Hirdetés
Képminőség
„Randa, de finom” – így hangzott régebben egy csoki reklámja; az Ixus 970 IS fura külseje vajon mennyire „finom” lelket rejt?
Hát, ami a zajszintet érinti, meglepően jól teljesít a fényképezőgép. ISO 800-as érzékenység mellett olyan képminőséget kapunk, mint más gépeknél ISO 400-on. Sőt, az alacsony zajszint (értsd: hatékony zajcsökkentő algoritmus) jelen esetben nem ment a részletek rovására, szépen látszanak még az apróbbak is. Érdekes módon viszont ISO 1600-ra váltva látványosan romlik a minőség.
A fehéregyensúly is nagyon szépen igazodott a valósághoz – szinte minden ISO-értéken és minden élethelyzetben, környezetben valós, vagy attól csupán minimálisan eltérő színösszetételt produkált a fényképező.
A vaku nem rontotta el a bőrtónusokat, s különösebb állítgatás nélkül, automata módban még vörösszemet sem okozott.
Pár szó az optika teljesítményéről: a kisfilmes világban 37 mm-nek felel meg az Ixus 970 IS nagylátója, s bár ez nem minősül radikálisan nagylátószögnek, mégis látható hordótorzítást produkált. A lencse okozta torzítások nem voltak észrevehetőek, wide és tele állásban egyaránt szépen hozták a részleteket. Egyedül a képek sarkaiban lett kicsit lágyabb a rajz. A lilás szellemkép képződése még erősen kontrasztos képtartalom mellett sem jelentkezett. Élénk, de természetes színvilág jellemezte a felvételeket „semleges” beállítások mellett.
A fenti kép egy véletlenül készült macro a tesztelő hasáról, azaz pólójának anyagáról. A tárgytávolság cca. három centiméter volt.
Az optikai képstabilizátortól többet vártunk volna - fenti képen a két leginkább használt stabilizáló módokat szemléltettük (összesen három változata van: exponáláskor stabilizáló, folyamatosan stabilizáló, illetve követő stabi).
Összegezve: megdöbbentő képminőség ISO 800-on is, részletgazdag felvételek wide és tele állásban egyaránt, élénk, de valósághű színvilág, következetes fehéregyensúly, átlagos teljesítményű optikai képstabilizátor jellemzik a kép- és optikai minőséget.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!