A Canon EOS 7D Mark II tesztje egy vérbeli teleobjektívvel

Hirdetés

Zajteszt

Ez az írásunk most nem egy tipikus vázteszt, de mivel a 7D Mark II eddig még nem járt nálunk, így az újrahangolt tesztábránkon meglőttük az ilyenkor szokásos ISO sort is. A vázon az élesítést alapértéken hagyva, a zajszűrést legalacsonyabb fokozatra állítva lőttük meg a JPG képeket.

Ugyanezt megvizsgáltuk RAW esetén is. A képeket LightRoom alapélesítés és alap 25-ös színzajszűrés mellett konvertáltuk.

A kapott eredményeket elemezve elmondható, hogy az elődhöz képest enyhén megnövelt felbontáson túl sikerült egy nagyon picit a magas érzékenységen mutatott teljesítményen is javítani. No nem sokat, de ahhoz épp eleget, hogy közepes és magas ISO-n felvegye a versenyt a legjobb APS-C szenzorokkal is.

A gyári JPG és a LR + RAW konverziók ISO 100 és ISO 3200-on, teljes felbontásban.

Nagyobb kérdés persze, hogy alapérzékenységen hogyan teljesít az árnyékokban, mert 18 MP-es elődje itt volt a leggyengébb a konkurenciához képest. Ennek felderítésére az amúgy is szenzorizzasztó, kevés műfényes tesztábránkon lőttünk ISO 100 mellett egy 3 fényértékkel alulexponált képet is. Hogy kiderüljön, mi a helyzet alul, ezt a képet utólag Lightroomban felhúztuk.

Ilyen mostoha fényviszonyok között, extrém módon meggyötört kép esetén még mindig egy picit több zajt mutat, mint a konkurens top APS-C szenzorok, de ezzel együtt is elég szépen állta a sarat. A kép egészét nézve nyoma sincs színtorzulásnak, az egész kép nagyon egyben van. A szemcsézettség szép egyenletes, a korábbi Canon modelleken hasonló helyzetben tapasztalt csíkozással a 7D Mark II-nél már nem találkoztunk. Összegezve a látottakat, a Canon, ha nem is az aktuális legjobbat, de azért egy nagyon korrekt APS-C szenzort tett le az asztalra.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:
  • Canon

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés