Képminőség 2.
Valós használat közben is beigazolódott előző oldalon olvasható állításunk: még az ISO 1600-as érzékenység is teljesértékűen használható. Az éppen nálunk vendégeskedő két riválissal (Nikon Coolpix P7000 és Samsung EX1) készítettünk egy apró összehasonlítást (ahol lehetséges volt, kikapcsoltuk vagy minimalizáltuk a zajszűrést, minden kép JPEG-ben készült azonos beállítások mellett):
Külön-külön nem értékelnénk a gépeket, hiszen az EX1-ről már írtunk cikket, a Nikon P7000-ről pedig majd később lehet olvasni észrevételeinket. Az már most látható, hogy a G12 nagyon jó eredményt ért el ezen a szűrőn.
Mivel a PowerShot G12 nem csak JPEG-ben, hanem RAW-ban is képes elmenteni fotóinkat, így persze felmerül a kérdés, vajon érdemes-e élni is a lehetőséggel, vagy maradjunk a JPEG-nél. Ez a kérdés egy örökös vitát vet fel, annyi azonban biztos még a kompakt gépekre is, hogy ha később bele szeretnénk nyúlni fotóinkba, legyen az művészi vagy egyszerű retus feladat, úgy mindenképp szükségünk lesz a RAW adta lehetőségekre. Manapság fillérekért lehet hozzájutni 8-16 GB kapacitású SDHC memóriakártyákhoz, így nyilván nem okoz majd fejtörést a 10-14 MB-os nyersfájlok tárolása sem. Ha számunkra fontos eseményen, helyzetben, helyen szeretnénk megörökíteni a látottakat, akkor mindenképp használjuk a gép adta lehetőségeket, megéri.
Kis beletanulással és minimális energiabefektetéssel látványos képjavításokat hajthatunk végre. Fenti pár példa csupán percek műve volt, nem is másztunk bele a szoftver lelkébe, így csak élesítést, zajszűrést (luminancia és krominancia), kis kontrasztjavítást alkalmaztunk vegyesen. A magas érzékenység okozta „pixelmosoda” is esetenként nagyon jó eredménnyel szüntethető meg.
A Canon PowerShot G12 nagyon jó képminőséggel rendelkezik. Igazából nincs is nagyon olyan képi elem, amibe bele lehetne kötni ebben a kategóriában. Ráadásul lehetőségünk van a RAW mentésre, így az esetleges hibákat később kedvünkre javítgathatjuk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
