Canon EOS M10 - kis gép nagy szenzorral

Cserélhető objektív és APS-C méretű szenzor egy jobb kompakt áráért.

Hirdetés

Ergonómia és kezelhetőség

Az M10, bár az M2 alapjaira építkezek, valójában túlnő azon és bizonyos tulajdonságokat a nagyobb testvértől is megkapott. A vázat kézbe véve azonnal feltűnik, hogy milyen zömök és tömör. Végigkopogtatva nem nagyon találunk kitöltetlen részeket, ami mellé korrekt anyagminőség is társul, így ezen a részen egyáltalán nincs szégyenkeznivalója az EOS M10-nek. A tégla alakú vázon egyedül a hüvelykujjunkat támasztó kitüremkedés töri meg a síkokat. A markolat hiányának ellenére viszonylag jól kitartható a gép a kisebb objektívekkel, míg natív telefotó zoom vagy adapterezés esetén az egyéb EF objektívek szinte biztosan kétkezes megtámasztást igényelnek. A 15-45 mm-es kitobjektív egyébként visszahúzható kialakítású, de még így is elég méretes páros alkotnak, amivel csak jó nagy zsebekbe fognak beleférni, és ezen a fényerős 22 mm-es optika sem tud sokat segíteni.


[+]

Hátul az M3-hoz, vagy épp a csúcskompakt G5 X-hez hasonlóan egy felhajtható 3”-os LCD kijelzőt találhatunk 1,04 millió képpont felbontással. A felfelé billentés talajközeli felvételek készítésekor igencsak hasznos, átfordítva pedig a kép orientációját is megfordítja, így a szelfik rajongóinak nyújt segítséget. A zsanér stabilan tartja a hátsó monitort, azonban korlátolt dönthetősége fájó pont. Mivel sem optikai, sem elektronikus keresőt nem találunk a gépen, így különösen fontos a megjelenítő kültéri láthatósága, ami hozza a szükséges szintet. Természetesen érintésérzékeny is, és gyakorlatilag a teljes vezérlés megoldható ily módon is.


[+]

Kezelőszervből nem találunk túl sokat a vázon. Felül a három mód közötti váltást lehetővé tevő kallantyút találjuk, aminek a közepe a ki- és bekapcsolásért felel. A véletlen használat elkerülése érdekében jól védettnek tűnnek, azonban éppen fordított a helyzet. A módválasztó használat igen körülményes, míg az on/off gomb hiába süllyesztett, annyira rövid úton jár, hogy egy vétlen érintés bármikor működésbe hozhatja. Ezeken felül itt találjuk még az exponálógombot és az azt körülölelő tárcsát, valamint a videó indítására szolgáló piros gombot. Hátul sem kell gombtengertől tartanunk, a szokásos iránygombok mellett csak egy a menüt és a visszajátszást indító kapcsolót találjuk. Végül a bal oldalra a vakut nyitó retesz, jobbra pedig a telefonhoz vagy tablethez való kapcsolódást segítő gomb került.


[+]

A beépített vakutól nagy teljesítményt nem kell várnunk, ám mechanikájának köszönhetően könnyen változtatható a helyzete, így akár mennyezetre történő derítésre is használható, ami mindenképpen plusz pont, külső vaku fogadására alkalmas vakusaru azonban nincs. A bal oldalon lévő mini USB 2.0 és micro HDMI csatlakozó kissé maradi, ugyanakkor legalább külön ajtó mögött találjuk őket. Alattuk helyezkedik el a SD kártyát fogadó nyílás, aminek van egy igen kellemetlen sajátossága, ugyanis az ajtó kinyitásakor azonnal kikapcsolja gépet. Bár a célközönséget vélhetően nem fogja különösebben zavarni, kissé érthetetlen a hot-swap hiánya egy 2015 végi gépnél.


[+]

A menü a G5 X-ben is láthatóval alapjaiban megegyezik, ám funkcionalitása a gép tudásához lett igazítva, némi megszokást követően nem jelent különösebb problémát a kezelése.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés