a bekapcsológomb és a zoomgyűrű által közre vett kioldó található. Végül még pár összehasonlító kép, ahol a Canon PowerShot G12 mellett a szintén új Nikon Coolpix P7000 és a korábban már tesztelt Samsung EX1 látható:

A G12 nem egy apró jószág, de ennyi kezelőszervnek kell is a hely. Fogása leginkább kétkezes használatkor jó; a nyomógombok határozott nyomást igényelnek, így legalább véletlenül nem hozható működésbe egyik sem. Az egész gép kialakítása kimagaslóan jó minőségű, s bizony azt kell mondani, érződik, hogy Japánban készült. Örültünk az optikai keresőnek, de az igazi megoldás bizonyára majd a Fujifilm X100 hibrid keresője lesz, amely mindkét világ (EVF és OVF) előnyeit ötvözi.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!